Sziasztok!
Röviden ennyi volt a nyaralás Törökországban!
Azzal semmi problémám nem volt, hogy fél óra késéssel szálltunk fel Ferihegyrõl, benne van a pakliban. Az már jobban zavart, hogy mikor megérkeztünk Antalyába nekünk kellett megkeresni a Gulet képviselõjét, mert nem ott várt minket a kijáratnál, de ez is semmi ahhoz képest, hogy a transzferbusz sofõrje nem tudta az utat a szállodához. Mivel nem jött velünk egy telepített idegenvezetõ sem, így többször megállt, kérdezõsködött a sofõr, hogy megtalálja a helyes utat. Épppen ezért kb. éjjel fél kettõre voltunk a szállodában. Itt félretettek nekünk salátákat vacsira, de gondolhatod, hogy nem igen volt kedvünk enni. Mikor megkaptuk a szobakulcsokat és elfoglaltuk a szobákat meglepve tapasztaltuk, hogy a tengerre nézõ felárral befizetett szobák helyett melegházakra és gazos területre nézõket kaptunk mi és egy másik pár a csapatunkból. Gyuriék és az egyik lányáék is csak oldalról tengerre nézõt. Mentünk reklamálni, mire az volt a válasz, hogy tele a szálloda majd holnap délután megkapjuk azt amire felárat is fizettünk. Mondanom sem kell, hogy addíg nem pakoltam ki csak a legszükségesebb dolgokat. Másnap mentünk a csere miatt, de ismét csak azt a választ kaptuk, hogy még mindíg nem tudnak tengerre nézõ szobát adni, majd holnap. Este jött a telepített idegenvezetõ srác és mondtuk Neki a problémát. Õ is szólt a recepción, de Neki is csak következõ napra ígértek szobacserét. Még mindíg ott voltam becsomagolva következõ nap is, mert akkor is csak azt mondták, hogy majd holnap kapunk új szobát. Na ettõl már bedurrant a fejem és adtunk 20 eurót, hogy végre 3 nap után ki tudjak pakolni, mert sejtettem, hogy ez megoldja a problémát. Láss csodát, mi ekkor 2 óra múlva kaptunk egy oldalról tengerre nézõt. Ez ugyan alapárban van és nem az amiért fizettünk, de azt mondtam, hogy már mindegy. Gáboréknak még ekkor sem akartak adni "majd holnap" volt ismét a jelszó. Õk sem pakoltak ki eddíg, de innentõl azt mondták, hogy már nem is érdekli Õket. Közben telefonálgattunk az idegenvezetõnek a mobilunkról, (holott Õ ígérte, hogy telefonál, de ez valahogy elmaradt) ami több mint 2 ezer forint volt.
A legnagyobb problémám az iszonyatos páratartalom volt, de ez mindenkinél gondot okozott. Alig kaptam levegõt, mert a szél sem fújt. A levegõ árnyékban olyan 42°C volt, a tenger pedig 32°C, ami egyáltalán nem hûsített. Tõk olyan volt, mintha egy kádban fürdenél, csak itt nem tudsz hidegvizet engedni hozzá. Sajnos annyira nem bírtam a 90%-os páratartalmat, hogy egyszer el is ájultam. Szerencsére Feri elkapott, mielõtt a kövön landoltam volna a tengerparti bár teraszán. Arra tértem magamhoz, hogy pofozgatnak és itatnak vízzel. Szegény Évi sírva fakadt, azt hitte, hogy ott halok meg, mert a szemeim is felakadtak. Ezt tetézte még az is, hogy hiába nem ittam csapvizet, nem tettem semmibe jégkockát, ment a hasam is, pedíg enni szinte semmit nem ettem. Sajt, felvágott után már csak reggelire frissen sütött rántottát mertem enni, ettõl nem volt bajom. Ebédelni fel sem mentem csak az elsõ és utolsó napon, ínkább ettem a strandbárban egy-egy toast, pizzát. A kaják egyébként ízetlenek voltak, husika nagyon kevés (átlagban 2 fajta + 1 hal). Próbálkoztam tésztával is, de olyan elázott, vizes volt, hogy meg sem tudtam enni. Aki viszont vegetáriánus az jól járt, mert sok-sok saláta közül lehetett választani, olivabogyó is volt legalább 6 féle. A sütikbõl is bõven volt választék , csak nekem nagyon édesek. A gyümik közül a szõlõ és a sárgadinnye isteni fincsi volt, de a görögdinnye bizony tök volt. Ez nem csak az én véleményem, mert a társaságunk többi tagjának is problémát okozott a kaja, kivéve a páromat. Mindenkinek ment a pocakja, még szerencse, hogy vittem 3 doboz Immodiumot, így ki tudtam a barátainkat is segíteni miután elfogyott az Õ széntablettájuk.
A szálloda környékén sok üzlet volt, így esténként kimentünk egy kicsit szétnézni. Vettem is magamnak egy piros Adidas pólót, melyet másnap fel is vettem, de bár ne tettem volna.
Kirándulni egyénileg bementünk dolmusszal Alanyába. Ez baromi érdekes, mert miután leinted a buszt, lelassít, de nem igazán áll meg. Én azért elsõként símán felszálltam rá, de Gyuri utolsóként majdnem úgy lebegett mint a gyõzelmi zászló. Azért sikerült baj nélkül Neki is fekapaszkodnia. Helyi buszszal felmentünk a várba, ahonnan gyönyörû a kilátás, majd megnéztük a Damlatas cseppköbarlangot. Nem valami nagy szám, ennél sokkal szebbeket láttam már. Átgyalogoltunk a városon, hogy megtaláljuk a Vörös tornyot a tengerparton. Ide Évi és én már nem mentünk fel, mert ki voltunk mint a libák a nagy melegben. A két fiú vette az akadályt és felmásztak a torony tetejére. Gyuri talán meg is bánta, mert miután lejött alig bírt menni, annyira igénybevette a sok és nagyon magas lépcsõ. Itt vettem észre, miközben vártuk a fiukat, hogy megfogta a póló a karjaimat, nyakamat és a zöld nadrágomat is. Roppant mókás látvány voltam így pirosra festve, még jó, hogy nem indián harcidísznek nézték. Természetesen hazafelé bementünk a boltba ahol vettük a pólót (10 euró) és mutattam magam, hogy kicsit viccesre festett és kértük cserélje ki. A pofa nem volt hajlandó, csak azt válaszolta, hogy ez az én problémám és nem az õvé. Nem a 10 euró, hanem a hozzáállás ami bosszant nagyon.
Befizettünk egy kinti irodánál (fele árban volt, mint a TUI-nál lett volna) egy jeep szafarira, mert szerettük volna megnézni Dim Cay-t. Ez egy olyan hely, ahol a folyó felett vannak az éttermek. 5 dzsippel elindultunk fel a hegyekbe, a kacskaringós útón, mely egy idõ után földúttá vált. Na itt ért az elsõ meglepi, mert senki nem mondta, hogy lehetõleg ócska ruhába menjünk, mert egymást elõzgették 80-nal a dzsippek, közben locsolták 2-5 literes vizespalackokból a mellettük lévõ kocsi utasait. Mondanom sem kell, hogy mi is kaptunk bõven. Úgy néztem ki, mint aki ruhástól állt a zuhany alá. Tovább fokozta az élvezeteket, mikor olyan poros részre mentünk, hogy látni alig lehetett mikor a dzsippek felverték a port. Úgy néztünk ki, mint egy bundáskenyér. Néha halálfélelmünk volt, mert a szerpentinen úgy mentek, hogy idõnként azt hittük lezuhanunk a szakadékba, pedíg én nem vagyok egy besz....i valaki. Több mint 1300 méter magasra vittek fel, az egyébként gyönyörû hegyek között. Itt meglátogattunk egy török dzsámit, ahol le kellett venni a cipõket és nekünk lányoknak bekötötték a fejünket és hosszú szoknyát adtak ránk, csak így mehettünk be az épületbe. Ez szép volt, fõleg a kilátás tetszett. Meglátogattunk még egy hagyományos török házat a hegyekben, ahol rövid mûsor is volt. Megállapítottuk, hogy elég rablók, mert ugye megszomjazik az ember és szívesen inna egy jó kis EFES-t, de egy dobozért 5 euró kicsit túlzás. Nem is vett senki közûlünk, igaz, mi elõrelátók voltunk és vittünk vizet és sört egy kis hûtõtáskában. Innen folytattuk utunkat Dim Cay-be, ahol egész jó kaját kaptunk (benne volt a 15 euróban, amit a kirándulásért fizettünk). Ezzel el is telt a nap és hazafelé vették a sofõrök az irányt. Itt nagyon aranyos volt a sofõrünk, mert elég nehezen tudtam leszállni a magas platóról és tartotta a hátát, hogy abba kapaszkodjak.
Szintén a kinti irodával mentünk el Aszpendoszba, Sidébe és Antalyától északra egy vízeséshez. Mondtuk Habibnak (az iroda alkalmazottja), hogy angol nyelvû idegenvezetést szeretnénk, de legnagyobb megdöbbenésünkre oroszok közé tett be minket és a török idegenvezetõ nem beszélt angolul csak egy-két szót, oroszul viszont tökéletesen. Sajnos majdnem 40 éve tanultam ezt a nyelvet, így úgyan megértettem pár szót, mondatot, de azért így nem az igazi. Azért nem volt nagy gond, mert a szállóban az utikönyvembõl informálódtam a látottakról.
Miközben mentünk egyik helyrõl a másikba, megállt a busz egy boltnál, hogy itt lehet venni inni valót. Mi egy doboz EFES-t szavaztunk meg a párommal. Miután kifizettük a sört el akartunk venni egy poharat a pultról, hogy én abból igyak, mire közli velünk a pasi, hogy 1 euró az üres pohár. Na ez végleg kiverte a biztosítékot nálunk. Legszívesebben földhöz vágtam volna a nyamvadt poharát.
Összefoglalva: Nem volt jó és soha többet Törökország a pénzéhes, udvariatlan emberek, valamint a számomra elviselhetetlen magas páratartalom miatt. A kajával sem voltunk kibékülve, alig vártuk, hogy itthon együnk egy fincsit. Én szinte éheztem a két hét alatt az all inclusíve ellátás ellenére, mert nem csak nem ízlett az étel, hanem nem volt kedvem a fuldoklás mellett állandóan a budira járni.
Egyébként meglepõen szép zöld volt minden, rengeteg a virág, pálma, banán. A tájjal nincs semmi probléma, de sajna az emberek is elveszik az ember kedvét, hogy visszatérjen.
|
Nincs beírva úticél.
Válasz a #80427. hsz-ra
Nincs beírva úticél.
Nagyon sajnálom a történteket,Valcsika!Én sem birnám már ezt a páratartalmat,lehet,hogy kicsit késõn utaztatok oda,valszeg elõszezonban nem lett volna ilyen forróság,a hotel meg ugyebár zsákbamacska,vagy nagyon szuper,vagy sz.r/bocs!/Erre szoktuk Atosszal azt mondani:szeretjük a motelt...Remélem,jövõre nem lesz ilyen borzalmas nyaralásod GÖRÖGHONBAN???!!! 
Vigyázz magadra!Pusz!