Köszi a topicot !
Mivel már a második nyarat töltöttük itt, nagyon közel került hozzánk ez a kis falu.( Tavaly egy hét Paralia, egy hét Afitos, az idén már csak egy nap Paralia, egy hét Afitos. Előtte tíz év full Paralia. )
Szóról szóra igazak az előző hozzászólások, nagyon hangulatos kis falu.
A templomban is voltunk, tényleg nagyon szép belülről.
Az apartman, ahová menni szoktunk, kb. 100 méter magasan van a dombtetőn. Gyönyörű a kilátás minden szobából, erkélyről, mert mind a tengerre néz. Igaz, ennek ára van, mert kicsit drágább a szállás, mint Paralián. Ha nyüzsit akarunk, akkor a közelben van Kallithea.
Innen pár km-re Nea Fokea felé, van a kedvenc partunk, ahol már kétszer láttunk delfineket is.
Asszem, a következő tíz évre, ismét meg van a nyaralóhelyünk...
Szia Kvalcsi!
Igen, köszi ismerem ezt a topicot, de most újra végigmentem rajta. Több, ott szereplő településen voltunk is. Hogy' kéne ezeknek reklámot csinálni? Mind' tökéletes hely, olyan lélekszépítők.
üdv.: Zsófi73
Örömmel olvasom, hogy a héten ez a 2. halkidiki település, aminek topicot indítasz.
Afitos-ban 2008. július 25-én jártunk. Az utinaplómban (általános iskolai kockás füzet) akkor a következőket írtam erről a településről:
"Nea Foka után megálltunk Afitos-ban, amit az idegenvezető javasolt. Ez egy nagyon szép, hangulatos falucska lépcsőkkel, igen szűk utcácskákkal. Olyan szűkek a 4-5 házból álló macskaköves utcák, hogy 2 autó nem fér el egymás mellett. Ha jön egy autó szemből, a másik kocsi diszkréten visszatolat, és vár, hogy másik kiérjen az utcából. Láttunk egy csodálatos templomot is. A tengerre nagyon szép a kilátás, miután az ember megmászta a hozzá vezető "dombot". Egy várfal szerű, mesterséges építményhez érünk ekkor, amin sétálni lehet. Végig tavernák vannak itt fent, gyönyörű kilátással. A tenger színe változó, sötétkék-zöld. A tenger partra nem mentünk le, mivel dél volt, igen-igen meleg. Olyan sok apartmanházat nem láttunk, és turistát se. Ezt a faluformát valószínűleg a kényszer építette ilyenre, s a mának mégis milyen gyönyörsűsége telik benne. Sokat házacskát lefotóztunk, természetesen ez a falu is egy külön mappába kerül. Elhatároztuk, hogy visszatérünk ide még. "
Nos, 2009-ben nem tértünk vissza, helyette azonban meglátogattunk 3 halkidiki települést, melyek semmiben sem maradnak el Afitos-tól.
Ormilia, Vatopedi, Agios Nikolaos.
üdv.: Zsófi73
Afitos a Halkidiki Kasszandra félszigetének keleti részén található.
Az impozáns néprajzi jelentőségű falu szinte hívogatja a látogatóit, hogy szűk kis utcácskáin sétálgatva egyenként fedje fel elötte a népi építészeti remekeket. A falu központjában, a szabálytalan alakú főtéren láthatjuk az 1858-ban épített Agiosz Dimitriosz templomot. Az épület nevezetességei az ikonosztáz, és az ablakokat díszítő népies kőfaragványok. A Halkidiki félszigeten ez az egyetlen kupolás bazilika típusú templom. A téren található még a Tanácsháza és egy szépen helyreállított épületben a Népművészeti Múzeum.
A falu tengerpartjához egy pár száz méter hosszú kapaszkodó megmászásával lehet eljutni, de az aranyló homok, és a csendes tenger kárpótol majd a fáradságért.
Ez a település az egyik legrégebbi Halkidikin. Az itt virágzó őskori település helyén az eretriaiak a Kr.e. VIII. században gyarmatvárost alapítottak. Emellett virágzott fel az ókori Aphütosz és vele együtt a híres Ammon-Zeusz szentély, a Dionüsszosz szentély, és a Nimfák szentélye.
Aphütosz egy volt azok közül a városok közül melyeket Xerxész kötelező sorozással arra kényszerített, hogy harcoljon a többi görög ellen. A perzsák visszavonulása után a város a déloszi szövetség tagja volt. Kr.e. 338-ban valószínűleg a "Halkidiki-félszigeti városszövetség" többi tagjának sorsára jutott, és II. Philipposz leromboltatta, de hamarosan újjáépült. Virágzása a római korban is folytatódott. A XIV. században az Athos-hegyi iratokban is említik. A törökök 1821-ben teljesen lerombolták a Halkidiki félszigetet, és ekkor Afitoszt is. 1827-ben lakosai elkezdték az újjáépítést. A nagyon jó állapotban megmaradt épületekben megcsodálhatjuk a XIX. századi mesterek munkáját, akik a helyi mésztufából színvonalas népi építészeti remekeket alkottak. A falu napjainkban is híven őrzi kultúrális hagyományait.
)
