Közben kiolvastam az "Echo park"-t Michael Connely-től, de nem mondhatom, hogy egy élmény lett volna. Egy ideje nem szívesen olvasok nyomasztó pszichó-krimiket és ez olyan volt.
Aztán Victoria Hislop "A sziget", de azt hiszem ez rövidített változat lehetett (Readers Digest kiadás, 4 könyv egyben). Mindenesetre nagyon várom a folytatásos filmet amit a regényből készítettek és októberben kezdi a Mega TV adni, nagyon jó színészekkel. Sztem jobban fogom élvezni, mint a könyvet:)
Itt TO NHSI FB profil láthattok képeket a forgatásról és a szereplőkről.
Valóban különös (vagy éppen nem az...), hogy hasonlóan vélekedünk erről a könyvről is.
Talán tényleg a stílussal, az írásmóddal volt a gond, hiszen én is görög-fanatikusnak mondhatom magam, és tényleg igyekszem (vagy legalábbis igyekeztem) sok mindent elolvasni - legyen az szépirodalom, kultúra, történelem, művészet vagy gasztronómia.
Heltai könyve nekem is tetszett,mert utánna mentünk Pargára,és olyan kézzel foghatónak éreztem az egészet. Ott mentünk el minden nap az étterem mellett ahol a székek a lépcsőn voltak ,és valóban olyan volt ahogy leirta.Azon csodálkoztam,hogy Kefalóniáról olyan elitélöen ir.Valami biztos van benne.Érdekesek ezek a könyvek,Durrell Korfuról szóló könyveit szeretem,viszont a bátya könyvei nagyon nehéznek tünnek/nekem legalábbis/Hónapok óta "fektetem"A sötét útvesztő cimü könyvét ami Krétán játszodik és képtelen vagyok tovább olvasni.Most az utra elviszem az Alexandriai négyes cimű könyvét,de a biztonság okáért beteszek két Szabó Magdát.
Verka, mire érted az "ilyesmiket"? Wilbur Smith kimondottan regényeket ír, talán inkább a történelmi regényekbe sorolnám őket, mert általában Afrika vagy Egyiptomi témájúak. Ő maga Afrikában született, nőtt fel, ezért nagyon élethűen ír az ottani dolgokról, jó hely és szokásismeretekkel. Nem szereted az ilyen könyveket? Én főleg az ilyen regényeket kedvelem, meg a kimondottan történelmi vagy társadalmi témájúakat.
Valcsi: a Kefalóniai emberről azt tartják maguk a görögök, hogy a leghazudósabb fajta. Én is tapasztaltam szállásfoglalás közben, hogy eszméletlen dumájuk van, levesznek seperc alatta lábadról. Egyetlen vidék, ahol a szállásfoglalás azzal jár, hogy alaposan el kell dumálgatni teljesen ismeretlen emberrel. Férjem szt nagyon csalárdok és huncutok is:) Tapasztalatom szt a Lefkadai őslakó egyszerű emberek elég mogorvák.
De hát az általánosítás az mindig bibis végülis, de igaz az, hogy bizonyos helyekre jellemzőbbek egyes tulajdonságok mint más helyekre.
Ami az eredeti Go-t illeti, nálunk (Évia) még megvan, itt majdnem kizárólagosan görögök nyaralnak. Az amit utálok és egyre rosszabb, a szemét helyzete:(
A fenti soraim inkább a dumcsiba tartoznának, úgyhogy maradjunk Wilbur Smith-nél, mert magamat kéne helyreutasítsam:)
Én több évvel ezelőtt olvastam a könyvet és nagyon tetszett. Szerintem is jó és bemutatja Görögország mindennapi életét, szokásait. Egyben nem értettem egyet a szerzővel, hogy Kefalónián olyan mogorvák az emberek. Én ezt nem tapasztaltam!
De az idézeteid összessége keltette bennem ezeket az érzéseket.
Nyílván nem ez a könyv lényege és mondanivalója,de most ezt éreztem.
Borongós vagyok az időtől
a könyv nagyon szép és igaz, és egyetértek azzal, hogy ez az utolsó utáni pillanat. Az idei nyaralásunkon ezt pl. nagyon lehetett érezni.
Viszont biztosan azt is olvastad, hogy éppen Krétán fellelhető még az az "eredeti", ha az ember keresi, úgyhogy semmi okod a búsulásra.
"Mindentől távolt, a szigetek sorának végén, Európa határán, a tenger közepén most is rátalálsz a régi Görögországra: ott üldögél alkonyatkor a sziklán, a kecskéit várja vissza, és tekintete a hegyeket fürkészi: markában olajfa bot, talpa alatt a föld zsálya- és bazsalikomillatú."
Most találtam rá a blogodban az idézetekre.
Megrázott,elszomorított,szégyenérzettel töltött el ez a pár sor!
Csak remélni tudom,h. mégsem az "utolsó utáni pillanat",amelyben élünk!
Az utánunk jövőknek is látni kell még valamit Görögországból,ami még
eredeti és nem "bóvli"!
Nem sok könyv ébresztett még bennem egyszerre ennyi negatív érzést!
Pedig csak rövid ízelítőt olvashattam belőle-eddig!Ezt a könyvet mindenképp
szeretném elolvasni!
A Heltai könyv nekem is tetszett és főleg azért, mert ugyanabban a stílusban ír (idézőjelben), mint mi itt, azaz a mai ember hétköznapi nyelvén és nem nagy irodalmi rébuszokban.
Talán Verka és Geot jóval fiatalabbak vagytok nálam? Vagy talán mert Heltai Erdélyi? Ki tudja miért tetszett nekem és nem hagyott nyomot bennetek.. Én most egy Wilbur Smith könyvet olvasok, őt mindig is szerettem. Ez a "Monszun". Kicsit inkább fiúknak való könyv:), de szeretem:) Na most erre azt fogjátok mondani, nektek nem jött be
Különös (vagy éppen, hogy nem az...), de a Heltai-könyv utolsó oldalai nálam is kiolvasatlanok maradtak. Pedig én nemrég olvastam (itt a topikban sztem talán többször is volt már említve, valamikor átfutottam az egészet és utána vettem meg), de túl nagy hatással rám sem volt. Engem nem idegesített egyáltalán. Azt nem mondhatom, hogy a téma nem érdekelt, de valahogy mégsem kötött le igazán; és most annak nyomán, amit írtál, én is azt gondolom, hogy ha nem a témában, akkor talán a stílusban, az írásmódban kell keresni az okot.
Egyébként most pedig Dosztojevszkij van soron. Fehér éjszakák, A játékos - és még ami lesz a könyvben, nem néztem meg előre, de jó vastag. Nem lesz a kedvencem, azt már most látom, de mindenesetre Heltainál sokkal jobban olvasható.
Érdekes mennyire mások vagyunk mi emberek.. Most olvastam egy könyvről: Gary Van Haas: Az ikon.
Ez is görög vonatkozású, Tinosz szigetén játszódik de már az ismertetőből is látom, sok a fantázia benne és kevés a valóság. Azért lehet, hogy élvezetes olvasmány.
