Infók
| Athén |
 Athén (hivatalos nevén Athine, népnyelven Athina) Görögország fõvárosa. A repülõgépen érkezõ utas, mielõtt gépe földet ér az Ellinikó melletti nemzetközi repülõtéren, a magasból pillantja meg a hegyek gyûrûjében a vörös attikai földbõl fehéren kinövõ várost. A vonaton utazó turista a város északnyugati részén épült Larissza-pályaudvarra fut be, míg az autósok több úton is érkezhetnek. Páratlan hírét múltjának köszönheti. Az ókori Athén, Európa egyik legrégebbi városa, az európai civilizáció bölcsõje volt. Itt születtek meg azok a társadalmi és politikai formák, azok a szellemi teljesítmények, amelyek az európai mûveltség számára évszázadokig példaként szolgáltak, s amelyeknek tanúságai máig sem vesztették el aktualitásukat. Athén nevével fonódik össze az ókori demokráciának létrejötte. S bármennyire korlátozott volt is akkor a népuralom érvényesülésének a lehetõsége, hosszú-hosszú évszázadoknak kellett eltelnie, amíg az emberiség ismét ehhez méltót alkotott. Az athéniak demokráciája döntötte le elõször a szellem korlátalt is, amit az irodalom, képzõmûvészet és filozófia örök értéknek és mértéknek számító csúcsteljesítményei jeleznek. Elsõsorban ma is az ókori kultúra maradványai teszik a várost a XXI. századi turisztika zarándokhelyévé. Athén Közép-Görögország délkeleti részén, a nagyjából háromszög alakú Attika-félsziget déli pariján fekszik. Az ókori város, amelynek Peiraieusz (Pireusz), a kikötõ nem volt része, a tengerparttól mintegy hat kilométerre épült ki. Így élete a tengerhez kapcsolódott, de biztosította magát a kalózok meglepetésszerú rajtaütéseitõl, amelyek az ókor bizonyos szakaszaiban a part menti települések számára mindennapos veszélyt jelentettek. A város szervesen illeszkedik az attikai tájba. A tenger felé nyitott síkságot északon, keleten és délen hegyláncok zárják le, amelyek védik, és szûk szorosaikkal össze is kötik Athént az észak-attikai medencével (Marathón vidéke), Nyugat-Attikával (Dafni-szoros) és az attikai síksággal, Meszojiával (Meszogeia). Északon a Parnisz- (Pamész) hegy lánca (1413 m), északkeleten a Pendelikon (Pentelikon) márványhegysége (1109 m), délen pedig az Imittosz (Hüméttosz, 1206 m) vonulata zárja le a látóhatárt. A tekintet tehát csak nyugat Felé, a Szaróni-öböl irányában szárnyal szabadon. A hegyek azonban a város területére is benyúlnak. Az úgynevezett Turkovuni-vonulat maradványa a Sztrefisz-domb, s ennek közelében a Likavittosz (Lükabéttosz) kúp alakú sziklatömbje (277 m) uralkodik a városképen. Délebbre újabb dombok sorakoznak: az Akropolisz (156 m), a Múzsák dombja (más néven Philopapposz-domb, 147 m), a Pnix (Pnüx, 110 m) és a Nimfák dombja (105 m). A dombok lábánál elterülõ síkságot két, ma már jelentéktelen vízhozamú patak, az Ilisszosz és a Kéfisszosz völgyének egyesülése alakította ki. Ez a síkság nyugaton a tengerpart mentén nagyjából Pireusztól Vuliagmeniig terjed, és az ókorban erõsen mocsaras volt. Kikötésre a Falhoni (Phaléroni) kis öböl és nyitott rév, illetve Pireusz környéke volt alkalmas, amelyeket már az i. e. V. században megpróbáltak szervesen összekötni a várossal. A mai Athén mintegy kb. 3,5 millió lakosával az ókori város területén kívül, magába foglalja a kb. 200 000 lakosú Peiraieuszt (Pireusz) és a szárazföld felé elnyúló elõvárosokatAthén (hivatalos nevén Athine, népnyelven Athina) Görögország fõvárosa. A repülõgépen érkezõ utas, mielõtt gépe földet ér az Ellinikó melletti nemzetközi repülõtéren, a magasból pillantja meg a hegyek gyûrûjében a vörös attikai földbõl fehéren kinövõ várost. A vonaton utazó turista a város északnyugati részén épült Larissza-pályaudvarra fut be, míg az autósok több úton is érkezhetnek. Páratlan hírét múltjának köszönheti. Az ókori Athén, Európa egyik legrégebbi városa, az európai civilizáció bölcsõje volt. Itt születtek meg azok a társadalmi és politikai formák, azok a szellemi teljesítmények, amelyek az európai mûveltség számára évszázadokig példaként szolgáltak, s amelyeknek tanúságai máig sem vesztették el aktualitásukat. Athén nevével fonódik össze az ókori demokráciának létrejötte. S bármennyire korlátozott volt is akkor a népuralom érvényesülésének a lehetõsége, hosszú-hosszú évszázadoknak kellett eltelnie, amíg az emberiség ismét ehhez méltót alkotott. Az athéniak demokráciája döntötte le elõször a szellem korlátalt is, amit az irodalom, képzõmûvészet és filozófia örök értéknek és mértéknek számító csúcsteljesítményei jeleznek. Elsõsorban ma is az ókori kultúra maradványai teszik a várost a XXI. századi turisztika zarándokhelyévé. Athén Közép-Görögország délkeleti részén, a nagyjából háromszög alakú Attika-félsziget déli pariján fekszik. Az ókori város, amelynek Peiraieusz (Pireusz), a kikötõ nem volt része, a tengerparttól mintegy hat kilométerre épült ki. Így élete a tengerhez kapcsolódott, de biztosította magát a kalózok meglepetésszerú rajtaütéseitõl, amelyek az ókor bizonyos szakaszaiban a part menti települések számára mindennapos veszélyt jelentettek. A város szervesen illeszkedik az attikai tájba. A tenger felé nyitott síkságot északon, keleten és délen hegyláncok zárják le, amelyek védik, és szûk szorosaikkal össze is kötik Athént az észak-attikai medencével (Marathón vidéke), Nyugat-Attikával (Dafni-szoros) és az attikai síksággal, Meszojiával (Meszogeia). Északon a Parnisz- (Pamész) hegy lánca (1413 m), északkeleten a Pendelikon (Pentelikon) márványhegysége (1109 m), délen pedig az Imittosz (Hüméttosz, 1206 m) vonulata zárja le a látóhatárt. A tekintet tehát csak nyugat Felé, a Szaróni-öböl irányában szárnyal szabadon. A hegyek azonban a város területére is benyúlnak. Az úgynevezett Turkovuni-vonulat maradványa a Sztrefisz-domb, s ennek közelében a Likavittosz (Lükabéttosz) kúp alakú sziklatömbje (277 m) uralkodik a városképen. Délebbre újabb dombok sorakoznak: az Akropolisz (156 m), a Múzsák dombja (más néven Philopapposz-domb, 147 m), a Pnix (Pnüx, 110 m) és a Nimfák dombja (105 m). A dombok lábánál elterülõ síkságot két, ma már jelentéktelen vízhozamú patak, az Ilisszosz és a Kéfisszosz völgyének egyesülése alakította ki. Ez a síkság nyugaton a tengerpart mentén nagyjából Pireusztól Vuliagmeniig terjed, és az ókorban erõsen mocsaras volt. Kikötésre a Falhoni (Phaléroni) kis öböl és nyitott rév, illetve Pireusz környéke volt alkalmas, amelyeket már az i. e. V. században megpróbáltak szervesen összekötni a várossal. A mai Athén mintegy kb. 3,5 millió lakosával az ókori város területén kívül, magába foglalja a kb. 200 000 lakosú Peiraieuszt (Pireusz) és a szárazföld felé elnyúló elõvárosokat. Athénban nem nehéz szállást találni, több mint 500 szálláshely áll rendelkezésünkre egész évben. A szálláskereséshez a HotelsCombined.com szállásár-összehasonlítót ajálnjuk, amely egyetlen helyen összegyűjti a Athéni szállás ajánlatokat a legfontosabb szálláskereső oldalakról, mint például a getaroom.com, a booking.com, az agoda.com és még számos másik szálláskereső oldalról. |
|
|
2004-12-30
|
|
1919 83%
|
|
