Ha valaki helyi busszal szeretné felfedezni Serifost, nem tudok sok jó hírrel szolgálni. Ugyanis 1, vagy 2 busz járt Livadi (a kikötő) és Chora között. Igaz láttunk Ganema és Psili Ammos, vagy Ag. Ioannis mellett megállót jelző táblát, de buszt közlekedni nem láttunk az említett Livadi-Chora útvonalon kívül.
Külföldi fórumbejegyzéseket olvasva, idén sem volt ebben nagy változás. Ezzel számolni kell, ha valaki Serifost veszi célba.
Azonban van 10 jól kitáblázott túraösvény a gyaloglás szerelmeseinek:
Annyit még hozzátennék az előzőekhez, hogy a sziget akkoriban augusztusban sem volt zsúfolt, sőt... Látogatói nagyrészt görögök és franciák, illetve csekély számban olaszok és skandinávok voltak, valamint egy német család, akikkel teknőslesen találkoztunk a víztározónál.
Közben találtam egy lélegzetelállító, drónnal készített felvételt erről a különleges szigetről, amely remekül átadja Serifos hangulatát:
-törölt nick 10391 | #235881 | 2015-10-11 18:50:17 | Válasz a #235874. hozzászólásra
Szia Hidalgo!
Élőben is ugyanilyen, sőt ugyanilyenebb... Serifos abszolút hozzátok illő hely, és tényleg nem való mindenkinek. Nem elsősorban azért mert szinte teljesen kopár és át lehet élni ott a Holdra szállás élményét. Hanem egyszerűen olyan a karaktere: semmi csillogás és csábítás, báj is alig, talán a legkifejezőbb jelző, amivel le lehet írni az, hogy drámai. Az élet pedig csuda keménynek tűnik arrafelé.
Emlékszem, hogy majdnem sírva fakadtam, amikor láttam, hogy egy bácsi az 5 szál paradicsomkáját csákánnyal kapálgatta. Vagy a mindig mosolygós ősz pópa, aki egy rozzant robogóval száguldozott. Épp arra jártunk, amikor a Kalo Ampeli felé vivő útelágazásnál egy viskóból bújt elő, és készülődött éppen, hogy ellássa a kecskéit. Nem tudtam eldönteni, hogy hajdanvolt fekete fejfedőjét és meghatározhatatlan kék ruháját a por, az idő, vagy a Nap emésztette-e fel?
Sokáig azt mondtam, hogy nem mennék vissza még egyszer, nem tudtam meghatározni, hogy miért. Talán az előbb említettek miatt, nem tudom... Nos, a hatásodra újra átnéztem a képeimet. Rácsodálkoztam 4 év távlatából a partok szépségére, a keleti strandok - Psili Ammos, Ag. Ioannis, Ag. Sostis- karibi színeire, a déli színpompás öblök -Koutalas, Kalo Ampeli, Ganema, Vardia- szabályos ívére. Sikamiára, ahonnan a legszebb a naplemente, Platys Gialosra északon, ahova vörös színű makadámút visz le. Itt hirtelen megőszültem, csak úgy...
Személyes kedvencem Vardia volt, ami fentről haragoszöld színű, telefröcskölve indigókék foltokkal. Odalent a víz színe érett, selymes olívaolajra emlékeztetett, szikrázóan csillogott a környező aranyló dombok óvó ölelésében. Kentarchoshoz nem másztunk le, pedig nagyon hívogató volt. A hasonló nevű falucskából indul egy ösvény és egy vízmosás is, tele leanderrel és egyéb zöldekkel. A sziget rendelkezik egy nagy víztározóval is, itt gyűjtik össze a hegyekről leömlő esővizet. Állandó lakója volt akkoriban egy nagy teknős.
A Chorától északra fekvő szigetrész pedig lenyűgöző. Nincs zaj, csak a szél és a Nap. Néhol egy-egy fügebokor az út mentén, vagy egy csodálkozó csacsi, a teraszokon megkapaszkodó cserjéket, fűszernövényeket és fűcsomókat bronzszínűre festi a délutáni fény, a Nap pedig aranyporral hinti be. Útba esik a Taxiarhes monostor ősi, erődszerű épülete, ami meghatározott napokon pontban délután egykor nyitja ki a kapukat a látogatók előtt egy kis szeretetvendégségre is akár. Ide nem mentünk be, mivel S. szerint egy jó protestáns - mármint ő- nem bírja az ilyen bálványozós helyeket. Az ugye megvan, hogy Kálvin János egyik zsinaton pénzbüntetésre ítélte azokat a tiszteleteseket, akik nevetni merészeltek... A monostor mellett galambcsapat repdes, kőólakban tyúkok vitáznak. Már megint azok a tyúkok!
Az egyik kedvenc képem is valahol itt készült. Délután van... A távolban egy fejét vesztett szélmalom romja, a tengert nyugatról elnyeli a napfény. Az előtérben két, a széllel megalkuvó olajfa egymást átölelve simul a domboldalhoz. A kép bal alsó sarkában pedig egy csokor aszott szamárkóró lengedez...
A Profitis Iliast megkerülve, immár északról előtűnnek Chora szélmalmai és a városka fölé emelkedő Agios Konstantinos kápolna. A házakat vakító, apró, fehér gyöngyökként szórta fel valaki a sötét, sziklás, kúp alakú hegy nyakára.
A kedvenc tavernánk Margarita néni kifőzdéje volt a kikötői strand legvégén. A sötétben nehezen találtuk meg. Az út mentén öreg ház állt, az ablakokon és az ajtón gyér lidércfény szüremlett ki. Margarita néni és még két öreg az ajtó mellett üldögélt és figyelte a vendégeget. Lábuk előtt sokat megélt kutyus heverészett. Az asztalok a ház előtt, az udvaron álltak. Nincs étlap, be kellett menni a konyhába és ott választani. A pincérfiú segédkezett a tolmácsolásban. Indultunk volna, arra a kérdésre, hogy mennyibe fog ez nekünk kerülni, egyszerű volt a válasz: "Hat tányér, tehát 20 €!"
Akkor, mégis mi volt a baj? Arra jöttem rá, hogy a szigettől teljesen független tényezők miatt nem zártam a szívembe Serifost. Az egyik, hogy első, és valószínűleg utolsó alkalommal autóval utaztunk itthonról. Nem szerettük, de hát nyápicok vagyunk ezek szerint. A másik pedig, hogy nem szerettük a szállásunkat. Pedig szép volt, jó volt, Haris a tulajdonos kedves, nyugodt és nagyon udvarias ember. Korrekt volt mindenben, mégis volt valami megfoghatatlan, ami miatt nem éreztük ott jól magunkat.
Ja, én is hasonlóan vagyok. Amorgos+Kis Kikládok is motoszkál bennem ugyanakkor. De majd ősszel jó lesz megint elkezdeni gondolkodni azon, hogy mi legyen majd jövőre, most még koncentráljunk az idénre, azt hiszem, van mire!
Igen, igen, én is valahogy így képzelem, de hogy mikor tudjuk megvalósítani, hát az jó kérdés, mert már be vagyunk táblázva jópár évre előre (jövőre: Chios-Samos ez tuti, utána valószínű Nyugat-Kréta és Kythira és utána Karpathos és Rodosz)
Vagy még elképzeléhetőnek tartom Karpathost és Amorgost
Én tavaly ősszel még úgy terveztem, hogy ezeket az egymáshoz viszonylag közel lévő szigeteket látogatnánk meg idén. Serifos-Sikinos-Milos-Santorini-Anafi. Vagy valamilyen hasonló kombi. Aztán ugye nem ez lett, de a terv jó lesz talán jövőre...
De jó, tavaly már én is szemeztem Serifosszal (is ), de aztán mégis máshová megyünk (többek között pont azért, mert a kompok menetrendje ebben a desztinációban elég későn lesz/lett fix).
