Dionüszosz: Zeusz és a halandó Szemelé fia, a szõlõ, a bor, a szüret, a lakomák, a mámor és a felszabadultság istene. Zeusz titokban látogatta a szépséges thébai hercegnõt Szemelét, de ez nem kerülte el féltékeny felesége, Héra figyelmét. Héra féltékenységében nem akarta, hogy a már Zeusztól állapotos Szemelé megszülje gyermekét, s ezért dajkájának álcázva magát, azt tanácsolta a lánynak, hogy kérje meg kedvesét Zeuszt, hogy teljes isteni pompájában jelenjen meg nála, mint egykor Héránál. Zeusz mivel ezelõtt visszavonhatatlan esküvel megígérte kedvesének, hogy teljesíti bármilyen kívánságát, menydörgés közepette és villámokat szórva jelent meg thébai hercegnõnél, ezzel lángba borítva palotáját. A lány nem bírta el a látványt, s halálra égett, de Zeusz kiemelte halott kedvese testébõl még fejletlen fiát, és saját combjába varrta, hogy ott fejlõdjék, s mikor ideje elérkezik világra hozza. A gyermeket Nüsza hegyén szülte meg combjából, a szülésnél fia Hermész segédkezett, s õrá bízta az újszülöttet is, hogy vigye el Inóhoz, Szemelé nõvéréhez, hogy nevelje fel a fiút. Zeusz még azt a kikötést tette, hogy a fiút, mint leányt neveljék, hogy Héra gyanút ne fogjon, azonban az istennõt nem lehetett rászedni, és tébolyt bocsátott Inóra és annak férjére Athamaszra. Ekkor Hermész Dionüszoszt a nüsza-völgyi nimfákhoz a Hüászokhoz és a Szilénoszokhoz vitte, hogy neveljék õk. Dionüszosz itt találta fel a bor készítésének mesterségét és ismerte meg mámorfakasztó tulajdonságait. Már csaknem teljesen felnõtt, de Héra haragja még mindig nem csillapodott le. A nüszai nimfák, Héra bosszújától tartva Zeuszhoz menekültek, aki jutalmul fia iránti gondoskodásukért csillagzattá változtatta õket, belõlük lett a Hüászok (Fiastyúk) csillagkép. Ezután Héra haragja Dionüszoszra irányult, tébolyt küldött az istenre és az Ázsia és Afrika több helyét is bekóborolta kíséretével együtt. Mikor tébolyából kijózanodott tiszteletét az egész világra rákényszerítette és mindenütt terjesztette adományát a bort. Aki ellenállt azt keményen megbüntette, õrületet bocsátott rá, vagy elpusztította. Mikor hatalmát már mindenütt elismerték, leszállt az Alvilágba és megkérte Hádészt, hogy engedje vissza a napvilágra anyját Szemelét. Hádész beleegyezett a kérésbe és Dionüszosz az Olümposzra vitte Szemelét, akit Zeusz Thüóné néven istennõvé tett, s aki ezentúl ott élt fia, s egykori kedvese közelében. Dionüszosz óriási kísérettel járta a világot, kíséretéhez tartozott korábbi nevelõje, az öreg, pocakos, örökké részeg Szilénosz, Pán az erdõ kecskelábú istene, a Szatüroszok és a Szilénoszok az erdõk szellemei és a mainászok, vagy bakkhánsnõk. Híres volt szerelmi kalandja Aphroditéval, aki Priaposzt és Hümenaioszt szülte az istennek, valamint Ariadnéval, Mínósz király leányával, aki a felesége lett és akit Zeusz istennõi rangra emelt. Szent növényei a szõlõ és a borostyán, szent állata a tigris és a párduc volt. Jelképe a tobozban végzõdõ szüreti bot, a thürszosz. Melléknevei: Messzehatóhangú, Repkénykoszorús, Bevarrott.
"Zeusz 10 évig háborút indított Kronosz és titánok ellen."
Titánok
Uranosz és Gaia fiai, a Hekatonkheireknek, a Küklópszoknak és a Titaniszoknak testvérei. Hatan voltak, Ókeánosz, Koiosz, Kriosz, Hüperión, Iapetosz és Kronosz. Apjuk uralma alatt éltek. Házasságra léptek leánytestvéreikkel a Titaniszokkal, Ókeánosz Téthüszt, Koiosz Phoibét, Hüperión Theiát és Kronosz Rheiát választotta feleségül, míg ketten tengeristennõket vettek nõül, Kriosz Eurübiát, Iapetosz pedig Asziát. Gaiát bántotta az, hogy Uranosz másik hat fiát a Tartaroszba vetette és ezért rávette a Titánokat, hogy bosszulják meg apjuk tettét és fosszák meg hatalmától. A legkisebb, Kronosz vállalta a bosszút, élesre fent sarlót vett át anyjától és lesbõl támadva megcsonkította apját. A trónfosztás után Kronosz nyilvánította magát a mindenség urának, de az idõközben börtönükbõl kiszabadított testvéreit ismét a Tartaroszba vetette, mert félt hatalmas erejüktõl. Kronosz Rheiától született gyermekeit sorra lenyelte, mert félt, hogy valamelyik gyermeke fogja megfosztani uralmát. A gyermekéért bánkódó és bosszút esküdõ Rheiának azonban sikerült legfiatalabb gyermekét Zeuszt titokban megszülnie, aki felnõvén valóban fellázadt apja ellen, kényszerítette testvérei visszaadására és hadat üzent ellene. Ezzel kezdetét vette a titanomakhia, a Titánok harca. Kronosz testvéreihez a Titánokhoz fordult segítségért akik készségesen támogatták a küzdelemben és eleinte jelentõsen visszaszorították a lázadók csapatait. Azonban a tizedik évben Zeusz szövetségesei támogatásával végre döntõ csapást mért a Titánokra, a gyõztesek a Tartarosz mélyére vetették a veszteseket és õrizetükre a lebírhatatlan erejû Hekatonkheireket rendelték. Kronosznak késõbb Zeusz megkegyelmezett, de számûzte, mikor pedig uralmát már megszilárdította, a többi Titánt is felengedte sötét börtönükbõl.
Zeusz és Héra fia, a dühödt csaták és az öldöklés istene, a tizenkét fõisten egyike. A háborút magáért az öldöklésért, a vérért, a mészárlásért kedvelte. Nem törõdött a csaták kimenetelével, hol az egyik, hol a másik félnek kedvezett. A szenvedély sokszor elhomályosította az elméjét, és nem egyszer megszégyenítve távozott a csatatérrõl. Ereje ellenére nem volt legyõzhetetlen, Athéné pl. mindig gyõztesen került ki a vele folytatott küzdelembõl. Saját apja is sokszor szemébe mondta, hogy gyûlöli, s már rég a Tartaroszba vetette volna, ha nem volna a fia. A csatateret nagy kísérettel járta, s ez magabiztossá tette. Kísérõi: két fia Deimosz és Phobosz, a rémület és az iszonyat, Enüó a harctéri mészárlás, Erisz a viszály és ennek gyermekei. Szent állatai a kutya és a keselyû voltak. Híres szerelmi kalandja Aphroditével, aki öt gyermeket szült neki: Deimoszt, Phoboszt, Erószt, Anterószt és Harmóniát. Melléknevei: Vaskezû, Ércbeborított, Emberölõ, Pajzsbeverõ, Várdúló, Sisakrázó.
Erósz:
Aphrodité és Arész fia, Anterósz, Harmónia, Deimosz és Phobosz testvére, a szerelem istene. Zeusz tudta mennyi kellemetlenséget fog okozni Erósz nem csak neki, hanem másoknak is, ezért születése után nyomban el akarta pusztítani, de Aphrodité egy sûrû erdõbe rejtette el fiát, és oroszlánok gondjaira bízta. Mikor felnõve megjelent az Olümposzon, szépsége mindenkit lenyûgözött és örömmel fogadták maguk közé. Majdnem minden isten és istennõ életébe jelentõsen beleavatkozott. Szárnyakon repdesett a világban és nyilaival vagy szerelmet keltett, vagy szerelmet ûzött. Segítõi az Erószok - a nimfák gyermekei - a halandókkal foglalkoztak, míg Erósz leginkább az istenekkel. Szabadidejét legszívesebben a Ganümédésszel való kockázással töltötte. Felesége Pszükhé, akit anyja akarata ellenére szeretett meg. Neki és a halandó Pszükhének is sokat kellett szenvednie, de végül is egymásra találtak, s kedvesébõl istennõ lett. Közös gyermekük Hédóné, a gyönyör istennõje lett
Szatürosz: (Szatír) Hermész fia, hegyi, erdei termékenységdémon. Lapos, tömpe orrú, kecskefülû és szarvú, borzos hajú lény volt. Haszontalan volt és pimasz, csak a bort szerette és büntetlenül szerelmeskedett a nimfákkal. Kielégíthetetlen nemi vágyának bizonyítéka az a megszámlálhatatlanul sok utód, a Szatüroszok, amelyekkel a nimfák ajándékozták meg.
A thébai mondakör nem csupán Laiosz és Iokaszté nászával kezdõdik, szerteágazó gyökerei visszanyúlnak a mítoszokig. Ahhoz, hogy teljesen tisztában legyünk Labdakosz leszármazottjainak, a Labdakidáknak sorsával, meg kell ismernünk családjuk teljes történetét. Ez a történet pedig Agénór, türoszi király szépséges leányával, Européval kezdõdik.
* * *
Egyik nap Europé és lánypajtásai kimentek a tenger partjára, a rétre virágot szedni. Meglátta ott Zeusz és rögtön beleszeretett. Csakhogy a féltékeny Hérát nem könnyû kijátszani, így végül Zeusz bika alakjában próbált a királylány közelébe férkõzni. Europé fel is ült a hívogató bika hátára, aki nekiiramodott rögtön vele a tengernek és meg sem állt Kréta szigetéig. ott aztán megülte a lakodalmat a türoszi királylánnyal , s nászukból nagy királyok születtek:Minósz,Szarpédón,és Rhamadamanthüsz.
Alvilági bírák:
Az Alvilág bírái triászt alkottak, mindhárman Zeusz halandó fiai voltak. Aiakoszt Aigina nimfával, míg Minószt és Rhadamanthüszt Európéval, Agénór szidóni király leányával nemzette. Haláluk után Zeusz Hádész szolgálatába állította õket, mivel életükben bölcsek és igazságosak voltak. Feladatuk az volt, hogy az elhunytak sorsa felõl döntsenek. A bûnös életûeket a Tartaroszba küldték, az igazságosan élõket az Élüszion csodálatos kertjei várták, míg azoknak, akik se jók, se rosszak, vagy jók is meg rosszak is voltak életük folyamán az aszphodélosszal benõtt réten kellett bolyonganiuk, amit a Könnyek mezejének is neveztek. Akik már háromszor érdemelték ki az Élüsziont, azokat a Boldogok szigeteire irányították, ahol Kronosz uralma alatt élhettek örök boldogságban. Ezen feladatukon kívül pl. Rhadamanthüsz õrizte a Tartarosz kulcsait is. Nagy tiszteletnek örvendtek és Hádész elégedett volt munkájukkal.
Tartarosz: Khaosz fia,[color=orange] Erebosz[/color], Nüx és Gaia testvére, az örök sötétségbe burkolózott, félelmetes, feneketlen mélységû alvilági szakadék istene. A szakadék körül magas rézfal futott körbe, kapuja is rézbõl, de kapufélfája márványból volt, a szakadék mélyébõl szörnyû dohszag tört elõ és iszonyú viharok söpörtek végig rajta. Olyan távolság választotta el a földtõl, mint amilyen azt az égtõl. A Tartaroszba vetés a legszörnyûbb büntetés volt, itt bûnhõdtek a gonosz életûek, akik soha nem értek gyötrelmeik végére. Ide zárta be Uranosz és Kronosz is a Hekatonkheireket és a Küklópszokat, akiket Zeusz szabadított ki végleg, s ez volt a legyõzött Titánok börtöne is és a Tartarosz õrei - elõzõ foglyai - a Hekatonkheirek lettek. Tartarosznak fia is született, nõvérétõl Gaiától, ez volt Tüphón, a rettenetes szörny.
Jézusom a NAGYASSZONYRÓL még nem is írtunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Akkor egy újabb mese:
Ez a mi görög 1001 éjszakánk igaz????????????????????????
HÉRA
Kronosz és Rheia harmadik leánya, Hesztia, Démétér, Hádész, Poszeidón és Zeusz testvére, egyben Zeusz felesége is, a legfõbb istennõ, az istenek királynõje, a házasságot védõ és a gyermekáldást adó istennõ. Születése után atyja lenyelte, akárcsak testvéreit, attól való félelmében, hogy valamelyik gyermeke fellázad ellene, s megdönti uralmát. Zeusz elkerülte ezt a sorsot, s mikor felnõtt kiszabadította testvéreit, s hadat üzent apjának. A harc idejére Hérát Téthüsz elvitte, s férjével Ókeánosszal együtt nevelte. Mikor a titanomakhia véget ért, s Héra egyszer a hegyekben sétálgatott Zeusz meglátta és belészeretett. Vihart támasztott a földön, s magát kakukknak álcázta. Hérának megesett a szíve az elázott megtépázott madáron, s keblére téve melengetni kezdte. Ekkor Zeusz felöltötte eredeti alakját, s meg akarta erõszakolni nõvérét aki megrémülve kérte Zeuszt, hogy ne tegye már csak anyjuk miatt se. Erre Zeusz megígérte, hogy feleségül veszi és az istenek királynõjévé avatja. Esküvõjükön az összes istenek megjelentek, Zeusz egy arany jogart adott ajándékba Hérának, amelyen egy kakukk ült, Gaia pedig egy aranyalmákat termõ fát ajándékozott a menyasszonynak amit Héra a Heszperiszek és Ládón õrizetére bízott. Házasságukból négy gyermek született: Arész, Héphaisztosz, Hébé és Eileithüia. Héra és Zeusz elég gyakran civakodtak, mivel Hérát bosszantotta férje hûtlensége, s kíméletlenül üldözte Zeusz kedveseit és azok gyermekeit is. Ettõl függetlenül Zeusz tisztelte feleségét, gyakran tanácskozott vele, s elárulta szándékait is, de ha kellett, akár megbilincselve az égre kötözte, s onnan lógatta le, mint pl. akkor, amikor Héra, Zeusz halandó anyától született fiát Héraklészt üldözte. Mint Zeusz feleségét, az istenek királynõjükként tisztelték, s megadták neki azt a tiszteletet is, hogy ha Héra belépett az Olümposz termeibe, felálltak, s így köszöntötték. Uralkodása közben és a lakomákon Zeusz mellett ült aranytrónuson. Szent állatai a páva, a kakukk, a daru és a tehén voltak, szent növénye a gránátalma. Melléknevei: Tehénszemû, Fennkölt, Hókarú és Aranytrónusú.
Remélem más is úgy élvezi mint én ezeket a csodálatos mítoszokat.
Kár, hogy könyvelõk istene nincs
Théba az ókori Görögország egyik városállama volt.
Valószínûleg föníciaiak alapították, akikhez késõbb Thesszáliából eol származású beótok csatlakoztak. Lassanként Théba magához ragadta a vezérszerepet a boiotiai városok szövetségében, hatalmát azonban elsõsorban a gyengébbek elnyomására használta. Üldözte a demokráciát, saját alkotmánya szigorúan arisztokratikus, külpolitikája a legnagyobb mértékben önzõ volt. Plateánál a perzsák oldalán harcolt Athén és Spárta ellen, a perzsa háborúk után pedig a nemzeti eszmét egy teljes századon át feláldozta az Athén elleni szövetségben. A leuktrai csatában (Kr.e. 371) nemcsak felülkerekedett, de egyúttal az egész Görögország fölött való hegemóniát megszerezte, és Epaminondasz haláláig meg is tartotta. Phocisz elleni vak gyûlöletében lobbantotta lángra az egész hellasz végromlására vezetõ fókiszi vagy szent háborút ( 356-346),mi több, beavatkozásra szólította fel II. Philopposz makedón királyt, aki 355. évi kemény ostrom után csaknem teljesen lerombolva, olyan csapást mért a városra, melyet Théba soha többé nem tudott kiheverni. Amikor Sulla Kr. e. 86-ban elragadta Thébától régi területének felét, annyira megfogyott, hogy lassanként már csak a Kadmaszról elnevezett régi fellegvárnak helye volt beépítve. Théba helyén ma a Thiva nevû kisváros található.
Zélosz
Pallasz és Sztüx fia, Bié, Kratosz és Niké testvére, a hatalom megszemélyesítõje. Zélosz nagyapjával, szüleivel és testvéreivel Zeuszt segítette a titanomakhiában, s mikor a harc a lázadók gyõzelmével végzõdött, Zeusz jutalmul kísérõjévé és testõrévé avatta.
Pallasz és Sztüx leánya, testvérei Bié, Kratosz és Zélosz, a gyõzelem szárnyas istennõje. Niké a titanomakhia idején nagyapjával, Ókeánosszal, szüleivel és testvéreivel egyetemben Zeuszt támogatta, majd mikor a harc az ifjabb istenek gyõzelmével végzõdött, jutalmul Zeusz, testvéreivel együtt kísérõjévé avatta. Niké azontúl az Olümposzon élt, és nem csak Zeusznak és a többi istennek segített, hanem sokszor az emberektõl sem tagadta meg a sok formában megnyilvánuló gyõzelmet. Ezenkívül Niké elválaszthatatlan társa és kísérõje lett Zeusz legkedvesebb leányának, Athénének.
Nincs beírva úticél.
Nincs beírva úticél.
Nagyon jó ez a topik. Gratulálok a témanyitónak és a hozzászólóknak is! 
