#1928712012-08-04 20:23:05 Válasz a #191137. hsz-ra
Megjöttünk! Még nem egészen vagyok magamnál. Később talán lesz mondandóm és mutatni valóm is. Semmi extra, legfeljebb érdekes vagy kellemes, netán szép.
#1929102012-08-05 13:22:05 Válasz a #192871. hsz-ra
Szia h.apci!
Igaz, hogy nem mindig írok, de mindig olvasom az egyéb utazásaidat és gyönyörködöm a fotóidban. Ezúttal is várom az élménybeszámolód és a képeidet, biztos különleges utazásban volt részetek.
#1936102012-08-13 11:23:47 Válasz a #193608. hsz-ra
Amikor csak úgy nézegetem a térképet a neten, hogy hova is lenne jó elmenni („lőtávolban”) kicsit szétnézni, váratlan elhatározások születnek néha; így volt most is. Valamikor nagyon régen egy belga meghívás alakalmával futólag láttam valamit Luxemburgból, a Saar és a Mosel vidékéből; akkor tetszett, s ez most eszembe jutott. Elkezdtem információkat gyűjteni; találtam is elegendő látnivalót ahhoz, hogy eltöltsük ott egy bázison két hetet kirándulgatásokkal és (a törvényszerűen előforduló esős napokon) pihizéssel. A végső lökést a döntéshez az adta meg, hogy Luxemburgban jóval olcsóbb az üzemanyag (a 95-ös benzin 1,39 €/l), mint a környékén.
Kijelöltem egy súlyponti térséget a luxemburgi határ közelében, de a német oldalon, s ott kezdtem el szállást keresgélni. Így akadtam a bájos (korábban általam soha nem hallott) városkára, Saarburgra. Nem volt könnyű, de a közelében végül sikerült egy családi ház földszintjén 50 nm-es, kétszobás, étkezőkonyhás lakást találni napi bruttó 28 €-ért. Rengeteg a szálláshely, de a turista is, ezért a kedvezőbb helyeket hamar elkapkodják főszezonban. Néztem folyamatosan több helyen is az időjárás előrejelzéseket. Viszonylag szép időt, de hűvöset (reggel 6-8, nappal max. 24 fok) ígértek, így erre készültünk. Na, ez az egy, ami nem jött be; a csúcs 36 fok volt, s emiatt elhagytuk pl. Trierben a gyalogos városnézést; menekült mindenki a hűvösebb helyekre.
A Saar és a Mosel völgyében minden a szőlőről és a borról szól. Enyhe túlzásnak tűnhet, de pl. a Mosel luxemburgi oldalán egy kis települést egyenesen a rizling fővárosaként emlegetnek. A táj helyenként lenyűgöző, számos kis település pedig varázslatos. A német oldal különösen változatos és színes, virágok mindenütt, vendéglő vendéglő hátán, s mindegyik szinte tele vendéggel a (nekünk) húzós árak ellenére. A térségben már a rómaiak is foglalkoztak borászattal; számos emlék őrzi ottlétüket.
Amint mondani szokták "kifogtad Ámerikát", viszonylag alacsony áron nagyszerű szállás, egy csodaszép környezetben, és csak hab a tortán, hogy az idő is meleg volt. Jól eltaláltad a helyszint a fotózáshoz, különlegesek, és szépek.
Amint mondani szokták "kifogtad Ámerikát", viszonylag alacsony áron nagyszerű szállás, egy csodaszép környezetben, és csak hab a tortán, hogy az idő is meleg volt. Jól eltaláltad a helyszint a fotózáshoz, különlegesek, és szépek.
Üdv!
vikso
Örülök, ha tetszik... Mondtam már korábban: Semmi extra, legfeljebb érdekes vagy kellemes, netán szép.
Több alkalommal tettünk kisebb-nagyobb autós kirándulásokat Luxemburgban a táj, vagy éppen néhány város kedvéért. Bázisunkhoz (lakhelyünkhöz) legközelebb Grevenmachernél és Wasserbillignél volt átkelési lehetőség (híd) a határon. Legtöbbször az előbbit vettük igénybe.
Már itthon ráakadtam egy „Tankstation” weblapjárara ( https://www.wolterwasserbillig.de ). Ide jártam tankolni, amikor útba esett, de érdemes megnézni a shop ajánlatát is (hatalmas választék és hihetetlenül kedvező árak; be is vásároltam jobb kávékból ). A tankolást minden alkalommal egy hanuta nápolyival köszönték meg.
Nos, ugyancsak Grevenmacherben található egy lepkeház, amit csak kíváncsiságból néztünk meg, de mondhatom, nagy kár lett volna kihagyni. A levegő 28 °C, a páratartalom 80 %, ami eleinte kellemes, de a végére már izzasztó. A lepke a fő téma, de sok más is látható. A kedvencem egy röpképtelen, azaz földön szaladgáló, csibe méretű és formájú madárka lett, akinek éppen voltak csibéi, akiket tanított csipegetni. Az egész éppen olyan volt, mit a tyúk és a csibéje, csak miniben. Eszembe is jutott a mondás: „Olyan, mint a nagy csibe, csak kicsibe’”; a kiscsibe jó ha volt 3 cm-es!
Őszintén szólva sokáig vívódtam a választék és az árak láttán, egyszer el is halasztottam emiatt a vásárlást, aztán maradtam a régi kedvenceknél (filterkávénak iszom):
Nincs szándékomban Luxemburgról részletes beszámolót írni; aligha vonzana tömegeket Magyarországról. Változatos táj, számos látnivaló, tisztaság, rend a jellemző, de messze nem olyan színes, "vidám", mint a szomszédos Németország, s ez a különbség a határon átlépve szinte azonnal érzékelhető.
A fővárosban, Luxembourgban jártam már korábban, de csak a központban. Érdekes és szép a fekvése a városnak, amit szerettem volna ezúttal jobban körbejárni, ami azonban csak részben sikerült. Jól tudok tájékozódni, térképem is volt, meg is terveztem az útvonalat, aztán „a sors keze betette a lábát”… Mindig tudtam éppen hol vagyok, merre szeretnék menni, de arra valamiért éppen soha nem lehetett. Róttam a köröket, s már-már „belekeveredtem, mint majom a házicérnába”, ahogy mondják, de végül megúsztam, csupán néhány helyet a régi városrészben, lent a vízparton, ki kellett hagyjak, mert egyszerűen nem tudtam odajutni.
#1938192012-08-16 11:33:17 Válasz a #193780. hsz-ra
Kedves h.apci!
Nagyon szép helyen jártatok már megint, a fotók pedig tényleg csodálatosak.
A szállás pedig nagyon színvonalas , szinte bagó áron. Különös érzéketek van hozzá, hogy mindig ilyeneket találtok.
Amikor néztem a képeket sajnos újra rá kellet jönnöm, milyen nagy még mindig a lemaradása kis hazánknak. Azok a gyönyörű szép ápolt, kezelt utcák, parkok, a sok-sok virág, az épületek állapota stb. Van még mit tanulnunk.
#1938232012-08-16 12:39:55 Válasz a #193819. hsz-ra
Szia babar!
Sajnos (így kell mondjam) igazad van, s ez az egyik ok, hogy szeretek arrafelé mászkálni. Finnországban pl. sokáig nem tudtam, mi az a furcsa érzés állandóan bennem akármerre járok, pedig semmi csoda sem volt körülöttem, csak egyszerűen a rendezettség, tisztaság, színkavalkád, vidámság, nyugalom, s sorolhatnám; akármerre mentem olyan érzésem volt, hogy folyamatosan egy hatalmas üdülőhelyen járok, ez sugárzott mindenből. Vannak még terveim, ha bírom erővel; pl. Friesland a szomszédos észak-holland és észak-német területekkel, vagy a Harz hegység és tágabb környéke.
Nem hanyagolom el azért a Balkánt sem, lesz még egy körutam a jövő hét végétől Bulgáriában (talán az utolsó, mert sikerül végre mindenhova eljutni, ahová korábban nem). Nem azért mondom, de itt is megcsíptem még tavaly késő ősszel, vagy inkább a tél elején egy (pár napig elérhető promóciós) ajánlatot, a Napos Parton a Primasol Strandja Hotelben; all inclusive 2 főre 35 €/nap/szoba áron. Vegyes a vélemény a szállodáról, de elvileg 4 csillagos, nagy hotel, saját medencés, s jó helyen van; ad grátisz parkolót is. Olyan rossz nem lehet, hogy ennyiért ne érje meg, pláne, hogy csak 4 éjszakát töltünk ott. Ha csak a sört számolom, amit naponta megiszom így is úgy is...
Említettem, hogy rendszeresen Luxemburgban tankoltam, mert Németországban nagyon drága a benzin, aztán megfeledkeztem a témáról. Igen, drága, de mihez képest, ugyanis pl. Belgiumban még drágább…
Németország 1,620 EUR ~ 452 Ft
Belgium 1,741 EUR ~ 486 Ft
Luxemburg 1,378 EUR ~ 384 Ft
Van egy városka belga-luxemburgi határon, Martelange, ahol nagyon régóta fura helyzet áll fenn. A belga oldalon a főút kb. 1,7 km-es szakaszon közvetlenül az országhatár mentén megy úgy, hogy az út széle az országhatár. Gondolom adózási okokból régen is jelentős volt a két ország között a benzinár-különbség, ezért a benzinkutak – gyakorlatilag közvetlenül egymás mellé települve, mintegy láncot alkotva - ellepték az út szélét a luxemburgi oldalon, így aki Belgiumban halad az úton, behajtva a benzinkúthoz már Luxemburgban van, s olcsóbban tankolhat. Ez régen azért volt még érdekesebb, mert még létezett határellenőrzés, s volt is sorompó, útlevél-ellenőrzés az útkereszteződésben lévő határátkelőnél, de a benzinkutaknál nem. A határ azóta jelképes lett, de a kutak megmaradtak, csak a márkák cserélődtek (amennyire vissza tudok emlékezni az ősrégi állapotra).
Azon kapom magam, hogy egyre kevesebbet fényképezek az útjainkon, bár ez is relatív, mint annyi más; a nejemnek néha ez is sok, miután emiatt ő kénytelen cipelni az összes cuccunkat a séták során (igazolványok, pénz, szobakulcs, térkép, stb., na meg a női táska összes elengedhetetlen kelléke). Panaszkodik is állandóan egy kicsit (néha jobban), aztán marad minden a régiben… Szerinte én csak mindent a keresőn keresztül látok, míg ő szétnéz alaposan, ahogy azt kell, így sokkal többet is lát az út során, mint én. Az ezzel kapcsolatos eszmecseréink részleteit rábízom mindenkinek a fantáziájára…
Valószínűleg valahogyan beleszokik az emberfia a sok szépségbe egy-egy út alkalmával, s előbb-utóbb az egyik bájos városka, festői vár, vagy szép táj olyan kezd lenni, mint a másik. Nem újdonság ez számomra; régi szabály, hogy a látnivalókban a jellegüket tekintve is a változatosságra kell törekedni, különben bármilyen szép is bármi, egy idő után egyhangúvá tud válni. Rutinos (és sajnos öreg) utazó lévén ezúttal is ennek megfelelően igyekeztem összeállítani a programot, így került bele pl. a már említett római kori emlékek mellett a lepkeház Luxemburgban, valamit egy magántulajdonban lévő repülőgép kiállítás és múzeum Németországban ( https://www.flugausstellung.de/index.html ).
Már a lepkeház is meglepett, de a lepkéken túltettek a repülőgépek. Mint egy gyerek, aki beszabadul valami olyan helyre, amit csak álmaiban tudott elképzelni... Lehet, hogy már a második gyerekkoromat élem (olvastam ilyeneket, de ki hiszi, amíg nem tapasztalja)? Szinte ész nélkül nyomkodtam az exponáló gombot. Na, jó, műszaki ember lévén mindig is érdekeltek a repülőgépek, de csak úgy távolról, a kíváncsiság szintjén. Előjött egy nagyon régi emlékem is, amikor a frankfurti repülőtér valamelyik épületének a tetején bámultam az ott kiállított II. világháborús repülőgépeket a Messerschmitt-től a Junkers-ig.
Itt volt szinte minden; akadt, amit nem hogy még képeken sem láttam, de nem is hallottam róla, de volt ami – nekem - hiányzott, pl. a TU 104-es – a maga korában nagy feltűnést keltett - utasszállító, amivel egyszer régen repültem is, vagy az IL-62-es, de volt helyette bőven más. Különösen örültem a helyből felszálló angol Harrier vadászgépnek, a Starfightereknek, a MIG-eknek, a Phantom vadászgépeknek, vagy a hihetetlen méretű harci helikoptereknek. Több mint 100 különböző gépet állítottak ki, s számos hajtóművet (a legtöbb Rolls-Royce), katapultot, s egyéb részegységeket. (Tudom, hogy mindez édeskevés a ténylegesen gyártott, repült választékhoz képest, de bőven elég ahhoz, hogy az érdeklődő egy vázlatos áttekintő képet kapjon a témáról.) Örülök, hogy rátaláltam, s megnéztem, no de pláne jól „kifényképezkedtem” magam…
Nincs beírva úticél.
Válasz a #191137. hsz-ra
Később talán lesz mondandóm és mutatni valóm is. 
Semmi extra, legfeljebb érdekes vagy kellemes, netán szép. 
Ezúttal is várom az élménybeszámolód és a képeidet, biztos különleges utazásban volt részetek. 
