Lesvos 3.rész
Pár mondat még a sziget a kirándulásainkról.
Nekem úgy tûnik, hogy a sziget nyugati része (azaz a lepke bal szárnya)
kínál több és érdekesebb látnivalót.
Ennek a nyugati résznek a déli végén van Eressos és Scala Eressos, Sapho állítólagos szülõvárosa. A partja, bár kék zászlós, olyan mint Anaxosnál, Petránál. Az öböl végén viszont rengeteg a vitorlás, windsurf-ös, snorklingozni is jól lehet ott. A parti útra egyébként esténként nem lehet behajtani kocsival. Sok étterem, kávézó szegélyezi.
Eressosból lehet eljutni Sigribe, egy nagyon rosszminõségû másodrendû úton. A táj viszont gyönyörû - egészen holdbéli!
Sigri egy nagyon szép kis városka, bár igen csendes, nem turistás.
Egy török várrom található itt. 1746-ban épült, Mehmet szultán építtette, innen felügyelték és védték Sigri kikötõjét. Nagyon érdekes a vár kapuja - nyomokban még látszik a kapu rozsdás vasborítása . A várból gyönyörû a kilátás a tengerre és a falura. Bármikor be lehet menni, nem zárják. Egy apró érdekesség: Lesvost 1923-ban hagyták el a törökök. Sigriben található még egy használaton kívüli hammam, törökfürdõ, de nem látogatható. A város temploma, az Agia Triada eredetileg mecsetnek épült, de valami miatt Mekka helyett északra tájolták.
Sajnos végig nagy problámát jelentett, hogy nem táblázták ki rendesen a látnivalókat,(kivéve a templomokat és a kolostorokat) ill. az igen hektikus nyitvatartás. Igy jártunk útban Sigribe az un. Petrified Forest azaz megkövesült erdõnél. Délután 5 körül értünk oda és zárva volt. Arizónában található még ilyen, de kisebb kõ/fa erdõ. Hatalmas területen fekszik -felfut egy kopár domboldalra, ill. a másik oldalon le a tengerig.
Ellenben csak 16-óráig látogatható. Mint látható, ez nem túl turistabarát nyitvatartás, mert igen elszántnak kell lenni ahhoz, hogy 40 fokban, s tûzõ napütésben bóklásszon itt az ember.
Sigritõl nem messze van az Ypsilou Monastery, ami egy vulkán kráterére épült. 1101-ben épült, majd a 16-sz.ban átépítették. A falba a régi díszes kövek egy-egy darabját is beépítették. Olyan, mint egy kis erõd.
Ha át akarunk jutni a sziget keleti részébe, akkor át kell haladnunk Kallonin. A város elõtt még 2 kolostor található, a hatalmas Limonos Monastery, amelyben egy 5000 darabos könyvtár is található. Meg kell, hogy mondjam, hogy a kolostor és környéke annyira kihalt és rideg volt,
a gyerekeinknek meg annyira elegük, hogy ide nem mentünk be, úgyhogy bõvebbet nem tudok róla írni. Kalloni maga egy viszonylag nagy város, nyüzsgõ helyi élettel.
Mint írtam az üdülõ része, Scala Kalloni már az öböl partján fekszik, homokos, sekély tengerparttal. Itt Augusztusban szardínia fesztivált szoktak rendezni.
Kalloni és Agia paraskevi között egy harmadrendû út visz a Kremasti-hídhoz. Na hát itt teljesen eltévedtünk. Valójában vmi Apollo szentélyt kerestünk, ami soha nem lett meg, ellenben ráfordultunk erre a már-már járhatatlan, 7 km hosszú útra, amit közel egy óra alatt tettünk meg ,s ahol is megtaláltuk ezt a XVI.sz.-ban épült kõhidat. Természetesen a folyóban most nem volt víz, de jól látszik, hogy milyen bõvizû is télen.
Amúgy a táblákból ítélve (görögül persze) túra útvonalak vannak erre. Szóval, hogy hogyan kell odamenni nem tudom megmondani - el kell tévedni, s hátha meglesz.Az ókori romokat viszont egyszer sem sikerült megtalálnunk.
Agia Pareskivi- tõl északra az út Madamados-ba vezet. Feledhetõ városka, de ott található a Taxiarchon templom. Ez egy népszerû zarándokhely lehet, mivel számtalan busz hozta ide a görögöket. A templomban egy ikon található, melyet egy szerzetes alkotott sárból/agyagból és szerzetes társai vérébõl, miután csodálatosan megmenekült egy szaracén hajóról. Az ikonosztáztól balra van egy kõlap, jól kivehetõ 4 lépésnyommal. A zarándokok belelépnek ezekbe a lábnyomokba, hogy mi célból, azt nem tudom, mert nagyon aranyosan, de persze görögül magyarázták, hogy tegyük ezt mi is. Valahogy az utazással lehet talán összefüggésbe, mert a köszönõ ajándékok közt kis autót, s rengeteg cipõt láttunk. A templom udvarán egy fán pedig egy repülõgépmakettet.
Vojandi! Ha az utikönyvedben majd megtalálod, írdd meg nekem, hogy miért is lépkedtünk!
Madamadosból ill. Kalloniból is fõút vezet Mitilinibe, a sziget fõvárosába.
Amibõl meg kell, hogy mondjam, nem sokat láttunk, s az is csalódás volt.
A szigetnek ez a keleti partja már jóval nagyobb kavicsos, az útról le lehet menni kisebb tengerparti falvakba, öblökbe, de ezeket fõként a helyiek látogatják. Útban Mitilinibe, valahol Moria mellett van egy római- kori vízvezeték, de tábla híján nem találtuk meg. (Még szerencse, hogy láttam a repülõrõl)
Úgy terveztük, hogy délután 4 körül érjünk be Mitilinibe, hogy a szieszta után érkezzünk. Nos, a szieszta este 6-ig tart ott. Minden zárva volt, csak a régi és új kikötõ körül volt némi élet. A kihalt szûk kis utcákon sétálgattunk, csak néha száguldott el egy-egy motor vagy autó, alig tudtunk a falhoz lapulni. Ennél rosszabb csak az volt, mikor ugyan ezeken az utcákon nekünk kellett autóznunk - mikor már azt hitted, hogy végre egy kicsit szélesebb utca után kikeveredsz innét, megint bevezetett egy szûkbe, s így körbe-körbe: kikötõ, Spar, szûk egyirányú utcácskák, kikötõ, Spar, szûkutcák - az 5. kör után már röhögtünk. Másnap, mikor megkérdeztük a gyerekeket, hogy mire emlékeznek Mitilinibõl, egyszerre vágták rá, hogy a Spar-ra. Merthogy pontosan 10-szer mentünk el elõtte. Na jó, a városba befele is, meg kifele is. Miután minden zárva volt, elhatároztuk, hogy megnézzük az ókori színház romjait. Hajdan 15 000 nézõ fért el benne, ma is tartanak benne kulturális programokat. Ez kivételesen ki volt táblázva, az út egy poros parkolóhoz vezetett, ahol nem volt senki és semmi más, mint két összetört/kiégett busz. Ez már megadta az alaphangulatot, mindegy. Leparkoltunk, és elindultunk a nyíl irányába a pinea erdõ felé. Közel és távol sehol senki, csak 5-6 db. falkábaverõdött kóbor kutya az erdõben, amint minket ugat, csahol veszettül. Hát így nem láttuk az ókori színházat SEM. Itt már mi is besokalltunk, nem csak a gyerekeink, s elindultunk hazafelé.
Mitilinibe vagy kora délután, vagy este kell bemenni, Akkor biztos nagyon nyüzsis, érdekes hely, s persze nyitva minden:a kis boltok no meg a templomok (gondolom). Nekünk nem jött be. Ami viszont nagyon tetszett, hogy sok szép régi villa van a város környékén, bár némelyik elég romos.
Szóval, mint írtam, sok mindent nem láttunk, de szerintem 2 hét alatt bejárható a sziget. Aki pedig csak pár napra bérel autót, annak a nyugati oldalt ajánlom, szép és 3 nap alatt elég sok mindent meg lehet nézni.
Ennyi jutott eszembe, ha még van kérdésetek, szívesen válaszolok!
|
Nincs beírva úticél.
Re:
Drága Andikám,mindegyikünknek a bõröndjében volt 1pár zsirúj cipõ,ami még a lábunkon sem volt,AZOKBA helyeztük az üvegcséket,még jó,hogy a párom ilyen leleményes,ruhát alig viszünk,igy bárhogyan dobálják is a bõröndöt,SOHA nem fog benne összetörni az üveg.... 
Amúgy ilyen cipõs trükköt én is szoktam alkalmazni kisebb dolgoknál 
