KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Infók

Görögország - Miért nem voltak börtönök az ókori Görögországban?

Az ókori Görögországban nem voltak börtönök, ahogyan ma ismerjük őket, csak az ideiglenes fogdákat, ahol a bűnözőket pénzbírsággal sújtották, száműzték vagy kivégezték.

A bebörtönzés mint büntetés fogalma nem volt annyira elterjedt, mint a modern időkben. Ehelyett a büntetések inkább a megtorlásra és az elrettentésre összpontosítottak, nem pedig a rehabilitációra.

Azokban az esetekben, amikor valaki súlyos bűncselekményt követett el, a városállamból való száműzetéssel vagy akár kivégzéssel is szembesülhet. Ezenkívül az adósokat bebörtönözték, amíg vissza nem fizetik adósságaikat, de ez nem volt olyan formális börtönrendszer, mint ma. Ehelyett inkább átmeneti megoldást jelentett a kifizetetlen tartozások problémájára.

A börtönbüntetés hiánya és az a tény azonban, hogy a szegények nem tudták fizetni a pénzbüntetést, a kivégzések túlzott alkalmazásához vezetett az apró bűncselekmények miatt.

Az ókori görög társadalom nagy hangsúlyt fektetett a társadalmi kontrollra, olyan mechanizmusokon keresztül, mint a kiközösítés, ahol a polgárokat tíz évre száműzhették a városállamból, ha úgy ítélték meg, hogy veszélyeztetik a közösség stabilitását.

Az athéniak vagy a spártaiak szemében a város pénzügyeinek pazarlása volt az ötlet, hogy egy bűnözőt börtönbe zárjanak. Nem voltak olyan börtönök, mint a maiak, csak néhány mai fogdára emlékeztető épület, ahol egy ideig őrizték a tárgyalásra várókat vagy az elítélteket és a kivégzésre várókat.

A városállamokban egy ilyen helyet általában desmōtērionnak neveztek. A kivégzésükre váró elítélt bûnözõk és talán még letartóztatták, de még nem pereltek el.

Az athéni desmōtērion leginkább Szókratész esetéből ismert, akit a tárgyalása után tartottak ott, amíg a város szent hajója vissza nem tért – a kivégzésekre nem került sor, amíg távol volt. Ott, az ókori Agora közelében ivott Szókratész bürököt a kivégzése előtt.

Börtönök helyett kiközösítés az ókori Görögországban

Az ókori Athén a kiközösítés módszerét is alkalmazta a bűnözők és politikai ellenfelek leküzdésére. A klasszikus Athén „kiközösítése” azt jelentette, hogy tíz évre száműzték a városból. Része volt Athén éves demokratikus folyamatainak, és ezért nem volt olyan szeszélyes, mint a legtöbb más politikai kontextusban.

Ahogy Chris Mackie írja a Beszélgetésben, a polgárok gyűlése („ekklesia”) minden évben eldöntötte, hogy tart-e kiközösítést vagy sem. Ha ebbe beleegyeznek, a folyamat röviddel ezután megkezdődik. Olyan volt, mint egy megfordított választás, egy verseny a népszerűtlenségben, amelyet senki sem akart igazán megnyerni.

Ha a kiközösítés mellett döntöttek, a polgároknak lehetőségük volt ráírni a kiközösíteni kívánt személy nevét egy „ostrakonra”, egy írásra alkalmas edénytöredékre.

Az ősi bizonyítékok némileg ellentmondásosak, de úgy tűnik, hogy ha 6000 szavazatot adtak le a szavazáson, akkor a legtöbb szavazatot kapott személyt tíz évre száműzték Athénból. Tíz napjuk volt összepakolni a csomagjaikat és indulni.

Platón az elsők között javasolta a bebörtönzést

Platón, Szókratész tanítványa „Törvények” című művében az első volt, aki börtönbüntetést javasolt. Platón egyik kulcselve a büntetéssel kapcsolatban az arányosság elve. Úgy vélte, hogy a büntetésnek illeszkednie kell a bűncselekményhez, célja az igazságosság elérése és a társadalmi rend fenntartása. Hangsúlyozta továbbá a rehabilitáció fontosságát a puszta megtorlás helyett.

Platón a bûncselekmény súlyosságától függõen egy sor büntetést javasolt. Például:

Pénzbírságok : Pénzbírság szabható ki kisebb cselekményekért, vagy az áldozat kártérítési formájaként.

Száműzetés : Súlyos bűncselekmények indokolhatják a közösségből vagy a városállamból való száműzetést. Ez a büntetés nemcsak elrettentő, hanem eszközként is szolgált a társadalom védelmére a károsnak ítélt egyénektől.

Átnevelés : Platón a bűnelkövetők átnevelésének vagy rehabilitációjának eszméjét szorgalmazta. Ahelyett, hogy kizárólag a büntetésre összpontosított volna, a bűnözői magatartás kiváltó okainak kezelésében hitt, és az egyén megreformálására törekedett oktatás és erkölcsi fejlesztés révén.

Végrehajtás : Szélsőséges esetekben, amikor a bűncselekményt súlyosnak és helyrehozhatatlannak ítélték, Platón elismerte a halálbüntetés alkalmazásának lehetőségét. Ezt azonban végső megoldásnak tekintette, és úgy vélte, hogy takarékosan kell alkalmazni. Platón közvetlenül nem tárgyalja a modern értelemben vett börtönöket. Mindazonáltal olyan büntetésekkel kapcsolatos ötleteket kínál, amelyek a bebörtönzéssel kapcsolatos véleményére utalnak.

Hangsúlyozza a bűnözők megreformálásának fontosságát, nem pedig egyszerűen megbüntetésüket. Úgy vélte, hogy a büntetésnek hozzá kell járulnia a bűnöző lelkének helyreállításához, és a társadalom közreműködő tagjává kell tennie őket.

Platón sokkal közelebb állt a mai büntető nézetekhez, mint bárki más, hiszen „Törvényeiben” azt a meggyőződését fejezte ki, hogy „senki sem gonosz a saját akaratából”. Ezért, még közvetve is megfogalmazva azt az elméletet, hogy a társadalomnak is van egy része a polgár bûnözõvé válásáért való felelõsségben, logikus volt a társadalmi rehabilitáció eszközeit javasolni és ennek az embernek a normalitásba való visszatérését.

Arisztotelész megkérdőjelezte a platóni nézeteket, azt állítva, hogy a bűnözők társadalmilag veszélyesek, és arra a következtetésre jutott, hogy a bűncselekménytől függően olyan keményen kell megbüntetni őket, mint az állatokat.
  2024-08-07 
  125 81% 


..:: Autóbérlés ::..
Keresse meg a legjobb ajánlatot, hasonlítsa össze az árakat és
spóroljon akár 70%-ot!