Kicsit elfogult vagyok a német nyelvterülettel (is?), de bátran ajánlom másoknak is. Nagyon sok szépség található mindenfelé az Alpok lenyűgöző látványán túl is.
h.apci írta:
...Kényelmes, nyugis nyaralás volt, s mégis úgy éreztem a vége felé, hogy esténként már fáradt vagyok. Fel is merült bennünk, hogy nem kellene-e a következő (lengyel) körutazást emiatt lemondani… ...
Hazaérve némi vívódás után úgy döntöttünk, hogy nem mondunk le a lengyel útról, már csak azért sem, mert rengeteg előkészítő munka van benne. Kicsit lazítottam még rajta, de rossz döntés volt…
Nagyon sok remek hely és értékes látnivaló van Lengyelországban is, ezeket igyekeznek rendbe hozni, méltó módon bemutatni, de látszik a pénzhiány mindenfelé. Nem is emelek ki semmit a látottakból, a képek talán magukért beszélnek.
Aludtunk már pár helyen szerte a világban, s azt hinnénk, hogy minket már meglepetés ez ügyben nem érhet. Szándékosan csak Brnoig mentünk első nap, hogy legyen még egy kis sétára időnk délután a belvárosban (nagyon régen jártunk ott), s persze az egyik kedvenc cseh kajánk (Vepřový vrabec, zelí, houskový knedlík) elfogyasztására egy kisvendéglőben.
Találtam egy nem túl olcsó, de remeknek tűnő belvárosi szállást a Booking.com-on; apartman parkolóval 60 €-ért reggeli nélkül. Lefoglaltam, s már jött is a válaszlevél az apartmanháztól németül (én is németül kértem a külön megjegyzésben a foglaláskor a parkolót), hogy megkapták, rendben, lesz parkoló is, s reggeli. Meglepődtem a levélen (nem szokás, csak a Booking.com igazol vissza) és a reggelin, de nem foglalkoztam vele. Odaérve tapasztaltam, hogy szabályosan nem lehet autóval megközelíteni a házat, csak külön engedéllyel. Megálltam egy sarokkal távolabb, s odamentem gyalog. Kérdeztem a lányokat a recepción, hogy akkor most mi a teendő. Azaz kérdeztem volna, de nem beszéltek csak angolul. Mutatom a németül írt levelüket. Ja, igen, a Google-val fordították le a kedvemért. Elmakogtam a kérdésem ékes cseh-angol keverékkel, mire mutatják a térképen, hogy merre jöjjek (egyébként csak arra lehet). Igen, mondom, de arra tilos a táblák szerint. Az nem számít, jöjjek nyugodtan. Na, jó, de hova, hol a parkolóhely? Az előttük lévő utcán, valahol csak lesz egy hely, mondják. Na, ne, foglaltam parkolót! Az más; kivisz az erkélyre és mutatja a kapu előtti beikszelt számozott helyek egyikét, hogy az az enyém. Megkaptam a kulcsot, s miután ez egy nagy bérház, amelyiknek csak az egyik szintjén vannak a kiadó apartmanok, s másutt a recepció (az utólag beépített lift meg a két emelet közötti pihenőknél áll meg), kérdeztem, hol lesz a reggeli. A szobában, mondják; minden ott van a hűtőben, van vízforraló, készíthetünk kávét, vagy teát, a friss péksüteményt meg reggel hétkor hozzák és az ajtónk kilincsére fogják akasztani egy zacskóban. Alig álltam meg nevetés nélkül… Hozzáteszem, kifogástalan, nagyon bőséges és választékos reggeli volt, alig bírtuk megenni.
Másnaptól már éreztem, hogy valami nincs rendben velem, egyre fáradtabb lettem estére, nem tudtam élvezni az utat, később már megfordult a fejemben az is, hogy feladom, s kérem, jöjjenek elém, s vigyenek haza autóstól. Ekkor már a szlovák határnál voltunk, egynapi útra. Az utolsó napi programot elhagyva, pihenéssel töltve az időt, végül hazahoztam az autót, de utólag megítélve ez nagyon kockázatos, kissé felelőtlen vállalkozás volt. Hogy mi történt? Most bosszulja meg magát a több, mint 40 évi intenzív dohányzás, hiába szoktam le pár éve; késő…
Mindezt miért írtam itt le? Ha csak egy valakinek lesz ennek alapján annyi akaratereje, hogy felhagy a dohányzással, már volt értelme.
Éppen akkor ünnepelték Sonthofen várossá válásának 50. évfordulóját ("50 Jahre Stadt Sonthofen"), amikor ott voltunk, s persze hogy nem hagytuk ki. A bajorok amúgy is ünnepelnek folyton-folyvást faluról falura valamit, mert ez ok a sörözésre. Szeretjük ezek hangulatát, s a vele járó Blaßmusik-ot, népzenét. Egy kis ízelítő (maga a polgármester veri csapra a söröshordót, s negyedszerre sikerült is neki ); négy színpadon ment a nagyérdemű szórakoztatása:
Egy kis videó a környék és a hangulat érzékeltetése kedvéért:
Tavaly augusztusban írtam, mert hát voltak előjelek: „...Vannak még terveim, ha bírom erővel; pl. Friesland a szomszédos észak-holland és észak-német területekkel, vagy a Harz hegység és tágabb környéke.
Nem hanyagolom el azért a Balkánt sem, lesz még egy körutam a jövő hét végétől Bulgáriában (talán az utolsó, mert sikerül végre mindenhova eljutni, ahová korábban nem)…”
Nos, a bulgár utat meg kellett szakítsam, annyira lerobbantam. Vírusra gyanakodott a doki (nem az volt); kaptam gyógyszert, kijöttem belőle, s elkezdtem az ez évi utakat tervezni.
(A bulgár útból csak néhány kép maradt emlékül az első napokról: https://pleven.h-apci.fotoalbum.hu )
Jártunk már jó néhány helyen Ausztriában korábban, de régóta szerettük volna az Alpokat csak úgy a látvány kedvéért kicsit jobban komótosan kocsival bejárni, miután a túrázás már meghaladja az erőnket. Volt már egyszer egy kísérletünk, de azt meg elmosta a hetes eső, azért kellett hazajönnünk.
Sonthofenben (Ällgau) találtam és béreltem két hétre lakóparki házban egy kétszobás kellemes lakást napi 32 €-ért. Azért ott, mert onnan rossz idő esetén könnyen elérhetők német városok is, ahol jobban el lehet tölteni az időt, mint a hegyekben, de ezúttal szerencsénk volt az időjárással, megúsztuk egyetlen esti záporral a két hetet.
Az Alpok, s főleg Tirol, csodálatos (nálam csak a Dolomitok előzi meg látványban). Rengeteg a túrázó idős és fiatal mindenfelé, még magányosan is. Külön parkolókat építettek ki azokon a helyeken, amelyek jó kiindulópontok a túrákhoz, s ezek tele is voltak mindenhol. Az utak – beleértve a kis mellékutakat is – kifogástalanok.
Kényelmes, nyugis nyaralás volt, s mégis úgy éreztem a vége felé, hogy esténként már fáradt vagyok. Fel is merült bennünk, hogy nem kellene-e a következő (lengyel) körutazást emiatt lemondani…
Azért ide írok, mert a blogodban nem láttam, hogy hol tudnék hozzászólni, de nagy örömömre szolgál, hogy sikerült információt begyűjtenem az általad keresett témában. Összesen öt országnak van saját kápolnája.... a Szent Péter Bazilikában
Ír- lengyel-litván-mexikói és magyar kápolna van.
Kedves Évuska és vscontina!
Nagyon jól esnek a méltató sorok,irtó örülök,hogy sikerült egy helyre gyűjteni már ezeket az irásokat.És büszke is vagyok rájuk,és tervezem a folytatást...Skócia még várat magára,az idei nyárról valami összefoglaló-félét gondoltam,de elmúlt években is lehet vájkálni,ilyen pl. az utolsó irás ,Santorini...még valami törökös jár az eszembe a Pamukkáléval pl....minden dicséret lendit előre,köszi még egyszer!
Kedves Miskolciutas!
Gratulálok az írásaidhoz! Kívánom, hogy még sok hasonló élményben legyen részed! Várom a folytatást! /Mert remélem, hogy lesz!/
Üdvözlettel: Évuska
H.apci | #194236 | 2012-08-21 19:51:04 | Kicsit más...
Azon kapom magam, hogy egyre kevesebbet fényképezek az útjainkon, bár ez is relatív, mint annyi más; a nejemnek néha ez is sok, miután emiatt ő kénytelen cipelni az összes cuccunkat a séták során (igazolványok, pénz, szobakulcs, térkép, stb., na meg a női táska összes elengedhetetlen kelléke). Panaszkodik is állandóan egy kicsit (néha jobban), aztán marad minden a régiben… Szerinte én csak mindent a keresőn keresztül látok, míg ő szétnéz alaposan, ahogy azt kell, így sokkal többet is lát az út során, mint én. Az ezzel kapcsolatos eszmecseréink részleteit rábízom mindenkinek a fantáziájára…
Valószínűleg valahogyan beleszokik az emberfia a sok szépségbe egy-egy út alkalmával, s előbb-utóbb az egyik bájos városka, festői vár, vagy szép táj olyan kezd lenni, mint a másik. Nem újdonság ez számomra; régi szabály, hogy a látnivalókban a jellegüket tekintve is a változatosságra kell törekedni, különben bármilyen szép is bármi, egy idő után egyhangúvá tud válni. Rutinos (és sajnos öreg) utazó lévén ezúttal is ennek megfelelően igyekeztem összeállítani a programot, így került bele pl. a már említett római kori emlékek mellett a lepkeház Luxemburgban, valamit egy magántulajdonban lévő repülőgép kiállítás és múzeum Németországban ( https://www.flugausstellung.de/index.html ).
Már a lepkeház is meglepett, de a lepkéken túltettek a repülőgépek. Mint egy gyerek, aki beszabadul valami olyan helyre, amit csak álmaiban tudott elképzelni... Lehet, hogy már a második gyerekkoromat élem (olvastam ilyeneket, de ki hiszi, amíg nem tapasztalja)? Szinte ész nélkül nyomkodtam az exponáló gombot. Na, jó, műszaki ember lévén mindig is érdekeltek a repülőgépek, de csak úgy távolról, a kíváncsiság szintjén. Előjött egy nagyon régi emlékem is, amikor a frankfurti repülőtér valamelyik épületének a tetején bámultam az ott kiállított II. világháborús repülőgépeket a Messerschmitt-től a Junkers-ig.
Itt volt szinte minden; akadt, amit nem hogy még képeken sem láttam, de nem is hallottam róla, de volt ami – nekem - hiányzott, pl. a TU 104-es – a maga korában nagy feltűnést keltett - utasszállító, amivel egyszer régen repültem is, vagy az IL-62-es, de volt helyette bőven más. Különösen örültem a helyből felszálló angol Harrier vadászgépnek, a Starfightereknek, a MIG-eknek, a Phantom vadászgépeknek, vagy a hihetetlen méretű harci helikoptereknek. Több mint 100 különböző gépet állítottak ki, s számos hajtóművet (a legtöbb Rolls-Royce), katapultot, s egyéb részegységeket. (Tudom, hogy mindez édeskevés a ténylegesen gyártott, repült választékhoz képest, de bőven elég ahhoz, hogy az érdeklődő egy vázlatos áttekintő képet kapjon a témáról.) Örülök, hogy rátaláltam, s megnéztem, no de pláne jól „kifényképezkedtem” magam…
Említettem, hogy rendszeresen Luxemburgban tankoltam, mert Németországban nagyon drága a benzin, aztán megfeledkeztem a témáról. Igen, drága, de mihez képest, ugyanis pl. Belgiumban még drágább…
Németország 1,620 EUR ~ 452 Ft
Belgium 1,741 EUR ~ 486 Ft
Luxemburg 1,378 EUR ~ 384 Ft
Van egy városka belga-luxemburgi határon, Martelange, ahol nagyon régóta fura helyzet áll fenn. A belga oldalon a főút kb. 1,7 km-es szakaszon közvetlenül az országhatár mentén megy úgy, hogy az út széle az országhatár. Gondolom adózási okokból régen is jelentős volt a két ország között a benzinár-különbség, ezért a benzinkutak – gyakorlatilag közvetlenül egymás mellé települve, mintegy láncot alkotva - ellepték az út szélét a luxemburgi oldalon, így aki Belgiumban halad az úton, behajtva a benzinkúthoz már Luxemburgban van, s olcsóbban tankolhat. Ez régen azért volt még érdekesebb, mert még létezett határellenőrzés, s volt is sorompó, útlevél-ellenőrzés az útkereszteződésben lévő határátkelőnél, de a benzinkutaknál nem. A határ azóta jelképes lett, de a kutak megmaradtak, csak a márkák cserélődtek (amennyire vissza tudok emlékezni az ősrégi állapotra).
Sajnos (így kell mondjam) igazad van, s ez az egyik ok, hogy szeretek arrafelé mászkálni. Finnországban pl. sokáig nem tudtam, mi az a furcsa érzés állandóan bennem akármerre járok, pedig semmi csoda sem volt körülöttem, csak egyszerűen a rendezettség, tisztaság, színkavalkád, vidámság, nyugalom, s sorolhatnám; akármerre mentem olyan érzésem volt, hogy folyamatosan egy hatalmas üdülőhelyen járok, ez sugárzott mindenből. Vannak még terveim, ha bírom erővel; pl. Friesland a szomszédos észak-holland és észak-német területekkel, vagy a Harz hegység és tágabb környéke.
Nem hanyagolom el azért a Balkánt sem, lesz még egy körutam a jövő hét végétől Bulgáriában (talán az utolsó, mert sikerül végre mindenhova eljutni, ahová korábban nem). Nem azért mondom, de itt is megcsíptem még tavaly késő ősszel, vagy inkább a tél elején egy (pár napig elérhető promóciós) ajánlatot, a Napos Parton a Primasol Strandja Hotelben; all inclusive 2 főre 35 €/nap/szoba áron. Vegyes a vélemény a szállodáról, de elvileg 4 csillagos, nagy hotel, saját medencés, s jó helyen van; ad grátisz parkolót is. Olyan rossz nem lehet, hogy ennyiért ne érje meg, pláne, hogy csak 4 éjszakát töltünk ott. Ha csak a sört számolom, amit naponta megiszom így is úgy is...
Nagyon szép helyen jártatok már megint, a fotók pedig tényleg csodálatosak.
A szállás pedig nagyon színvonalas , szinte bagó áron. Különös érzéketek van hozzá, hogy mindig ilyeneket találtok.
Amikor néztem a képeket sajnos újra rá kellet jönnöm, milyen nagy még mindig a lemaradása kis hazánknak. Azok a gyönyörű szép ápolt, kezelt utcák, parkok, a sok-sok virág, az épületek állapota stb. Van még mit tanulnunk.
...
Elmakogtam a kérdésem ékes cseh-angol keverékkel, mire mutatják a térképen, hogy merre jöjjek (egyébként csak arra lehet). Igen, mondom, de arra tilos a táblák szerint. Az nem számít, jöjjek nyugodtan. 
Megkaptam a kulcsot, s miután ez egy nagy bérház, amelyiknek csak az egyik szintjén vannak a kiadó apartmanok, s másutt a recepció (az utólag beépített lift meg a két emelet közötti pihenőknél áll meg), kérdeztem, hol lesz a reggeli. A szobában, mondják; minden ott van a hűtőben, van vízforraló, készíthetünk kávét, vagy teát, a friss péksüteményt meg reggel hétkor hozzák és az ajtónk kilincsére fogják akasztani egy zacskóban. 
