Ne aggódj, nincs defekted! )) Vagy pedig nekem is az van .)) Mi már az idei nyaralás utolsó napjaiban gondolkoztunk a jövõ évin, most meg már gyûjtögetem a katalógusokat, de az az igazság, hogy ez alatt a hosszú tervezési idõ alatt, minimum százszor megváltozik az úticél és pont ez ebben a szép, hogy amíg egy célra ésszpontosítok, addig arról jól informálódok és így egy csomó helyrõl megtudok egy csomó mindent, mire eldõl, mia cél.
Mit is tehetne mást az ember, ha nem tervezgetne, hiszen az idei úton már túl vagyunk, kell egy új éltetõ cél.
a defektrõl: idén Boszniát és Horvátország déli részét fedeztük fel. már 7-szer voltam Görögországban, de érdekelnek más kultúrák és országok is, ezért döntöttünk emellett az olcsó, de látnivalókban nagyon gazdag uticél mellett. 2 hete jöttünk haza, és megbeszéltük, hogy gyönyörû helyeken jártunk, de VALAMI hiányzott belõle. ezért tegnap meghoztuk a döntést: 2 hónapig kõkeményen spórolunk, és szeptemberben irány Thassos.
Rebeka, nem vagy defektes. Én még el sem utaztam az idén, de már meg van a jövõ évi célpontom is.
Lehet, hogy lassan a két év múlvai utamat is el kezdem majd tervezgetni.
Itt folytatom, amit a paraliás topikban elkezdtem...
Én nem állítom, hogy az úgy jó, ahogy mi csináljuk, de én addig nem tudok megnyugodni, míg mindent meg nem néztem, egyszerûen hajt valami végtelen látni akarás. Úgy érzem, hogy ez az ország egy kincsesdoboz és fel kell derítsem minden kincsét, hogy igazán azt mondhassam, hogy szeretem. Nem lehet egy egész országot szeretni, egyetlen falva alapján (ezt nem rád értem, hanem általában).
Egy gyerek rettentõen megggátolna ebben. Ezért, ha lenne is, biztosan el sem vinném, hanem otthon hagynám nagyinál. Ez biztosan negatívan cseng le, de ez van, én megszállott vagyok, és megõrjít a vágy, hogy minél több zugát ismerhessem meg Görögországnak, de a világnak is.
Ez már mindekinek szól:
Ezért lehet, hogy nekem kicsit nehezebb megértenem, hogy miért ad ki valaki pénzt ezért, odamenni ezekre a jelegtelen görög helyekre...Éppen emiatt nem megyek vissza kétszer ugyanarra a helyre sem, mert ha már az ember összegyûjti a pénzt a nyaralásra, akkor - olyan nagy ez a világ - én arra törekszem, hogy mindig újat ismerjek meg. Mondjuk, tudom, hogy te is, mert sok más helyre is elmész. Nem is erre értettem, csak hát éppen, ha ennyire nagyon szeretünk egy országot, mint mi itt Hellászt, akkor miért csak az az egy pontja vonz vissza (és ezt nem rád értem, hanem olyan emberekre, akik 5x visszamennek pl. Sartira). Én elhiszem, hogy szép és jó, hiszen én is visszamentem Korfura kétszer, mert annyira tetszett, de nem ötször, mert azok a többedik utak elveszik a lehetõséget attól, hogy újat ismerhessünk meg.
Senki se mondja nekem, hogy egy X helyen eltöltött nyaralástól már szereti ezt az országot és ismeri is. Gögörországnak ezer, ha nem millió arca van, és ezek a tulajdonásgok nem egy helyen ücsörögnek, hanem pont hogy eldugott helyeken. Más az, ha az országot akarom megismerni, minden hozzátartozó alkatrészével együtt, meg más az, ha beleszeretek egy helybe, annak valamilyen tulajdonsága miatt. De könyörgök, akkor ne mondja nekem az a sok ember azt, hogy mert járt Sartin, imádja Görögországot.
Mégegyszer: mindenki más, mindenkit más vonz, ez így van rendjén, senkivel sem akrok kötözködni, aki e sorokat olvassa, csak egyszerûen kíváncsi voltam érvekre és elmondtam a sajátjaimat.
Engem is mindig hajt az új, az ismeretlen fefedezése, megismerése.
Nagy késztetést éreztem, hogy az idén is Kosra menjek, mert az nekem tavaly nagyon bejött, de végül úgy döntöttem inkább Krétára megyek, ahol még nem jártam.
Szia Andi!
Nagyon érdekes amit írsz, és egyet is értek veled. Én addig akarok Paráliára járni, már az említett érvek miatt, amig Észak Görögországot teljesen fel nem fedeztük, és utána délebbre. Van benne egy szisztéma amit a férjemmel megbeszéltünk. Mivel hatalmas terület hát eltart egy darabig. Egész Voloszig gondoltuk ezt, és utána délebbre keresni egy szép helyet, és azt kiindulóponttá nyilvánitani. Akkora a gyerekek is nagyobbak lesznek, és talán a 9 éves gyerekem kinõvi a repüléstõl való félelmét, és jöhetnek a szigetek.
Ebbe a topikba én még soha nem írtam, mert úgy éreztem nincs meg, a kérdésre a válasz. Tulajdonléppen ami miatt megyünk Görögországban, és amit nekem jelent ez az ország, a kultúrája miatt, nagyon szeretem az ókori görög történelmet, Stratoson keresztül ismerem a 50 évektõl fogva mi történt ott, és a többit is úgy átlagban. Nos sok hasonlóságot találtam a mi történelmünk, és a görögök történelme között. Ezt a szomszédos országok nem adják meg nekem. Kivéve az osztrákokat, akikkel hosszú századokon keresztül közös volt a történelmünk.Ez számomra egyfajta kapaszkodó, mert barátok nélkül az ember semmivé válhat. Ami még hasonlóság, hogy a görögöket sem szeretik a szomszédjaik, úgy mint minket. Ezért van talán, hogy bennünket magyarokat szeretnek, és kedvesen fogadnak. Ezek a hasonlóságok után, tetszik a zenéjük, nagyon szeretem hallgatni teljesen kikapcsol. A harmadik érv, élvezem a nyelvüket, és oda jutottam itt közel a negyvenhez, hogy tanulom is. Mostanra elég sok görög ismerõst sikerült begyüjtenem, kint is, és az egyik csevegõ programon keresztül is. Elég sok segítséget kapok a görögöktõl. Szóval a személyes kapcsolatom révén kedvelem az országot.
Ha nagyon összegezni akarok, akkor ezért pont Görögország. Gondolom amit írtam itt mindenki tudja, csak muszáj, hogy az Andi megértse én miért ide utazom. Természetesen, az ország mellett, úgyanúgy járunk tovább, más csodálatos országokba, mert a világot felfedezni kell, és ez csak egy ország a sok közül, és máshol is vannak szép tájak, de olyan zene, kultúra, nyelv nincs, ez egyed, és én ezt szeretem.
Aranyos vagy, hogy ezt így leírtad ide, köszi. De én nem csak tõled hallanám ezeket a másfajta érveket. Te is nagyon érdekes dolgokat írtál, fõleg ezzel a történelmi hasonlósággal kapcsoltban. Ilyesmikre még én nem igen gondoltam.
Én 4-5 szón kívül semmit sem tudok görögül és mindenkinek szívbõljövõ tiszteletem, aki ezt a nyelvet többé- kevésbé elsajátítja, mert nekem iszonyú nehéznek tûnik és azt hiszem még kalapáccsal sem tudnák belém verni.
Hahó Andi, Kriszta! és mind, akik olvassátok e topikot.
Mindkettõtöknek sokmindenben igaza van.
Én - akinek eddig az életben kétszer adatott csak meg, hogy görög földre léphetett - mit mondjak most, ha arra gondolok, hogy szeretem Görögországot? Sajnos, attól tartok, nagyon-nagyon sokára következhet az be, hogy csak töredékét megláthatom azoknak a csodás helyeknek, ahol Te jártál már, Andi!
Tényleg nem ismerem az országot, inkább csak kóstolgatom és eddig nagyon ízlik! Sokkal többször voltam már Olaszországban, de abban is csak két nyaralás volt, a többi síelés meg kétszer pár napos városnézés. Krisztához hasonlóan nekem is három másik emberkéhez - a két gyerkõc + a párom kell alkalmazkodni. Meg még a haverokhoz is, mert együtt szeretünk utazni. A párom meg a gyerekek nem nagyon rajonganak a városnézésekért, el-elmegyünk kirándulni, de közben kell lennie "csak" strandolós, láblógatós napoknak is. Ezért aztán egy egy környéket nem is sikerül teljesen felderíteni egy üdülés alkalmával, ígyhát szeretnénk visszatérni legközelebb. Most sokkal inkább felderítettük Sarti környékét, mint négy éve. Persze, igazad van Andi, sokadszorra már biztosan unalmas lehet ugyanaz, ezért jövõre jó lenne más irányt venni. A másik dolog, hogy nekünk a nyaralás arról szól, hogy mindenki megtalálja a kedvenc idõtöltését, jól érezze magát és pihenés is legyen benne (persze biztos mindenki másnak is). Sokszor nehéz az összhangot megtalálni, ezért az Athos hajótúrára pl. csak a gyerekek meg én mentünk. De, ami engem legfõképpen vonz Görögországban, az a csodás természet. Szeretném a romokat is sorra meglátogatni, de azt hiszem, majd néhány év múlva kettesben a Párommal, amikor már nem kell az iskolaszezonhoz alkalmazkodni és mehetünk májusban vagy szeptemberben. Mert 40 fokban inkább a hegyek, meg a víz vonzanak, a városbeli mûemlékek nem annyira.
A másik felvetésed "Velünk, Északot szeretõkkel" kapcsolatban szintén jogos lehet, biztosan vannak sokkal de sokkal szebb tájak szerte Hellaszban, csakhát itt is alkalmazkodni kell a lehetõségeinkhez. Mivel autóval utazunk és nem szeretünk csak úgy nekiindulni elõre lefoglalt szállás nélkül, egyelõre maradunk 1000-1200 km-es "közelségben". Nagyon-nagyon szeretnék már én is repülni és megismerni a sok gyönyörû szigetet, a Peloponnészoszt, meg a többi tájat, de hosszas számolgatás után is arra jutottunk idén tavasszal, hogy repülõvel csak egy hét fér bele a költségvetésbe, míg autóval két hétre tudtunk menni. Jajj, azt hiszem, itt már sok az offos megjegyzés, csak szerettem volna egy kicsit vázolni, mi hogyan szeretjük Görögországot. (legalábbis, amit ismerünk belõle).
Miért éppen Görögország
Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért vonz pont ez az ország.
Mint már írtam, már gyermek koromban is vonzott az ókori történelem. Magyarország történelme is több mint ezer éves, mégsem okoz olyan izgalmat mint a görög rörténelem.
Nem tudom, hogy közületek olvasta-e valaki a Görög regék-et. Én igen. Más két oldal után a falhoz vágja, én végig olvastam. Nem vagyok sorozat függõ, és tudom, hogy a tv-n régebben futó két sorozatnak vajmi kevés köze van a történelemhez(némi köze azért akad a mitológiához az egyiknek), mégis minden részét akár többször is megnézem. Ha a mûsorban látom, hogy kedvenc országomról készült a mûsor, ott ülök a készülék elõtt.
Mint már írtam, amikor elõször léptem görög földre, úgy éreztem, hogy haza értem. Szerintem ehhez nincs mit hozzáfûzni. Mindig vissza kell mennem, és minél többet tapasztalnom belõle. Ez egy belsõ kényszer, nem tudom leküzdeni. Persze nem is akarom.
Ha felfedeztem az északi részt, akkor megyek délebbre. Néhány szigetet is be kellene iktatni. De a tériszony nagy úr. Majd teszek róla, hogy "elmúljon"
Jókat írtál, neked is köszi, mert így sok más-más vélemyényt is hallok. Krisztával ma még sokat leveleztem errõl priviben, de nálam is az jött le, hogy az elsõ vonzerõt a természetbeni szépségek adják nekem, azután jönnek a történelmi emlékek, meg persze az emberek kedvessége és a többi apróság. Valahogy a természet, a történelem és a hangulat együtt alkot valami erõs egyveleget, ami Görögország egyediségét képezi. Ezt sokág érlelgettem, hogy mi is ez, mire meg tudtam fogalmazni, de most nem írom le ide.
Off vagy nem off, nem tudom, hova írjam, és végülis ehhez fûzõdik, ebbõl a témából jött elõ:
Azért ne gondolja senki sem, hogy egy két hetes nyaralás alatt én minden nap csak megyek, mint egy félbolond. Persze, hogy én is szeretek strandolni és pihizni. Szóval azért mi is csak a "félidõben" nézelõdünk, de így is mindig úgy jövök haza, hogy úgy érzem, a felét nem láttam, annak, ami az adott helyen volt. És abba majd belehalok, mert tudom, hogy legközelebb máshova akarok menni, nem megyek vissza már ugyanoda, ami kimaradt, azt már nem látom.
Az autós témában meg válaszolok az autóval Görögországba topikban neked külön Judit.
Ez a "hazamenés" nagyon érdekes dolog, mert már többen is ondták, Andra és Busai Anikó is, meg még sorolhatnám...
Én nem így érzem, de valami hasonlót, de azért ez elég merész kifejezés, én nem merném magam érzelmileg ennyire ebbe bekategorizálni. Érdekes mindenképp, hogy többen ezt írjátok. Jó érzés lehet
Sziasztok! Már rég írtam ide, de most több nap után végigolvastam, amiket írtatok, és szinte meghatódtam, annyira szépen írjátok le, hogy miért szeretitek Görögországot. Szinte mindent leírtatok már, amit én is érzek, ezért azt hiszem sok újat nem tudok ide írni, de valamit azért szeretnék.
Én idén voltam hatodszor (úgyhogy Andit még sokára érem utol, sajnos!) de még most is, sõt egyre jobban úgy érzem, mintha hazaérnék, amikor a határt átlépem.
Soha nem felejtem el az elsõ utazásomat, és talán az az oka, hogy ennyire megszerettem Görögországot, hogy legelõször Athénban voltam. Azt hiszem itt még senki nem írta, hogy a fõvárost látta elõször. De rám annyira nagy hatással volt, amikor késõ este elõször megpillantottam az Akropoliszt, hogy míg élek sem felejtem el. Ezt gyönyörûen leírja Szabó Magda a Zeusz küszöbén címû könyvében, hogy "nem tudom milyen lesz a halál, de talán ha lesz idõm gondolatban elbúcsúzni attól, ami gazdagabbá tette az életemet, akkor látni fogom még egyszer, utoljára is úgy, ahogy elõször, megtorpanva az Eolosz utca közepén, mert a túláradó érzés hurkot vetett a lábamnak."
Ez annyira kifejezi, hogy mit éreztem akkor ott az elsõ este! Szinte hihetetlen volt, hogy ott állok, és én látom azt a sok gyönyörûséget. Utána a két hét fenn északon a tengernél, már csak ráadás volt, és a görög pincér, aki még Thessalonikibe is meghívott párunkat egy koncertre egy Music Hallba. Annyira megható volt az a kedvesség, hogy mai napig eszembe jut, bárhol járok is Görögországban.
Bocsi a sok körítésért, de valami olyasmit szerettem volna kifejezni, bár eléggé körülírtam, hogy az elsõ benyomás is rettentõ fontos az embernek, mert aki elõször csalódik emberben, tájban, vagy akár szállásában, az legközelebb biztos meggondolja kétszer is, hogy Görögországba menjen-e? Nekünk azt hiszem szerencsénk volt, és így többször is visszatérünk, és mégha nem is mindig egyforma kellemes minden, akkor is jobban elnézzük a görögöknek, mert szeretjük õket. Igaz?
Miért érnél engem sokára utol? Én csak 9x voltam, te 6x. Ha egy-egy évet kihagyok simén utólérsz
Tényleg ritkán olvasni azt, hogy valaki nem egy tipikus üdülõhelyen eltöltött elsõ nyaralás után szeretett bele Görögországba. Én kétszer olvastam a Zeusz Küszöbét. Tényleg Szabó Magdánála világon senki jobban nem tudná ezeket az elsõ benyomásokat megfogalmazni. Én is sokszor úgy éreztem, hogy ugyanazt érzi, amit én.
Mikor idén év elején feltette Mia a beszámolóját a körútról, és elolvastam, szinte libabõrös voltam az ámulattól. Akkor is ezt érzetem, hogy valaki, aki ugyanazokon a helyeken járt, ahol én is, pontosan ugynazt érezte, de ez még semmi, ugyanazt gondolta és mondta is ki és írta le,amit én is.
Görögország olyan, mint egy drog nekünk
Részemrõl csak egy érettségi utáni szülõktõl és rokonoktól kapott ajándék útnak indult 3 éve. majd összehozott azokkal a barátaimmal még jobban akikkel kinn voltam. végül közös tulajdonság lett ezt az érzést birtokolni.
arra vágyni egész évben hogy ha csak pár napot is de ott tölthess és akkor már jó évet tudsz magad mögött
Nincs beírva úticél.
)) Vagy pedig nekem is az van .
