Azt nem mondom,de Teslát azt mondok,meg olyan zongora billentyûs Qaliton hifit is.Csúcs technológia volt a szemükben és úgy is vigyáztunk rá!
Igaz a cipõnket talpatatni vittük,de a már nem tudom hányperces Maxel szalagot azt megvettük.Rajta a Chuck Berry meg Roy Orbison nóták.Volt.
Multidõ.Jele: a három T, tanitó bácsi.És holnap nem huszárzsebes nadrágba akarlak látni,mert behivatom apádat..
Ez a topik nem azért nyílik, hogy elmeséljük spanyol-, horvát-, olasz- stb. országi élményeinket, de lehetõséget ad arra, hogy összehasonlítsuk azokat a görögországban tapasztaltakkal.
Nos, igen; ezzel indította Andi ezt a topicot. Nem nagyon igazodtunk az eredeti szándékhoz; teszek egy kísérletet…
Görögország kapcsán sokan és sokszor említik az emberek kedvességét, vendégszeretetét. Sokszor jártam Romániában, legtöbbször átutazóban, de eddig ilyen élményem nem volt. (Nem az ott élõ és esetleg valami módon – barátság, rokonság, stb. - hozzánk kötõdõ magyarokról beszélek.) Annál többet hallottunk a román-magyar ellentétekrõl, amit a helyiek magánbeszélgetések során rendre cáfoltak; köszönik, õk a faluban nagyon jól elvoltak korábban is egymás mellett. Más a turistákhoz való viszony, s ebben úgy érzem, történt valami.
Nincs szándékomban beszámolót írni, csak felsorolás-szerûen mesélek el néhány esetet.
(Utam során egyébként bárkihez fordultam akár egy egyszerû kérdéssel is az utcán, még egy mogorva tekintettel, vagy laza elutasítással sem találkoztam.)
1.) Bukovinában (Vama) a szállásadónk vérbeli profi volt annak minden kellékével; nem is mesélem, akár görög is lehetne. A vacsoránál rajtunk kívül csak román vendégek voltak. Még be sem mutatkoztunk, már meg is kínáltak a saját készítésû áfonyalikõrükkel. (Ez valami csúcs, kb. 40 fokos, tele áfonyaszemekkel; kaptunk is egy kis üveggel a házigazdától; nagyon beosztjuk!) Utána végigbeszélgettük (na ez azért túlzás, tekintettel a nyelvi nehézségekre) a vacsorát. Másnap a szomszédos szobákba érkezõ két román család – meglátva minket a közös szalagerkélyen, azonnal megkínált az éppen kéznél lévõ „rettenetes”-sel; már-már zavarba ejtõ volt az egész…
2.) Brassóban éppen kezdett szemerkélni az esõ a parkolóban; nem volt érmém az automatához. Próbáltam váltani a járókelõknél; sikertelenül. Akkor odalépett hozzám egy kéregetõ román kissrác, akit elõzõleg már egyszer elhajtottam (!), s nyújtotta a fémpénzt. Egy Lei apróért két Leit adtam neki, s még én éreztem furcsán magam. Azt hiszem, mindketten gazdagabbak lettünk…
3.) Prázsmárban (legnagyobb megdöbbenésünkre) az erõdtemplom vasárnap és hétfõn zárva. Néhány német egyetemista toporog a zárt ajtó elõtt; csak ezért jöttek ide (mi is). Zörgünk, bekukucskálunk, majd jobb híján beszélgetünk. Nyílik az ajtó! Kérdõ tekintetek oda-vissza. Int a hölgy, hogy menjünk be. Kiderül, perfekt német; elmesél mindent, amit tudni kell, végül a kis múzeumot is kinyitja. Repdesünk az örömtõl. Csodálatos minden; kár lett volna, ha nem láthatjuk.
Van még, de nem sorolom tovább; talán ennyi is elég. Megismétlem: Úgy érzem, történt valami; csak így tovább!
Feltettem még 45 képet a Francia utamról,és irtam is hozzájuk.Akit érdekel,annak.
Megnéztem. Nagyon szép helyeken jártál! Megtréfáltál (vagy béna vagyok); nem találom, amit írtál hozzá! Ne vedd zokon, de felteszem a képeid közül, amelyekért – egyebek mellett - kicsit irigy vagyok.
Biztosan nem te vagy béna,hanem én.A kép alsó részén van egy rész,hogy hozzászólás a képekhez...na ott az elsõ hozzászólásnak kell lennie az enyémnek...ha én megnézem látom...de lehet,hogy a publikus,nem publikus verzióban nem jól állitottam be valamit.Irok privit neked...
Köszi h.apci a kis beszámolót és a szép képeket. Neked is Miskolci. Nekem az a képed tetszett legjobban, ami egy csodálatos szinekben játszó öbölmetszet van és áll a vízben egy szikla. Majd kikeresem én is. Az valami csodálatos.
1.) Nem tetszett a panzió Segesváron, amit tranzitszállásként elõzetesen kinéztünk magunknak, így a városnézés után továbbmentünk Medgyes felé; csak találunk valamit útközben… Tábla az út mellet nyíllal: 1000 m-re háromcsillagos szálloda; nézzük meg!
Dumbrãveni a helység neve. Soha nem hallottam; késõbb megtudom, a magyar neve Erzsébetváros; na ezzel sem vagyok elõbbre… A fõtéren ott a szálloda szép lilás rózsaszínre festve, a homlokzatán több nemzet zászlaja. Elbizonytalanodom… Leparkolok, de odajön egy terepjáróból kiszálló férfi, hogy álljak kicsit hátrébb, hagyjak több helyet a járdán. (Persze járda sehol…) Bemegyek. Udvariasan fogadnak; nem gond, hogy csak egy éjszaka, meglepõen olcsó, kezdek aggódni. Megmutatja a szobát; fehér márvány lépcsõn megyünk fel, vadonatúj minden, a szoba szuper. Becuccolunk, de nem tudom bezárni a szobát… Lemegyek, szólok, mire elõkerül a terepjárós… Intézkedik, adjanak másik szobát, ezt majd õ megcsinálja. Karbantartó, gondolom, de nem; kiderült, õ a tulaj. Nehezen kommunikálunk, õ is érzi, s eszébe jut, hogy van itt valaki, aki töri a magyart; az étteremfõnök. Hívja is… Megdicsérjük, hogy milyen szép belül minden (kívülrõl borzasztó, de errõl bölcsen hallgatunk). Külön kiemeljük a mindenütt fellelhetõ kis szárazvirág kompozíciókat, mind másféle vázában (tényleg nagyon szépek). Azokat õ készíti szabadidejében, mondja. Itt mindenki csinál mindent, nem számít a beosztása. Ez az elsõ munkahelye és innen szeretne nyugdíjba menni . Lehív a pincébe, megmutatja a borkészletüket; elképesztõ! Az egész pince nyerstéglás boltíves termekbõl áll, ahol rendezvényeket tartanak kisebb nagyobb csoportok. Nem hiszek a szememnek. Visszatérünk a birodalmába, az étterembe; nincs senki. Lehet itt vacsorázni, kérdezem. Természetesen! Csak friss húst tartanak, mindenbõl keveset, mondja. Nem szeretnék kínlódni az étlappal, ezért kérdezem, hogy összeállítana-e egy kétszemélyes vegyes tálat. Semmi akadálya… Finom volt és olcsó! Másnap korán mentünk tovább, ezért már este megkérdezte, mit kérünk reggelire; elõ kell készítse, mert akkor még minden zárva lesz, de bejön miattunk korábban. Reggeli után már éppen indulni készültünk, amikor elõkerült a tulaj. Dicsekedett a zászlókkal a homlokzaton, amiket a vendégek tiszteletére tesznek ki. Ott a magyar is, mondja büszkén. Igen, de fordítva vannak a színek, jegyzem meg kicsit félénken. Már kiabált is valakinek, hogy fordítsák meg. Szívélyesen elbúcsúztunk…
2.) A szászkézdi erõdtemplom, a Világörökség része. Útba esett, hát nézzük meg! Csalódottak vagyunk; ütött-kopott, félig beállványozva, s ráadásul zárva. Forgolódok körbe-körbe, mint aki segítséget vár valahonnan, de semmi. A kis téren egy családi ház jellegû épületen valami tábla, valamilyen iroda. Bemegyek érdeklõdni; mi történhet? Kérdem, beszélnek-e németül (mire kimondom, már szinte meg is bánom). Fiatal lány lép elõ, s kifogástalan németséggel kérdezi, miben segíthet. Lenyelem a „gombócot”, s mondom… Leakaszt egy kulcscsomót és int, hogy menjünk. Már útközben belekezd a történetbe, alig vesz levegõt. Úgy kell leállítanom, hogy lefordítsam a nejemnek, amit mesél. Fél órát van velünk, mindent megmutat és mesél, mesél… A végén – kérdésemre - szerény összeget – talán 5 Leit – kér…
3.) Nem tehetem meg, hogy ne ejtsek szót a magyarokról, székelyekrõl. Divat lett (vagy inkább megélhetési forrás) a falusi turizmus. Kedveltem eddig is más országokban ezt a vendéglátási formát, s nagyon sajnálom, hogy Görögországban még nem találkoztam vele, pedig szívesen eltöltenék ott is egy kis idõt valami szép helyen egy családnál. Nos, Erdélyben nagyon változatos a kínálat (és a színvonal is). Ráadásul most még hihetetlenül olcsó is (szállás félpanzióval kb. 3.700 Ft/fõ/nap). Sok a csoport, de egységár van, sõt a csoportnál arra is figyeltek, hogy minden háznál ugyanazt a menüt kapják. Ahol mi voltunk (Koltó és Csernakeresztúr), sem a reggelit, sem a vacsorát nem bírtuk megenni, annyira bõséges volt, s persze változatos és finom. Mindenki maga szed, nincs kiadagolva. Alapozás pálinka, s reggelire (aki kér) friss, forralt házi tej… A háziak vendégszeretete, kedvessége, törõdése a vendéggel – már bocsássa meg mindenki – veri a görögökét, inkább az osztrákra hajaz (Urlaub am Bauerhof), persze sokkal szerényebb körülmények között. Természetesen nem lehet általánosítani; mi is „beleszaladtunk” egy gyengécskébe is…
Az erdélyi magyarokról, székelyekrõl sokaknak van sokféle ismerete, tapasztalata. Nekem újdonság volt az útra való felkészülés során a bukovinai székelyek története. Utánanéztem, mert Cserakeresztúron (Déva és Vajdahunyad között egy kis falu) foglaltam szobát, itt pedig bukovinai székelyek leszármazottai élnek, akik példamutatóan õrzik hagyományaikat és kapcsolataikat. Beloiannisz jutott eszembe, pedig alig hasonlítható történet… Ha valakit érdekel, a lényeget itt megtalálja:
H.apci!
A mi szívünknek is nagyon kedves Erdély és szívesen olvassuk soraidat! Mindig azt mondom, hogy Erdélyt minden magyar embernek legalább egyszer az életben látni kell:)
Sziasztok!
Szeretném mégegyszer megköszönni mindenkinek a tanácsokat,és javaslatokat ,amit kaptam Tõletek Egerrel kapcsolatban.Tegnap érkeztünk haza,és fantasztikus nyaralás volt,nagyon sok programmal,tökéletes szállással,csak az idõ rövid volt,de majd legközelebb.... Nagyon-nagyon szép város,nem nagyon emlékeztem már rá,mert régen jártam arra,úgyhogy már éppen ideje volt feleleveníteni a dolgokat.
Egyébként amíg nem voltam itt, utánaolvasva láttam hogy újra szóba került a görög mentalitás és vendégszeretet a dumcsiba,meg kell hogy mondjam,hogy az egriek elõtt le a kalappal,mindenki nagyon kedves és segítõkész volt maximálisan
Szia Sziro,
bocsánat hogy csak most válaszolok,de privibe leírtam hogy miért.......
Szóval szuper nyaralás volt,elsõsorban a neten foglaltam a szállást,és sikerült megtalálnom a "tökéletest",nagyon tágas,és nagyon tiszta volt.A terasz is jó nagy,és mivel a vár felett laktunk,nagyon szép volt a kilátás a városra,este azok a fények......
Nagyon sokat mentünk,Szilvásváradon nagyon kellemes szép õszi idõnk volt,természetesen kisvasútaztunk is.Megálltunk Bélapátfalván is,nagyon szép látványt nyújt a ciszterci templom a Bélkõ hegy lábánál,és a tó is.
Esõs idõnk volt amikor Aggtelekre mentünk,de ez cseppet sem zavart minket,mert a barlang klima jó volt,és nagyon érdekes túrán vettünk részt.
Nincs beírva úticél.
Válasz a #42773. hsz-ra
Ne vedd zokon, de felteszem a képeid közül, amelyekért – egyebek mellett - kicsit irigy vagyok. 
