A Pillangók völgye Rodosz északi részén, Kalamón és Pszinthósz közt fekszik. A hűvös, erdővel borított völgyben, amelyet sebes vizű patak öntöz, az árnyékos sziklafalon vagy fatörzsön a medvelepkék ezreit pillanthatjuk meg. Júliusban és augusztusban egyetlen fajtájuk gyülekezik itt, a csíkos medvelepke (Euplagia quadripunctaria). A rovarokat az ámbrafa - Liquidamber orientalis - váladéka magához vonzza: kérge a korábban tömjén előállítására használt illatos gyanta kis cseppjeit választja ki. A medvelepkék az egész szigetről, sőt talán még Törökországból is érkeznek ide, de számuk lassan csökken. Ennek oka, hogy a völgy látogatói a kihelyezett tiltó táblák ellenére újra és újra tapsolni kezdenek, vagy valamilyen más módon felkeltik az éjjel aktív, de nappal alvó állatokat. A medvelepkék álmukból felzavarva és a stressz miatt felszállnak, aminek eredményeképpen fáradtan, idő előtt elpusztulnak, mielőtt tojásaikat lerakhatták volna. A csíkos medvelepkének szép barnásfehér elülső szárnya van, ami akkor figyelhető meg, ha pihen. Repülés közben a fekete pöttyös, világossárga hátsó szárnyak válnak láthatóvá.
A medvelepkék legnagyobb tömegét a parkolótól és a völgybejárat pénztárától a patak folyásával ellentétes irányban, felfelé idnulva találjuk. A "lepkeszezontól" függetlenül Petaloúdesz kellemes kirándulóhelynek számít szép útjai, vízesései és fahídjai miatt. A rövid rodoszi ősz nagyon szép a völgyben, amikor az ámbrafák levelei narancssárgára változnak.
A legtöbb látogató siet, mert sajnálja az időt egy hosszabb itt-tartózkodásra. Holott a völgy egyik látványossága az egyórás sétaúttal elérhető kolostor, az 1782-ben Alexander Ypsilántis által épített Panagia Kalópetra (Moní Kalópetra). Az út a völgyön keresztül vezet oda, s a fent a fehérre meszelt kolostorépület uzsonnázóasztalokkal és nagyszerű kilátással vár.A Pillangók völgye Rodosz északi részén, Kalamón és Pszinthósz közt fekszik. A hűvös, erdővel borított völgyben, amelyet sebes vizű patak öntöz, az árnyékos sziklafalon vagy fatörzsön a medvelepkék ezreit pillanthatjuk meg. Júliusban és augusztusban egyetlen fajtájuk gyülekezik itt, a csíkos medvelepke (Euplagia quadripunctaria). A rovarokat az ámbrafa - Liquidamber orientalis - váladéka magához vonzza: kérge a korábban tömjén előállítására használt illatos gyanta kis cseppjeit választja ki. A medvelepkék az egész szigetről, sőt talán még Törökországból is érkeznek ide, de számuk lassan csökken. Ennek oka, hogy a völgy látogatói a kihelyezett tiltó táblák ellenére újra és újra tapsolni kezdenek, vagy valamilyen más módon felkeltik az éjjel aktív, de nappal alvó állatokat. A medvelepkék álmukból felzavarva és a stressz miatt felszállnak, aminek eredményeképpen fáradtan, idő előtt elpusztulnak, mielőtt tojásaikat lerakhatták volna. A csíkos medvelepkének szép barnásfehér elülső szárnya van, ami akkor figyelhető meg, ha pihen. Repülés közben a fekete pöttyös, világossárga hátsó szárnyak válnak láthatóvá.
A medvelepkék legnagyobb tömegét a parkolótól és a völgybejárat pénztárától a patak folyásával ellentétes irányban, felfelé idnulva találjuk. A "lepkeszezontól" függetlenül Petaloúdesz kellemes kirándulóhelynek számít szép útjai, vízesései és fahídjai miatt. A rövid rodoszi ősz nagyon szép a völgyben, amikor az ámbrafák levelei narancssárgára változnak.
A legtöbb látogató siet, mert sajnálja az időt egy hosszabb itt-tartózkodásra. Holott a völgy egyik látványossága az egyórás sétaúttal elérhető kolostor, az 1782-ben Alexander Ypsilántis által épített Panagia Kalópetra (Moní Kalópetra). Az út a völgyön keresztül vezet oda, s a fent a fehérre meszelt kolostorépület uzsonnázóasztalokkal és nagyszerű kilátással vár. |