Sziasztok!
Életem egyik legnagyobb élménye, jó és rossz értelemben is, az volt amikor 1998 augusztusában Athénból jöttünk haza.
Másfél éves kislányommal és férjemmel készültünk bechekkolni a malév gépre, mikor közölték velünk, hogy nincs több hely a gépen, csak 1 az első osztályon. Hatalmas nagy patáliát vertem ki, ami elég hangos lehetett, mert a gép kapitánya szólt le, hogy szálljunk be.
Közölték velünk, hogy a görögök ezt gyakran csinálják (jegyeket eladni még egyszer), végül is jóra fordult sorunk
Férjem a gyerekkel ült az első osztályra, én pedig végig nézhettem a pilótafülkéből a fel és leszállást.
Nagy élmény volt
Thassostól hazafelé Bulgárián át jöttünk. A három hét mégis csak három hét, nehezen szakadtunk el a tenger látványától, így mielőtt a főút végképp elhagyja azt, lementük a partra egy búcsúpillantásra. Elhagyatott rész volt. Valami kis üzem is volt ott, s kicsit odébb ólak, gondolom kecskéknek. Nem messze tőlük a parthoz közel egy nagyobbacska bódészerű építmény. Nem is foglalkoztunk volna vele, ha nem veszek észre előtte a parton valami hokedlifélét. Jobban megnézve a bódét, látom, hogy TV-antenna van rajta , mellette meg konyhakert. Valószínű, hogy a kecskepásztor „lakhelye” volt; láttunk már hasonlót a hegyekben, na de ilyen szép nagy saját stranddal…!
Nagy sóhajjal hagytuk el a tengerpartot Serres felé. Ránkült máris a nosztalgiahangulat, pedig még el sem hagytuk Görögországot… Nem terveztük, hogy megállunk útközben, de szó szót követett, míg végül oda jutottunk, hogy az nem lehet, hogy elmenjünk innen egy búcsú-gyros nélkül! Az út szélén nem találtunk semmit, hát bementünk emiatt Serresbe. Nagyon kellemes meglepetés volt; egy tiszta, rendezett lüktető nagyváros a már megszokott csupaerkély házakkal. Nem volt könnyű gyrost találni, de a végén sikerült, s szerencsére szép nagy adag és finom volt. Jóllakottan sétáltunk egyet, és akkor láttunk egy érdekességet (de azt néhány percen belül kétszer is), ami lehet, hogy csak nekünk volt újdonság. Először azt hittük, hogy valamit javítanak, szerelnek a ház homlokzatán, mert olyan kosaras tolólétra állt ott. Jobban megnézve kiderült, hogy költözködnek, s ezzel juttatják fel az emeletre a bútorokat és egyéb cuccokat; így nem kell a liftben, lépcsőházban tornamutatványokba bonyolódni. Ügyes…
Csak beugrottunk Igoumenitsaba, hogy lássuk a kikötőt. Sétáltunk egyet a kikötő utáni sétányon is, a promenádon (vagy minek nevezzem). Beszélgettünk, s egyszer csak ránk szólt valaki: „Csak nem magyarok?” Visszafordultam és nem hittem a szememnek (nem is értem, hogy nem vettem észre, amikor elmentünk mellette); egy magyar (amint később kiderült, eredendően budapesti) „vándor”-cigányasszony a padon ülve gázpalackon „lecsós pörkölt”-et főzött. Remek illat terjengett mindenfelé! Mellette a padon „árukészlet”-ének egy része (illatszerek). Ebből él, mondja. És miért éppen itt? – kérdezem. Itt békén hagynak, mondja, már ismer mindenki (beleértve a rendőröket is, akik szintén vevői ). Kiderül, hogy járt már – a sok egyéb hely mellett - Athénban is és látta az Akropoliszt, és javasolja, hogy azt feltétlenül nézzük meg, mert nagyon szép. Nekünk is kínálja a portékáit; nagyon udvariasan kitérünk, majd megengedi, hogy lefényképezzem…
Sziasztok! Mi múlt héten kedden jöttünk haza Sartiról! Nagyon jól éreztük magunkat, sok helyre elmentünk autóval, szép öblöket láttunk! A Gyros az Ovelixnél volt a legfinomabb! Ettünk grillezett polipot, és garnéla rákot az Argirisben mivel mi befizettünk félpanzióra! De isteni volt náluk a rántott kagyló, és a tintahal is. Nagyon aranyossak a pincérek, kaptunk ajándékba többször sütit! A tenger az ófalunál elég hullámos ezért mi többször átjártunk a Beach részre mivel a kislányunk nem nagyon díjazta a nagy hullámokat! Kalamitsi is nagyon szép, nyugodt a tenger! Voltunk a Narancsparton is, rengeteg ember azon a kicsi helyen, de nagyon gyönyörû! Egyszer volt borús nap akkor körbeautóztuk Sithoniát, valami isteni élmény volt! Mindenkinek ajánlom! A Görögök nagyon kedvesek, fõleg az apartmanunk melletti öreg nénik, többször kedveskedtek sütivel , kekszel. Hazaindulásunk napján a kedvenc görög nénink még egy üveg cipuróval is megajándékozott!
Ja, még az útról, mi Bulgárián keresztül mentünk, és semmi gondunk nem volt, a határokon 5-10 perc allatt átmentünk!
Mindenkinek szép napot!
Sziasztok!!
Én sem tudnám úgy elképzelni a nyaralásomat pláne nem Görögo-ban
hogy egyhelyben üljek és csak napozzak. Mi is O.B-re megyünk megszállni de onnan nagyon sok helyre készülünk kirándulni.
M.
Szia Andra!
Ti mindjárt utaztok. Kiváncsi vagyok, hogy tetszik majd, de ahogy téged ismerlek, biztosan nagyon fog Várom a beszámolód. Mi holnap elutazunk, így most kívánok neked nagyon szép nyaralást. puszi: Andi
Igazad van vojandi!
A kollegám most jött haza Tunéziából és ott áradozott, hogy milyen jó volt, hogy kijött a szállodából és ott voltak árnyékban a napágyak a hotel elõtt. Így telt az egy hete. Szíve joga, hogy úgy nyaraljon, ahogy neki tetszik, de engem nem elégítene ki az, hogy egy héten át ülök az árnyékos napágyban.
Kiakadt, hogy miért viszek ennyi eurót. Felvilágosítottam, hogy bizony mi megyünk kirándulni is, mert, ha már ott vagyok, szeretnék többet is látni az országból, ahhoz pedig pénz kell.
Nem vagyunk egyformák.
Paralia egy mesterségesen létrehozott üdülõhely, aki kitalálta, nagyon sok pénzt szakított vele, nah meg azok is, akik anno ott vettek vmi ingatlant.....
Szerintem egy hetet megér, mert közel van Szaloniki, Katerini, meteorák, kirándulni számtalan lehetõség van napközben, éjszakára meg ott vannak a bárok és a discok. Ebbõl a szempontból jó, bár nekem is elég volt egy hét belõle tavaly.
(idén nem is merült fel úticélként.)
Az biztos, hogy aki szép természetet, görög hangulatot akar, az ne oda menjen, de sztem akik Paraliara mennek kb 80%-ban bulizni akaró fiatalok.
Nincs beírva úticél.
Válasz a #181827. hsz-ra
, csupán apró érdekesség…
Ránkült máris a nosztalgiahangulat, pedig még el sem hagytuk Görögországot… 
Nem terveztük, hogy megállunk útközben, de szó szót követett, míg végül oda jutottunk, hogy az nem lehet, hogy elmenjünk innen egy búcsú-gyros nélkül! 
Az út szélén nem találtunk semmit, hát bementünk emiatt Serresbe. Nagyon kellemes meglepetés volt; egy tiszta, rendezett lüktető nagyváros a már megszokott csupaerkély házakkal. Nem volt könnyű gyrost találni, de a végén sikerült, s szerencsére szép nagy adag és finom volt. 
