Εγώ κι η μοναξιά συνοδοιπόροι
Στο δρόμο αυτόν που λέγεται ζωή
Κι αυτός ο δρόμος θα ’ναι ανηφόρι
Γιατί δε θα ’σαι πλάι μου εσύ.
Útitársam nem más, csak a magányérzet
Ezen az úton, melyet életnek neveznek...
S úgy érzem, fárasztó útnak nézek elébe,
Mert soha sem leszel már vélem, mellettem...
Αγάπη μου μοναδική και έρωτα μεγάλε
Για μένα εσύ είσαι η αρχή, εσύ και το φινάλε
Απ’ τη στιγμή που σ’ έχασα ερήμωσε η καρδιά μου
Στον κόσμο δύο μείναμε, εγώ κι η μοναξιά μου
Hisz Te, egyedüli, hatalmas szerelmem
Te a kezdet vagy nékem, de a vég is egyben...
E pillanattól kezdve, mikor elveszítettelek
E világban már csak a magány, s én létezem...
Εγώ και η μοναξιά γίναμε ένα
Τριγύρω μου μονάχα ερημιά
Γιατί δεν βρήκα άλλη σαν εσένα
Μαζί σου δε συγκρίνεται καμιά
A magánnyal eggyéváltam én, már csak vele együtt létezem,
Köröttem nincs más, csak sűrű, zord vadon
Hisz nem találnék soha mást, ki olyan volna, mint Te
Mert Hozzád senki sem hasonlítható...
Περπατώ στο κενό
Μ’ ένα βήμα αργό
Το μυαλό μου θολό
Για μια αγάπη μεγάλη
Κεραυνός κι αστραπή
Η αγάπη αυτή
Μια φωτιά στην καρδιά
Γλυκιά πόσο μαγικιά
Az ürességben sétálva
Lassú lépésekkel
Agyamban a sűrű ködtől semmit sem látva
Mert meg van az telítve, e nagy szerelemmel...
Hiszen e szerelem
Mint mennydörgés, s a villámcsapás
Mint lángoló tűz a szívben
Oly édes, mint bűbájos varázs...
Περπατώ στο κενό
Μ' ένα αστέρι χλωμό
Μόνο να σ' αγαπώ
Ζητώ και τίποτα άλλο
Φεύγουν οι σκέψεις οι θολές
Τ' άστρα φωτίζουν το μυαλό
Σ' ευχαριστώ
Az ürességben sétálgatván
Halovány csillagfényben
Csak annyit kérek, hadd szeresselek eztán
S többre már nem is vágyom, mást már nem is kérek...
Hisz miattad, a magányos gondolatok is elvesznek,
S helyette csillagok szédítik elmémet
Mást már nem mondhatok..., köszönöm ezt Néked!
Στον ζωντανό ουρανό, θα ορκιστώ
Δεν θα πάψω μόνο εσένα, όσο ζώ, να αγαπώ
Δεν θα πράξω, για εμένα ούτε ένα λεπτό
Θα σε έχω σαν εικόνα, σαν θεό
Esküszöm az egyetlen, létező égboltra
Hogy örökké szeretni foglak Téged...
Egy percet sem áldozom többé magamra
S Reád, mint példaképre, mint Istenként - úgy tekintek...
Μια χαμένη ψυχή
Συννεφιά και βροχή
Σκοτεινός ουρανός
Μέχρι 'χθες η καρδιά μου
Πριν να έρθεις εσύ
Να μου δώσεις πνοή
Να γεμίσει με φως
Όλη η γη κι ο ουρανός
Egy eltévedt lélekként kellett léteznem
Tegnapig a szívem sem volt egyéb,
Csak olyan, mint mikor felhő után esni kezd hirtelen,
Sötét, végeláthatatlan ég...
S akkor jöttél Te,
Hogy levegőt adj nekem,
S hogy fénnyel boríthasd be
Az egész földet, s vele az eget...
Μια χαμένη ψυχή
Όλο αιμορραγεί
Λαχταράει απόψε
Να τα νιώσει τα φιλιά σου
Φεύγουν οι σκέψεις οι θολές
Τ' άστρα φωτίζουν το μυαλό
Σ' ευχαριστώ
Egy elveszett lélek
Mely folytonosan csak azért vérzik
Hosszú éjjeleken
Hogy érezhessen Téged, s a csókjaid
Hisz Temiattad még a ködös gondolatok is eltűnnek,
Elmém a csillagok fényétől szédül meg
Egyebet nem is mondhatok, minthogy: Köszönöm ezt Néked!
Ένα λεπτό,
Δώσε μου ακόμα ένα λεπτό
Να σου κρατήσω το ζεστό
Τ' αγαπημένο σώμα
Ένα λεπτό,
Δε θα ουρλιάξω, σ' αγαπώ
Δε θα κλαυτώ, δε θα σου πω
Πώς έχω γίνει λιώμα
Ένα λεπτό -- δώσε μου ακόμα ένα λεπτό
Μαζί σου για να μοιραστώ
Αυτό που θα κρατήσεις
Ένα λεπτό -- το τελευταίο μας λεπτό
Σ' έναν παράδεισο ανοιχτό
Που σήμερα θα κλείσεις
Adj hát még egy percet - csak egy pillanatot kérek én,
Hogy megtarthassam meleg, szeretett testedet
S egy pillanatot adj, egy percet!
Még kiáltani sem fogom, oh, Istenem, mennyire szeretlek!
Nem nyafognék, s nem mondom el Tenéked,
Miattad mily nagyon megrészegültem...
Egy pillanat... - Adj még egy pillanatot, erre kérlek!
Melyet megoszthatok Véled,
Mit megtarthatsz magadban, ott, egészen mélyen...
Egy pillanatot..., az utolsót, mely után több már el nem jőhet
Egy nyitott égboltozaton
Melynek kapuit ma zárod be előttem...
Άσε να βάλω στην πληγή
Όλο τ' αλάτι που' χει η γη
Αρχάγγελε μου
Άσε να πω στον ουρανό
Όλα τελειώνουνε εδώ
Αχ! Ουρανέ μου
Engedd, hadd tegyem sebeimre
A föld minden sóját, gyógyírként!
Oh, Te, oh, én Őrangyalom!
Hadd mondjam oda fel, az égre
Hogy itt most, minden véget ért!
Ah! Én égboltozatom!
Ένα λεπτό,
Δώσε μου ακόμα ένα λεπτό
Στα μάτια σου να κοιταχτώ
Μήπως και τα ραγίσω
Ένα λεπτό,
Εξήντα δεύτερα, καιρό
Μήπως λυγίσω το Θεό
Και σε γυρίσει πίσω
Egy pillanat
Adj hát egy pillanatot még,
Hogy szemedbe nézhessek,
Mégha tán ez szívem is összetörheti
Egy pillanat
Hatvan másodperc csupán, ennyit áldozz rám, Kedvesem!
Melyben tán meggyőzhetem Istent arról,
Hogy hogy hozzon vissza ide, hogy újra itt lehess velem!
Άσε να βάλω στην πληγή
Όλο τ' αλάτι που' χει η γη
Αρχάγγελε μου
Άσε να πω στον ουρανό
Όλα τελειώνουνε εδώ
Αχ! Ουρανέ μου
Engedd, hadd tegyem sebeimre
Az összes sót, mi a földön még gyógyírként létezik!
Oh, én Őrangyalom, Te!
Hadd mondjam - fel, oda, az égre,
Hogy minden véget ér, e pillanatban, itt...
Oh, én égboltozatom, (Te túl drága, Te!)
Άσε να βάλω στην πληγή
Όλο τ' αλάτι που' χει η γη
Αρχάγγελε μου
Άσε να πω στον ουρανό
Όλα τελειώνουνε εδώ
Αχ! Ουρανέ μου
Hadd tegyem sebeimre, kérlek, engedd meg nékem,
Minden sót, mit a föld megteremtett...
Hisz Te, az Őrangyalom vagy - s ezt tudnod kellett!
Hát most, hadd mondjam, oda, fel az égre,
Hogy ím, minden véget ér! Itt a vége!
Én Égboltozatom, Én Mennyországom, ez mind nékem vagy, Te!
Μια φορά συμβαίνει στη ζωή
ν' αγαπήσει κάποιος και ν' αγαπηθεί
να αγγίζει ουρανό
κι έτσι νιώθω τώρα εγώ.
Csak egyszer van olyan az életben,
Hogy szeretsz valakit, s ő viszont szeret...
Hogy az eget megérintheted,
S ez az, amit én most - végre - átélhetek!
Φτάνω στο Θεό.
Το καλύτερο που μου 'χει τύχει
είσαι εσύ γι' αυτό,
στο δικό μου σ' έχω παραμύθι.
Most hát, elértem Istent *
A legjobb, mi vélem történhetett
Te vagy, s ez az, amiért - Tégedet
A saját Tündérmesémbe helyeztelek...
Φτάνω στο Θεό.
Μες στον κόσμο που υπάρχεις μόνο
είναι αρκετό,
ό,τι κι αν πω στο αφιερώνω!..
Most hát, ím, elértem Istent *
A tény, hogy TE e világban létezel
Bőven elég nekem!
Mindent, amit mondok, Néked ajánlva teszem...
Μια φορά συμβαίνει στη ζωή
το χαμένο σου κομμάτι να βρεθεί
και να νιώθεις πως μπορείς
για έναν έρωτα να ζεις.
Csak egyszer van olyan az életben,
Hogy hiányzó másik feled megtalálhatod...
S egyetlen egyszer úgy érezheted:
A szerelem az, mely létednek szárnyalást adhatott...
Την άδεια σου ζήτησα και μπήκα
μες στην καρδιά σου για να ζήσω.
Μα εσύ με κάνεις να σωπαίνω,
απορώ πώς δεν μπορώ να σε μισήσω...
Engedélyed kértem, s benyitottam
Szíved kapuján, hogy élhessek
De elnémítottál, csönddé változtattad hangomat,
Csodálkozom, hogyan is lehet, hogy nem gyűlöllek Tégedet?
Ακούω να τραγουδάνε τ' αηδόνια
και σκέφτομαι πώς πέρασαν τα χρόνια.
Τόσα χαμόγελα και άλλα τόσα είδα,
μα το δικό σου ήταν η παγίδα...
Hallom a madarak énekét,
S azon tűnődöm, az évek hogyan is múltak el?
Láttam már mosolyokat, s volt még pár más egyéb,
De a Tiéd: egy csapda volt, mely magába zár, s átölel!
Αν έχεις καρδιά
μου φτάνει εμένα η μισή.
Ποιος το μπορεί
χωρίς αγάπη να ζει;
Ha van némi szív Benned,
Elég az, ha a fele az enyém lehet...
Hisz mondd, ki volna képes
Élni úgy, hogy nem kaphat soha sem szerelmet?
Τα όνειρά μου χρόνια τώρα
η θύμησή σου μόνο τα στεγάζει.
Το μόνο που 'μεινε όπως πρώτα,
η αγάπη μου ν' αναστενάζει...
Álmaim, most éveknek tűnnek,
S mind-mind a Te emlékedben őrizve él
Csak egy dolog van, mi ugyanaz, mint mi eddig is, (hisz el nem tűnhet):
A szerelem, mit Érted érzek, s mely szűntelen utánad vágyik, Téged kér...
Feltételezem, hogy talán Te is tudsz valamennyit görögül, netán tökéletesen beszéled (utóbbi esetben szerencsés vagy), én csak egy aktív tanonc vagyok, akinek a tanulás-akarata nehézségekbe ütközik a látássérültsége miatt. Szóval, mint azt már egy másik témában is elmondtam, mostmár ott tartok, hogy bármiféle segítséget, segíteni akarást szívesen fogadok, akárcsak ha valaki interneten keresztül akarna velem társalogni...
Az elérhetőségeim Stratosnál megvannak, de Karesz is tudja őket... Egyszerűbb, ha tőlük kéri el az illetékes segíteni akaró (ha lesz), én csak akkor járok fel ugyanis, ha gyorsan egy-egy fordítást felteszek...
Most is csak ezért futottam ide... Sajnos, az itteni böngészés - képernyőolvasó programmal - annyira lehetetlen, hogy örülök, ha hibátlanul meg tudok írni egy üzenetet itt...
Ήρθες να με βρεις φαρμάκι να μου δώσεις
μ' ένα σου φιλί αντίο να μου πεις
Ήρθες να με βρεις για να μ' αποτελειώσεις
και σαν φεγγάρι μες στη νύχτα να χαθείς
Eljöttél hát hozzám, hogy reám találj, s mérget adhass nekem
Hogy "Viszlát!"-ot mondj egy csókoddal kísérve
Eljöttél, hogy reám lelj, hogy a padlóra küldj engem,
Majd eltűnj, mint a Holdfény a sötét éjben...
Μη με ρωτάτε η καρδιά
πόσες πληγές αντέχει
Της προδοσίας το φιλί
παρηγοριά δεν έχει
Ne kérdjed, szívem
hány sebet áll, mennyi az, mit még kibírni képes?
Az árulónak csókja tudod,
korántsem kellemes...
Λυπάμαι Θά 'ρθει κάποια μέρα που θα μετανιώσεις
και για όσα μού 'χεις κάνει θα πληρώσεις
μη νομίζεις ότι θα γλιτώσεις τελικά, καρδούλα μου
Sajnálom, de úgy érzem, lesznek még napok, mikor megbánsz majd mindent
S megfizetsz mindazért, mit vélem megtettél...
Ne gondolj, hogy e szakítással távol kerültél tőlem, oh, én szívem!
Λυπάμαι Κάποιος άλλος θα βρεθεί να σε πονέσει
και θα έρθεις τότε στη δική μου θέση
όλα στη ζωή να ξέρεις είναι δανεικά
Sajnálni tudlak csak, hisz vélhető, hogy találkozol majd valakivel, ki úgy bánik Véled, mint ahogy Te tetted
S ezért fogsz TE hozzám visszajárni;
Hisz minden az életben - tudod jól - visszakapunk mindent...
Έφυγες κι εγώ τα πάντα έχω χάσει
Έφυγες και ζω πουλί μες στο βοριά
Όμως θα το δεις πως δε θα σου περάσει
τα σφάλματά σου θα πληρώσεις ακριβά
Oly távol mentél tőlem, s én elvesztettem mindent
Távol mentél tőlem, s ezért úgy élek, mint zárt kalitkába csalt kismadár...
De látni fogod még, hogyan lehet, hogy nem feledtelek el,
Drágán megfizetsz majd minden hibádért (hisz így van ez: rosszra a rossz, mindig visszaszáll...)
Üdvözlünk a fórumon Agni!
Maxi, nem késtél le semmit, mert Peggy Zina Γεια σου-ja még nem volt meg...
Viszont elkezdtem visszamenőleg is lefordítani a még lefordítatlan dalokat, amiket a tartalomjegyzék 3. oldalán találtok meg. Ha bárkinek van kedve ebben segíteni, mert elég sok dal maradt még, akkor szívesen veszünk minden segítséget, és kérlek, nekem küldjétek el a fordítást.
És mivel már csak Ω-val kezdődő nevű előadó nem volt még a fórumon, következzen egy kicsit elvont dal az Ωχρά Σπειροχαίτη-tól.
Θα φύγω μια μέρα / elmegyek egy nap
σαν όλες τις άλλες / mint mindenki más
θυμήσου / emlékezz
εσύ θα νομίζεις / te azt fogod hinni
ό,τι έχω πάει απλά για τσιγάρα / hogy csak cigiért ugrottam le
γιατί δεν νιώθεις / miért nem érzed
το φθισικό ρολόι / a tüdőbetegség óráját
που με τρώει νύχτες χιλιάδες / mely az éjszakák ezrei alatt megemészt engem
Γιατί δεν ένιωσες ποτέ / miért nem érezted soha
την ξεφτίλα των παιχνιδιών / a megalázó játékokat
την πληγωμένη επιστροφή των σκυλιών / a kutyák sebzett visszatértét
που μ' αρρώσταινε τόσο / melyek annyira beteggé tettek engem
Θα φύγω μια μέρα / El fogok menni egy napon
πιο πλούσιος, πιο πονεμένος, πιο γυμνός / még gazdagabban, fájdalommal teljesebben, és ennél is meztelenebb
ανήμπορος να ξημερώνομαι / Virraszak magatehetetlen gyámoltalansággal
διψασμένος πάνω στα χείλη σου / szomjúhozva az ajkaid felett?
γιατί δεν νιώθεις / Miért nem érzed
το φθισικό ρολόι / a sorvadón fogyadozó órát,
που με τρώει νύχτες χιλιάδες / mely engem éjszakák ezrei alatt emészt fel?
Szia!
Nem rossz... ...néhol ugyan kicsit eltértál az eredeti szövegtől es jelentéstől dehát ilyen a költői szabadság...
Stratos: Maxi mentségére legyen mondva, hogy mivel látássérült, leginkább angolból fordított anyagokkal dolgozik. De velünk együtt szívesen veszi Ő is, ha akad valaki aki kijavítja, illetve újraértelmezi a dal szövegét - minden újgörög nyelvet tanulni, gyakorolni vágyó számára, okulására!!!
Ha gondolod, küldd el számomra, vagy Klamp számára a Te verziódat / változatodat, s mi majd odaillesztjük a hozzászólásba! (Természetesen nem kell ennyire elragadottnak, s koltőinek lennie, megteszi a nyers fordítás is...)
Ήμουν τύπος που χαμογελούσε
Μα ήρθες και το ξέχασα κι αυτό
Ήμουν τύπος που κακία δεν κρατούσε
Δίπλα σου έμαθα όμως να μισώ
Régen olyan ember voltam, kinek arcán csak mosoly csillogott
De akkor megjelentél, s elfeledtem mindezt
Olyan ember voltam én, ki a fájdalomról még csak hírből sem tudott
De Véled megtanultam, hogyan gyűlölhetek...
Εδώ δεν είσαι ευπρόσδεκτη να μην ξαναγυρίσεις
Κι αν βρήκες πράγματα μου εκεί μπορείς να τα κρατήσεις
Κι αν εύχεσαι ποτέ ξανά να μη με συναντήσεις
Μια λέξη μόνο θα σου πω
Αγάπη μου επίσης
Hisz TE már nem vagy szívesen látva itt, ne is térj vissza hozzám,
S ha bármit is találsz, mi utánam maradt, tartsd csak meg, semmi szükségem reá!
S ne is találkozz vélem, még akkor sem, ha annyira akarnád,
Mert hisz egy mondat van Néked csupán, hát ezt még elmondanám:
Ugyanaz lettem én, mint aki Te vagy, Drágám!
Ήμουν τύπος που ήξερε να ζήσει
Για όλα είχα ένα τρόπο μαγικό
Μα εσύ με έμαθες πώς να πεθαίνω
Και να καταστρέφω ότι αγαπώ
Egy olyan ember voltam rég, ki tudta, hogyan is lehet élni
Bűvös utakat jártam én, hol mindig az új dolgokat kerestem...
De megtanítottál rá, hogyan kell az életből önként kilépni,
S lerombolni azt, mit egykor, annyira szerettem...
Tegnap a LoveRadio-ban hallottam egy érdekes beszélgetést Melina Aslanidou-val. Állítása szerint szeptember elején érkezik legújabb CD-je - így közel öt év után végre ideje is... Azt mondta, a CD-n vélhetően tizenhárom dal kap majd helyet, melyek közül nyolcat Giorgos Papadopoulos jegyez majd.
Ennek tiszteletére találtam meg ezt, a tavaly beharangozóul megjelent nótát...
Τι να με θέλεις,
έμαθα πως με γυρεύεις
Ότι με ψάχνεις στα μπαράκια τα παλιά
Mi volna az, amit még tőlem szeretnél?
Hisz úgy tudom, még mindig felőlem kérdezel...
S hogy engem keresel a bárokban, ahol régen együtt voltunk - Te meg én
Τι να με θέλεις,
τώρα που άρχισες να βγαίνεις
αργά απ'το σώμα μου και βασανιστικά..
Mit szeretnél még tőlem, mi az, amit még tőlem vársz?
Miután egy pillanat volt csupán, hogy elhagytál?
Lassan, gyötrődtetve egész testem - most mit szeretnél hát?
Τι να με θέλεις,
έμαθα πως επιμένεις
κάτι σπουδαίο για τους δυο μας να μου πεις
Mit szeretnél tőlem még, mondd, mit adhatnék Néked?
Hisz úgy tudom, még mindig ragaszkodnál hozzá
Hogy elmondj még valamit, mi fontos lehet - kettőnk ügyében
Τι να με θέλεις,
τώρα ότι και να θέλεις
δεν θα το βρεις γιατί ποτέ δεν θα με βρεις..
Mi az, amit még szeretnél tőlem, mondd?
Tán egy pillanatot, melyben még érdemesnek talállak bármire is?
Nem találhatod, hisz soha nem lelhetsz rám, számodra itt a pont!
Δεν έχω διεύθυνση,δεν έχω κινητό,
δεν έχω στέκι σταθερό,δεν έχω μνήμη..
Τα σβησα όλα απ'το δίσκο το σκληρό,
κι είπα αντίο σ'ένα όνειρο που σβήνει..
Nincs címem, hol rám találhatsz, s a telefonszámom sem tudhatod
Nincs állandó hely, ahol meglátogathatnál, még emlékeim sincsenek
Kitöröltem magamból mindent, mi Utánad nyomokhat hagyhatott
S búcsút mondtam az álmoknak, melyek oly hirtelen semmisültek meg...
Τι να με θέλεις,
έμαθα πως έχεις βάλει,
γνωστούς και φίλους για να μάθεις πως περνώ
Mit óhajtasz még, mit tudnék még átadni Néked?
Hisz úgy vettem észre, még mindig kérdezősködsz
Közös barátainktól - arról, hogy mi lett velem, vajon most hogyan is élek?
Τι να με θέλεις,
άρχισα να βγαίνω πάλι,
να ξενυχτάω, να φλερτάρω και να ζω...?
Mit óhajtasz még, mit kívánsz, mit szeretnél?
Most, mikor újra elkezdtem eljárni otthonról,
S álmatlanul tölteni az éjszakákat, ismerkedni, most, mikor úgy érzem, szívem újra él...?
Karesz! A 4Play együttest én már régóta ismerem, annak idején - ha jól tudom - Thodoris Kessaris is énekelt velük - vagy tán benne is van az együttesben?
Picit bajban vagyok, mert a most hozott dalt ugyan már láttam fenn az oldalon, csak nem tudom, hol, és milyen kontextusban... (Lehet, hogy valaki már megelőzött???)
Είναι βαρύς ο χωρισμός
και ξέρω τι σημαίνει,
δεν έχει χάδια ούτε και φιλιά
άδειο σπίτι, άδειο στρώμα
κι άδεια αγκαλιά.
Oly nehéz most, ez a szakítás
S én már tudom, mit is jelent ez nekem
Nem lesz több agodalom, csók, lázas eggyéforrás
Üres a ház, s én is üres ágyban fekszem...
S karjaimba sem vehetlek már Téged, soha sem...
Γεια σου, σου λέω τώρα,
γεια σου και πίνω στην υγειά σου
καλύτερα θα ζήσω χωρίς εσένα,
μέτρα τι σου 'χω δώσει,
μέτρα τι έχεις νιώσει
και ξέχασέ τα τώρα όλα, μαζί κι εμένα
γεια σου.
De mégis azt mondom – "Szervusz! Itt a vége!"
Ég Veled..., s az egészségedre, majd iszom én, egyedül!
Jobban élek majd így, Tenélküled,
Törölj ki mindent, mit Néked - magamból adtam - (Helytelenül!)
S azt is, mit éreztél irántam,
Feledjünk hát most el mindent, közösen, együtt - felejts el hát engem is, egy életre...
Szervusz! Nincs tovább, itt a vége!
Μη με ρωτάς πως νιώθω εγώ,
για μένα μη σε νοιάζει,
ό,τι περνώ δεν σ' αφορά
έχω κάνει πάλι λάθος άλλη μια φορά.
Ne kérdjed hát, önmagam én, hogyan is érzem...?
Értem, mondd, miért is aggódnál ezután?
Amin keresztülmegyek, Néked ahhoz semmi közöd sincsen,
Csak egy hiba voltál, mit újra és újra elkövetek – ennyi voltál csupán!
Γεια σου, σου λέω τώρα,
γεια σου και πίνω στην υγειά σου
καλύτερα θα ζήσω χωρίς εσένα,
μέτρα τι σου 'χω δώσει,
μέτρα τι έχεις νιώσει
και ξέχασέ τα τώρα όλα, μαζί κι εμένα
γεια σου. ( x2 )
De mégis azt mondom: Szervusz! Ímhát, itt a vége!
Szervusz! S az egészségedre - én majd - áldomást iszom!
Jobban élek eztán, mint ahogyan eddig - Véled éltem,
Törölj hát magadból mindent, mit Néked adtam egykoron!
S azt is, mit eddig irántam éreztél,
És most hát: feledjünk együtt, s felejts el engem is - mert azt mondom:
Ég áldjon!
Περιμένω να γυρίσεις / várom, hogy visszagyere
Να μιλήσω να μ' αφήσεις / hogy elmondjam, ha megengeded
Να μου δώσεις λίγο χρόνο / hogy adj egy kis időt nekem
Για να σου το πω / hogy kimondhassam
Αυτό που 'χω στο μυαλό μου / mindazt, mi a fejemben van
Που φιλώ σαν θησαυρό μου / hogy bármit is kincsként csókolgatok
Στο χαρίζω και για μένα πια δεν το κρατώ / mind neked adom és magamnak többé már nem tartogatom
Σ' αγαπώ / szeretlek téged
Ό,τι και να πω / de akármit is mondok
Δε δεν είναι αρκετό / nem, nem elég
Και δεν αντέχω μακριά σου / de nem bírok tőled távol lenni
Βρες τρόπο να με δεις / találj módot, hogy láss engem
Ναι να σιγουρευτείς / igen, hogy megbizonyosodj
Πως μου λείπει η αγκαλιά σου / hogy hiányzik az ölelésed
Ό,τι και να πω / de akármit is mondok
Δεν είναι αρκετό / nem elég
Άλλο δεν μπορώ μακριά σου / de nem bírok tőled távol lenni
Περιμένω να γυρίσεις / várom, hogy visszagyere
Αγκαλιά να με κρατήσεις / hogy karjaidban tarts engem
Και να με ξαναρωτήσεις δε θα χρειαστεί / és nem kell újra megkérdezned
Είμαι σίγουρος και ξέρω / biztos vagyok benne és tudom
Πως μακριά σου υποφέρω / hogy tőled távol csak szenvedek
Ότι πρόκειται να ακούσεις / mert mindaz, mit hallasz
Είναι αληθινό / igaz
Σ' αγαπώ / szeretlek téged
Ό,τι και να πω / de akármit is mondok
Δε δεν είναι αρκετό / nem, nem elég
Και δεν αντέχω μακριά σου / de nem bírok tőled távol lenni
Βρες τρόπο να με δεις / találj módot, hogy láss engem
Ναι να σιγουρευτείς / igen, hogy megbizonyosodj
Πως μου λείπει η αγκαλιά σου / hogy hiányzik az ölelésed
Ότι και να πω / de akármit is mondok
Δεν είναι αρκετό / nem elég
Άλλο δεν μπορώ μακριά σου / de nem bírok tőled távol lenni
Περιμένω να γυρίσεις / várom, hogy visszagyere
Αγκαλιά να με κρατήσεις / hogy karjaidban tarts engem
Και να με ξαναρωτήσεις δε θα χρειαστεί / és nem kell újra megkérdezned
Αν με είχες ακούσει τίποτα δε θα είχε συμβεί
αν με είχες ακούσει θα ήμασταν τώρα μαζί
αν με είχες ακούσει
αν με είχες ακούσει εσύ
Ha hallgattál volna reám, most nem történt volna semmi
Ha hallgattál volna reám, még mindig együtt lehetnénk...
Ha hallgattál volna reám...,
Ha figyeltél volna arra, amit Néked mondtam - akkor még...
Μα έκλεινες τα μάτια σου και στο κενό βουτούσες
σου φώναζα σε αγαπώ και συ με αγνοούσες
μα έκλεινες τα μάτια σου και στο κενό βουτούσες
τα άπιαστα τα όνειρα να πιάσεις κυνηγούσες
De Te csak behunytad szemed, s a szakadékba vetetted magad,
Pedig hangosan sikoltva mondtam én, mennyire szeretlek! S Te semmibe vetted szavam...
De Te csak behunytad szemeid, s leszálltál oda, hol csak a semmi vár, s a szépnek vége szakad,
Csak a csapdába hullajtó álmok után futottál, hogy őket elkapjad...
Αν με είχες ακούσει τίποτα δε θα σ’ άγγιζε πια
αν με είχες ακούσει θα ήμασταν τώρα αγκαλιά
αν με είχες ακούσει
αν με είχες ακούσει εσύ
Ha hallgattál volna reám, most nem érintne ily fájón semmi sem...
Ha nékem figyelmet szenteltél volna, még mindig egymás karjában lehetnénk...
Ha egy kis figyelmet adtál volna nékem,...
Ha hallgattál volna reám..., (de így.., mit tehetnék még?)
No, kipróbáltam, milyen az, amikor ismeretlenül, belehallgatás nélkül fordítok nótát... A végén jöttem rá, hogy maga a nóta még csak kicsit sem tetszik... De azért itt van...
Είναι δύσκολο να ζω χωρίς εσένα
βασανίζομαι δε νοιάζομαι για μένα
σε γυρεύω κάθε νύχτα στα σκοτάδια
κι η ζωή μου κι η καρδιά μου είναι άδεια
Nélküled - oh - de nehéz élnem!
Önmagam kínzom, s aggódni, már nem fogok semmiért, mi vélem történik...
Tégedet kereslek minden sötét éjben
S életem, úgy, mint szívem, oly üresnek tűnik...
Να γυρίσεις να σε δω μόνο ένα λεπτό
να γυρίσεις να σου πω πόσο σ΄αγαπώ
να γυρίσεις να σε δω μόνο ένα λεπτό
να γυρίσεις να σου πω πως για σένα ζω
Jöjj ide vissza, csak egy percre, még, hadd lássalak hát!
Jöjj vissza, hadd mondjam el, mennyire szeretlek Téged...
Jöjj vissza, hadd lássalak, még egy percig csupán,
Jöjj, hogy elmondhassam, csak Érted élek...
Είναι δύσκολες οι ώρες μακριά σου
όπου πάω βλέπω μόνο τη σκιά σου
κι απ΄τα μάτια μου ένα δάκρυ αργοκυλάει
αχ το σώμα σαν ψυχή σ΄αναζητάει
Tőled távol még az órák is nehézkesen telnek
Bármerre megyek, bárhol járok, csak az árnyékodat látom...
S szememből csupán egy könnycsepp, mi Érted gördül le,
Ah, a test, mint a lélek, úgy sóvárog, hisz csak Reád vágyom...
dehát ilyen a költői szabadság...
