Nem is mi lennénk,ha valami ugy sikerülne ahogy tervezzük.Már nem tervezek hanem csak megyek, lesz ami lesz alapon. Nem maradtunk le a hóról,jött az rendesen a hazafele vezetõ uton,Genftõl-Bécsig hóviharban,Münchentõl-lépésben az autopályán,azt hittem ott is alszunk ,de ezekre is jó emlékezni.
A legalsó képed Kõszeg magasságában készült Burgenlandban egy kilátóból, s ami lent látszik, az Lockenhaus (Léka), ugye!? (Ugyanilyen képem van, csak késõbbrõl, ott már zöld minden. Elég volt felmászni! )
Szia h.apci!
Igen, szerintem ugyanarról beszélünk. Tényleg nem volt semmi feljutni oda, de nekem inkább a magasság volt megerõltetõ és szédítõ - erõsen kellett kapaszkodnom.
A kilátás viszont kárpótolt mindenért. Gyönyörû volt.
Király képek a 75-ösek h.apci, de komolyan, nagyon jók!!!!! Én akkor születtem
A Pasterze-gelccser is totál be van havazva nálad...így legalább nem látszik, hogy menynire haldoklik:
Én azelõtt ezt sosem tudtam elképzelni, hogy nyáron felmész valamilyen magasságba és ott hó van. Egyszerûen ilyen nem létezik. Gondoltam akkor. Elsõ találkozásom a nyári fenti hóval: 2003. június a Zugspitzén:
Ott aztán én is ráizgultam, mint egy kiskölyök
Király képek a 75-ösek h.apci, de komolyan, nagyon jók!!!!! Én akkor születtem
És ha tudnád mennyi van! Te akkor születtél, én meg már akkor már nagyon régen azon fáradoztam, hogy megteremtsem a rendszeres utazás lehetõségét, és belerángassak ebbe a szenvedélybe minél több embert. (1969-ben voltam elõször Münchenben! )
Civic78 írta nemrég: „…ez is valamilyen szinten része a nyaralásnak, milyen távolság, mikor menjünk, merre menjünk, autópálya díj… Különben is jó elmerengeni a térképek és a lehetõségek felett.”
Ez egyik kedvenc szórakozásom, fõleg télen. Csak nézem a térképet és ábrándozom. Összeállítok mindenféle (reális) útvonaltervet, körutazásokat, s nem csak Görögország felé. Ha valamelyik jobban megtetszik, kidolgozom részletesebben; valamikor még jó lesz valamire. Az elsõ nap általában strapás; csak megyünk és megyünk. Próbálok változtatni ezen, ezért végignézek minden eddig ismeretlen helyet az útvonal mentén, hátha érdemes megállni valahol valamiért. Így volt ez legutóbb is, s találtam is két „apróságot” egymáshoz közel Bajorországban a cseh határ közelében (annak ellenére, hogy ezt a részt korábban már elég jól bejártuk); Waldsassenben a Stiftsbasilika és a Dreifaltigkeitskirche Kappl Waldsassen mellett. Érdemes volt megállni, ráadásul kifogtunk egy esküvõt is; igaz, a végén menekülni kellett a jégesõ elõl.
H.apci, ezzel hasonlóan vagyok. Az egész év ezzel megy el. Gyûlnek a térképek is útikönyvek. És bújom õket, tegnapelõtt Kos miatt órákon át, tegnap a 3 napos sátrazásunk miatt végigbújtam a "90 Alpok béli" sziklamászós túrakönyvet, hogy mi fog meg, mi van azon a környéken.
Az alapvetõ baj nálam ezzel az, hogy egy részt döntésképtelen vagyok, másrészt meg "látnivaló-kapzsi" és nemtudok lemondani az egyik helyrõl a másik javára, így ha túl sokat hagy a párom a könyveket, térképeket bújni, akkor a legrövidebb nyaralást is tele tudom pakolni annyi látnivalóval, ami hetekre is elég lenne.
Pl. mennénk Dél-Olaszországba már éve óta szívesen, de nem vagyok erre képes, mert ha udom, hogy autóval elmegyek útközben még ez és ez szépséges hyelek mellett, akkor ott is meg kell állni. Szóval mire leéérnénk Dél-olaszba, addigra eltelne a két hét szbi és fordulhatnánk is vissza
egy részt döntésképtelen vagyok, másrészt meg "látnivaló-kapzsi" és nemtudok lemondani az egyik helyrõl a másik javára
Ajaj; ismerõs szitu, nálunk is ez a visszatérõ nóta
És amikor látványosan átvágom a gordiuszit, akkor egyes elvetemült elemek terrort, hatalommal való vissza élést emlegetnek.
Na de mééééééééééééé?????????????
Az téli tervezgetés is ismerõs; szóba kerül valami; az Autoroutéval megtervezem, elmentem, kapirgálok látnivalók, programok ügyében, szal jól el van az ember
Úgy tûnik, bölcs vagy! Bizony át kell vágni azt a csomót!
Andi! Õszinte részvétem! Mire megöregszel, döntésképes leszel, de akkor már lehet, hogy késõ! Nehéz ügy ez, meg tudlak érteni, de dönteni márpedig szinte naponta kell! Fel a fejjel!
...Az téli tervezgetés is ismerõs; szóba kerül valami; az Autoroutéval megtervezem, elmentem, kapirgálok látnivalók, programok ügyében, szal jól el van az ember
Feltételezem, hogy a Microsoft AutoRoute 2001-re gondolsz, mert az tényleg egy élmény! Kár, hogy a késõbbi változatok a Balkánt hanyagolják!
Igen, az van meg - balkézrõl
Rámakadt...
A tervezés fázisában a látnivalók listája nálunk is bokáig ér, de utána a legjobb meggyõzés egy ív papír, km táblázat és egy óra
Utána már nem szokott gond lenni
h.apci!
Nem egészen értelek!Voltál már ott?Csak azért,mert nem igazán az elegancia,ami eszembe jut a helyrõl!Nem is ezért ajánlottam figyelmedbe,hanem mert megnéztem a fenti képeidet.
Egyébként mindenkinek! Ez az étterem Szentendre egy eldugottabb utcáján van,teljesen véletlenül tévedtünk arra.Bent pedig a tulaj házaspár 26 éves gyûjtõmunkájának kiállitás a diszlet,földön-vizen-levegõben!Világhaáborús katonai sisaktól rezesbandák hangszerein keresztül õsrégi rádiók és petróleumlámpák és felsorolni sem tudom,mik.Roppant érdekes hely,mondjuk echte magyaros a konyha...
Akkor tévedtem; van ilyen! Megnéztem, sõt kiolvastam a weblapját, s abból vontam le kövezkeztetéseket, de ezek szerint rosszul! Most már biztos, hogy megnézem, ha arra járok; kíváncsivá tettél! Köszi!
Nosztalgia-körútnak szántam a legutóbbi „kirándulás”-t, s valóban az is lett sok tekintetben.
A csehekben ezúttal sem csalódtam, bár most csak rövid idõt töltöttünk ott. Loket esõben is kedves kisváros volt, annak minden kellékével. Karlovy Vary mint régen, csak tatarozva. Mindig a kajánál lyukadok ki, de hát mit tegyek? Most is, hogy az utolsó pénztõl megszabaduljunk, hát beültünk a határ elõtt, Jachimovban egy mellékutcában egy eldugott kis csehóba ebédelni. Hangulatos hely volt, csaknem tele helybéliekkel, köztük még melósruhás emberek is; ez jó jel, gondoltam. Aztán hozták az étlapot, és elképedtem; na nem az árakon, a választékon. Jó cseh szokás szerint a tatárbifsztektõl a pisztrángon át a kacsasültig minden. Ízletes, friss, bõséges, s megfizethetõ volt az ebéd; a maradék pénzt – mert maradt - meg eltankoltam.
Aztán következett a volt NDK, Az Erzgebirge (Érchegység); Annaberg-Buchholz, Freiberg, stb. Szépen rendbehozva a korábban is kedvelt üdülõhelyek, kisvárosok. Mindenütt szélerõmûvek – jól illeszkedve a tájba. Aztán a wolkensteini vár alatt földbe gyökerezett a négy kerekem. Régi NDK-s vonatszerelvény ragyogó állapotban, benne a méltán kedvelt MITROPA étkezõkocsi. Hát persze! Itt is bekövetkezett, ami nálunk; felszámoltak sok kis mellékvonalat. A különbség annyi, hogy ott az élelmes maszek megvette az egyik jó helyen lévõ kis állomást tokkal, vonóval, két komplett szerelvénnyel és csinált belõle egy ZUGHOTEL-t, vonatszállodát étteremmel és minden kellékével. Elég nagy volt a nyüzsgés körülötte.
Jajj, én bolondulok az ilyen várakért, mint a második képen van!
Az a nagy helyzet, hogy nem engednem el szabira még októberben sem, úgy hogy z õszi Gérégoszágnak lõttek. Egyik nyalizós kollégámat engedik helyettem a számomra megígért idõben. Mivel a telefonbeszélgetés a fõnökömnek talán kellemetlen volt, hogy mégsem nekem adta a szabit, háromszor is úgy tett, mintha megszakadt volna a vonal (hol vonalason, hol mobilon). El nem tudom mondani itt, hogy mennyire aljas módon adta elõ....mindegy. A vége az, hogy mondja, hogy menjünk novemberben vagy decemberben nyaralni. Ha meleg helyre vágyok, ráfizetem a gatyám. Már egy hetes munkával kikerestem Koson a szállást, minden egyben kijött volna 500 Euróból. Hol akasszak le egy másik nyaralást ennyiért? Ha fürdeni is akarunk, minimum a Kanári-szigeteig, de inkább a Karib-tengerig kellene menni...
Ötlet??? Olasz kulturális körút? Hmmm?
(Ugyanilyen képem van, csak késõbbrõl, ott már zöld minden. Elég volt felmászni! 
)
Tényleg nem volt semmi feljutni oda, de nekem inkább a magasság volt megerõltetõ és szédítõ - erõsen kellett kapaszkodnom. 
Te akkor születtél, én meg már akkor már nagyon régen azon fáradoztam, hogy megteremtsem a rendszeres utazás lehetõségét, és belerángassak ebbe a szenvedélybe minél több embert. 
Az elsõ nap általában strapás; csak megyünk és megyünk. 
Mire megöregszel, döntésképes leszel, de akkor már lehet, hogy késõ! Nehéz ügy ez, meg tudlak érteni, de dönteni márpedig szinte naponta kell! Fel a fejjel! 
