Kythira, a Peloponészoszi-félsziget legdélebbi csücskétõl (Cape Malea-tól) még 20 kilométerre délre fekszik. Az éves átlaghõmérséklet az idilli +19 fok körül mozog s ezzel a sziget Görögország egyik legmelegebb pontjának számít. Kedvezõ adottságai ellenére azonban mégsem tartozik azon görög települések közé, melyeket csoportokban, chartergépekkel, vagy felpakolt autókkal látogatnak a turisták: kommercializálódott turistaparadicsomnak itt nyoma sincs.
A szigetlakók elhatárolódási vágyuknak köszönhetõen helyi busz nincs, repülõtér az ugyan van, de kerozin utántöltésre nincs lehetõség (minek következtében csak egy holland chartergép jár néha a szigetre), s az Athénból korábban heti többszörös rendszerességgel közlekedõ hajó manapság csak hetente egyszer jön. Van viszont érintetlen természet, isteni ízû ételek, aranysárga kakukkfûméz, és pillangó csapatok mindenhol.
Kythira sziklás tömege a Jón és Égei -tenger találkozásánál, 15 km-nyi távolságból néz szembe a Peloponnészoszi -félsziget délkeleti partjaival.
A szigetnek érdemleges mûemléke nemigen van. Jellegzetes part menti települései építészetileg inkább az Égei , mint a Jón szigetek hangulatát idézik.Baudelaire az Utazás Cytherében címû versében kiábrándultan szól a hajdan "tündérhonként dalolt " bús, fekete sziget, kopár szikláiról.
A 278 km2 kiterjedésû sziget, igen gyéren lakott (lassan fogyatkozó lakossága ma már mindössze 3-4000 fõ). Paradox módon történelmileg a Jón-szigetekhez, geológiailag a Peloponnészoszhoz, közigazgatásilag pedig Attikához tartozik.
A sziget jellegzetes partmenti kis települései építészetileg inkább az Égei-, semmint a Jón-szigetek hangulatát idézik. Fordulatokban gazdag történelmére csak néhány velencei eredetû erõdítmény emlékeztet.
A kopár Kithira itt ott igazán kellemes partszakaszokkal, vonzó, zöld növényzet borította „oázisokkal“ szilajságuk és vadságuk miatt megkapó tájakkal büszkélkedhet.
A sziget látogatói többnyire félrevonulást, teljes kikapcsolódást keresõ, közepes jövedelmû európaiak, illetve az ausztráliába elszármazott szigetlakók és azok rokonai, akiknek száma megközelíti a 100 ezret is.
Hiába mondom,mert valóban minden Jón-szigeten jártunk a nejemmel,de
ez is ezekhez a szigetekhez tartozik nem pedig a Peloponnészosz félszigethez. Bár geológiailag inkább annak egy kis szigetének tünik.Elérhetõsége elég körülményes lehet és nagyon elhatárolódik a turizmus velejáró átkától,de igaza is van... Csak ha rágondolok és nézem a róla készûlt fotókat rögtön kihegyezõdöm és az a gondolat hajt,hogy ide elkell jutni,módot kell rá találni.Most visszaolvasva látom,hogy van Annitánk aki ahogy írja, õ több hónapt tõltött el ezen a kis szigeten.Akkó kérdeznék: ezt hogy csináltad,hogy nem is két hétre,hanem hónapokra is itt tartózkodtál.Ha válaszolsz megköszönöm!Na meg persze egyátalán hogy lehet ide eljutni?? ...és a leg egyszerûbben.
A barátommal éltem Kithirán,aki athéni,de ezen a pici szigeten kapott munkát...Pireuszból egyszerûen el lehet jutni,de mint már mondtam kb.7-8 óra az út...Ezért inkább a repülõt ajánlom ami kb. 30 perc!
Pireuszból és Neapoliból is indul hajó Kithirára,de van repülõ is ami ha jól emlékszem kb. 30 perc alatt ott van míg a hajó Pireuszból 7-8 óra.
Szoktam ilyen monológokat leírni és csak közben kapcsolok, hogy vannak azért mások is és még jártak is netán ott és az evidens,hogy õk többet is tudnak.Mint írod repülõvel is elérhetõ.Gondolom Athenbõl.Jól gondolom?Ha ilyen van, akkor ez rendszeres vagy csak idõszakos?Egyátalán van-e,ha van, mekkora az itteni idegenforgalom.Esetleg az ott élõ õslakók mennyire kultiválják az idegenek jelenlétét.Nem-e hasonló a helyzet mint Korzikán.Szóval ezer kérdés...
...és a leg egyszerûbben.
