Mivel tizedikén érkezik Melina Aslanidou új albuma, addig igyekszem behozni az eddig már meglévő nóták fordításait, bár ahogy látom, alaposan meg kell dolgoznom velük, Giorgos Papadopoulos szöveg-jegyzése az utóbbi időben elég elvontnak bizonyul...
Τετάρτη βράδυ απ’ το δυάρι
Γέλια, κουβέντα και μουσική
Απ' το μπαλκόνι ένα φεγγάρι
Σα να μου γνέφει θα ξαναρθείς
Szerda éjszaka a szállodából
Nevetés szűrődött, nóta és beszéd
A teraszon felvillanó holdsugárból
Mintha kiolvashatnám, hogy visszajössz Te még...
Πρέπει να πέσω πρέπει να αντέξω
Όλου του κόσμου τις ενοχές
To πρόσωπο σου, τα σ' αγαπώ σου
Τις μεθυσμένες μας αναπνοές
Szét kéne hullnom, hogy elviseljem
A világnak minden bűneit
Arcod, ha újra látom, s mikor azt mondod, még mindig szeretsz engem,
Az egykor megrészegült lélegzetvételeink...
Έχει μια ψυχρά αυτή η Τετάρτη
Ένα παράπονο αυτή η ζωή
Μόνο τα μάτια σου μου λένε κάτι
Η θύμηση σου με κρατάει ζωντανή
Mily hideg is ez a szerda éjjel,
S micsoda fájdalom ez a létezés,
Csupán két szemed mesélhet valamit nékem,
S ami még életben tart - a Reád emlékezés...
Τετάρτη βράδυ σε περιμένω
Νιώθω τους δίπλα μου μες τα φιλιά
Ένα τηλέφωνο χτυπάει ξένο
Τρέχω κι ας ξέρω πως δε μ' αφορά
Szerda éjszaka - s én egyre csak várlak Téged,
Érzem, hogy köröttem csókok zápora hull
Egy telefon, mely most oly idegenül cseng,
Rohanok - noha nem engem hívnak - tudom jól...
Πρέπει να πέσω πρέπει να αντέξω
Αυτό το σώμα που με πονά
Πρέπει μωρό μου να σε φορέσω
Σαν χίλια ηρεμιστικά
Hová kéne hullnom, hogy elviselhessem
A testemet uraló, fájdalmas sebeket
Bár újra itt volnál, hogy Véled, Kedvesem,
Hogy Véled szűntessem meg őket, a több ezer nyugtató helyett...
Είμαι εδώ και περιμένω,
Δεν με τρομάζουνε οι αστραπές
Κάνενα δεν καταλαβαίνω,
Δεν παίρνω από συμβουλές
Εγώ θα μείνω εδώ
Itt vagyok, s még mindig várok
Nem ijedek meg, ha jő a fény,
Megérteni senkit sem vágyok
Tanácsokat sem fogadok el én
Ezért hát: itt maradok!
Κάτι μου λέει, πως ο δρόμος ανοίγει,
Ένα φως με τυλίγει
Κάτι μου λέει ότι θα 'μαστε μαζί ξανά
Κάτι μου λέει πως με θέλεις ακόμα
Στην ψυχή και το σώμα
Κάτι μου λέει ότι σύντομα θα 'ρθουν
Látom, valaki azt mondja, nyitva az út
Rám ragyog egy furcsa fény
S már ott valami azt mondja: együtt leszünk mi - újból!
Így szól valaki: még mindig engem akarsz,
Szívvel-lélekkel, újra
Így szól valaki: lassan itt lesznek vélem a...
Καλύτερες μέρες, θα 'ρθούνε καλύτερες μέρες
Καλύτερες μέρες για μας τους δυο
Καλύτερες μέρες , θα 'ρθούνε καλύτερες μέρες
καλύτερες μέρες για μας τους δυο
Egy jó nap jön újra, én tudom, egy jó nap jön újra,
Egy szép nap, mely újra csak minket hív
Egy szép nap jön újra, borítsunk hát fátylat a múltra
Egy szép nap, mely újra csak minket hív...
Είμαι εδώ και το παλέυω
Κάνω ότι μπορώ
Σε θαύματα δεν πιστεύω
Όμως πιστεύω σε εμάς τους δυο
Για αυτό θα μείνω εδώ
Még itt vagyok, de harc az élet,
Amit lehet, én megteszek,
Csodákat már rég nem remélek,
De hiszek abban, hogy még jobb lehet:
Itt leszek Neked, s Veled!
Μόλις σε είδα εγώ ξανά φτερούγισε η καρδιά μου
έκανα σχέδια πολλά τρελά τα όνειρα μου
όμως το δρόμο της φυγής επέλεξες να πάρεις
θες απ' το κόσμο να κρυφτείς φοβάσαι να ρισκάρεις
Mikor ismét megláttalak, szívem ismét szárnyra kelt
Megannyi tervem lett volna, őrült álmokat szőttem Veled
De inkább a szakítás útjára esett a választásod,
Inkább a világ elől elbújsz, s nem vállalsz kockázatot...
Ψέμα και αλήθεια που γινε συνήθεια σε κρατάνε μακριά
παράνομε δεσμέ κρυφέ έρωτα μου
τρέμεις στη σκέψη μην μας δουν
να σπάσω θέλω τώρα τα δεσμά μου
δυο φιλιά σου μου αρκούν
παράνομε δεσμέ κρυφέ έρωτα μου
μόνο για σένα τραγουδώ
δεν έχει όμως μικρόφωνο πια η καρδιά μου
μες το σκοτάδι αιμοραγώ....αιμοραγώ
Hazugság és igazság - e kettő szinte már együtt járva tart tőlem oly messze
Téged, kivel szerelmem titkolnom kell hát,
Mert visszahúz a félsz, hogy meglátnak minket, egymást kutatva-keresve,
Bár kitörni volnék képes, hogy ledőljön minden korlát
Hisz két csókod maga lenne a boldogság, az élet,
Te, kivel szerelmem titkolnom kell, végleg
Dalom csak Rólad zeng, csak Tehozzád szól mindörökké,
Noha tudom, szívem nem bír Téged eztán..., soha többé...,
Így, ott, a sötétben eztán egymagamban vérzek...
Δε σε ξεπέρασα ποτέ αλήθεια σε αγαπάω
κάτω απ' το σπίτι σου περνώ το τζάμι σου κοιτάω
είπα να φύγω να σωθώ να βρω τον εαυτό μου
μα σε φοράω σα σταυρό και πάλι στο λαιμό μου
Soha sem jutok - úgy érzem - túl Terajtad, s, bár tudnád, mennyire szeretlek,
A házad körül járva, ablakod alatt folyton Téged keresve
S mégis, folyton azt mondom magamnak, lépnem kéne tovább, hogy magam megmenthessem,
De mit tehetnék, ha mindennek ellenére is itt tudlak..., mellettem?
Από πού να αρχίσω τι να σου θυμίσω
δεν το συζητάω να γυρίσεις πίσω
ήσουνα το λάθος που δεν ξανά κάνω
σε όλη τη ζωή μου μέχρι να πεθάνω
Noshát, hogy is kezdjem - mi maradt Belőled a búcsú pillanata óta?
Csupán, hogy semmi esély arra, hogy ismét visszatérj
Hisz csak egy óriási hiba volt, hogy Te meg én - de többé már nem dőlök be, soha,
Amíg el nem jő a halál - addig Nélküled élek én!
Τα καλύτερα μου χρόνια ήταν μαύρα σαν τα μάτια σου
τα φιλιά σου ήταν χιόνια σαν τα χάδια σου
Τα καλύτερα μου χρόνια για χατίρι σου τα έχασα
εγώ πόνεσα για όλα
μα σε ξέχασα
A legszebb éveim is fekete színt öltöttek, akár a két szemed,
Csókjaid, mint a hó, oly fagyosak - s ölelésed, mint a jég!
Legszebb éveim mind a semmibe hulltak - s jól tudod, Te tetted ezt!
Kemény árat fizettem mindezért,
De nincs tovább: mert végleg - örökké elfeledtelek!
Μου έκανες κομμάτια και όμως σε αγαπούσα
έκλεινα τα μάτια και σε συγχωρούσα
πλήρωσα τα λάθη και τα ψέματα σου
πως μπορώ να ζήσω τώρα πια κοντά σου
Borzalmas volt minden Véled eltöltött pillanat, de mégis - szerettelek,
Behunytam szemeim, tűrtem, elnéztem minden egyes hibád,
Magamra vállaltam minden, nékem tálalt, hazug tévedésed,
De mit vársz, hogyan is élhetnék Melletted, Véled... Most, hogy már nincs tovább?
Φεύγω μακριά
Σε αγνωστή κατεύθυνση ξανά
Δε με σταματά
Στην καρδιά μου έβαλα φτερά
Φεύγω μακριά
Με τον εαυτό μου συντροφιά
Θα ‘μαι πιο καλά
Φεύγω απ’ τη ζωή σου οριστικά
Elmegyek hát, távol, Tőled nagyon messze
Egy másik irányba, az ismeretlenbe
Meg nem állok semmiért, nincs már mit keresnem,
Szívemet eztán a szélnek eresztem...
Távolodom Tőled, bizony, nagyon messze
A magam világába, hol nincsen más senki se',
Úgy vélem, jobb lesz úgy - s én is jobban leszek,
Ha a saját érdekedben Tőled..., inkább messze megyek!
Τελείωσες απόψε εσύ για μένα
Ράγισε η καρδιά μου τώρα τέρμα
Τελείωσες δε θέλω να σε δω
Φύγε απ’ τη ζωή μου σε παρακαλώ
Τελείωσες απόψε εσύ για μένα
Ράγισε η καρδιά μου τώρα τέρμα
Τελείωσες δε θέλω να σε ξέρω
Φύγε απ’ τη ζωή μου υποφέρω
Mától számomra többé már nem létezel,
Most, hogy szívem összetört, s minden bevégeztetett
Eztán már nem létezel, többé nem akarlak még látni sem,
Kerülj távol tőlem..., kérlek! Kedvesem...
Mától számomra nem vagy már senki,
Most, hogy szívem összetörted, s nincsen már mit tenni
Eztán nem létezel, bár soha ne ismertelek volna,
Menj csak, jó távol, hisz Te vagy minden szenvedésem okozója...
Έχεις τελειώσει
Έχω ματώσει
θέλω να ζήσω
Να ξανά αγαπήσω
Többé számomra már nem létezel,
Túl sok vért hullattam már Érted,
Tudni akarom, mi is az, hogy élet,
S szeretni újra - mit régóta remélek...
Φεύγω μακριά
Και δεν μετανιώνω για όλα αυτά
Που ζήσαμε μαζί
Φεύγω γιατί πόνεσα πολύ
Φεύγω μακριά
Τώρα σαν ανάμνηση γλυκιά
Θα ‘σαι πιο καλά
Φεύγω απ’ τη ζωή σου οριστικά
Távol megyek Tőled,
S nem bánok meg semmit,
Amit együtt éltünk meg,
Magam mögött hagyom, hisz soha sem szenvedtem még ennyit...
Távol megyek Tőled, bizony, igen messze,
S mint egy édes emlék, most majd olyan leszek
Tán Néked is jobb lesz, könnyebb elviselned,
Ha a saját érdekedben hagylak el Tégedet...
Σήμερα δεν μένω στο σπίτι
σήμερα θα βγω μέχρι αργά
σήμερα θα βάλω στην νύχτα φωτιά
Νιώθω πως στην γη δεν πατάω
νιώθω πως στα αστέρια έχω πάει
όλοι εδώ το πάρτυ τώρα...ξεκινάει
Ma éjjel nem maradok otthon,
Végre kimozdulok egy kicsit!
Ma éjjel az éjszakát a tűz közé dobom,
Úgy érzem, többé már a földre sem lépek én,
Inkább elmegyek egészen a csillagokig,
Ha már mindenki itt van, kezdődhet a party!
Την μουσική βάλε στο τέρμα
κι άλλο ένα γύρο από ό,τι πίνουμε κέρνα
έχω γιορτή γιατί έχω εσένα
και ζωντανεύουν τα όνειρα μου ένα ένα.... (X2)
Játszd még hangosabban a zenét,
Adj még egy kört abból, amit iszom,
Mert ma megünneplem, hogy itt vagy vélem, megint,
S hogy álmaimat egytől egyig - végre - megvalósítom! (X2)
Σήμερα δεν κάθομαι μέσα
σήμερα παρέα θα βρω
σήμερα δεν πρόκειται να κοιμηθώ
σήμερα κάνεις δεν με πιάνει
σήμερα θα γίνει χαμός
σήμερα δηλώνω για 'σένα τρελός..
Ma éjjel biz', nem maradok otthon,
A barátaim körében végre kimozdulok én,
Semmi esély arra, hogy ma még elalszom,
És nem aggódom máma, tudd meg, senkiért!
A mai napot, azt hiszem, kellően vaddá teszem,
Mert ma végre odaadom magam Néked - teljesen!
Δεν είμαι ικανός για να σε σώσω
Δεν είμαι ικανός για να σωθώ.
Καμιά φορά μπορεί να σε σκοτώσω
για να βρω αφορμή να σκοτωθώ.
Δεν είμαι ικανός για να σε σώσω
Δεν είμαι ικανός για να σωθώ.
Én nem vagyok képes megmenteni téged,
Arra sem vagyok képes, hogy megmeneküljek.
Lehet, hogy egyszer, meg is öllek majdan,
Hogy okot találjak, s megöljem magam.
Én nem vagyok képes megmenteni téged,
Arra sem vagyok képes, hogy megmeneküljek.
Αγάπη όλο ζήλια κι όλο κλάμα.
Αγάπη που δε γνώρισε χαρά.
Κι οι δυο μας θεατρίνοι σ’ ένα δράμα
που κάποτε θα γίνει συμφορά.
Oh, szerelem, teli vagy sírással és féltékenységgel.
Oh szerelem, mely sosem ismertél örömet!
Egy drámában vagyunk színészek, szereplők ketten,
Mi egyszer isteni csapással végződhet.
Δεν είν’ αυτή ζωή, δεν είν’ αγάπη.
Είναι μια μάχη δίχως νικητή.
Είναι φιλί με πόνο και με δάκρυ.
Είναι βροχή που πνίγει τη γιορτή.
Δεν είν’ αυτή ζωή, δεν είν’ αγάπη.
Είναι μια μάχη δίχως νικητή.
Ez nem lehet: élet! Ez nem lehet: szerelem!
Inkább egy olyan harc, melyben nincsenek győztesek!
Olyan csók ez, mely fájdalmas és teli van a könnyekkel.
Olyan zivatar ez, mi megfojtja az ünnepet.
Ez nem lehet: élet! Ez nem lehet: szerelem!
Inkább csak harc, melyben nincsenek győztesek!
Αγάπη όλο ζήλια κι όλο κλάμα.
Αγάπη που δε γνώρισε χαρά.
Κι οι δυο μας θεατρίνοι σ’ ένα δράμα
που κάποτε θα γίνει συμφορά.
Oh, szerelem, teli vagy sírással és féltékenységgel.
Oh szerelem, mely sosem ismertél örömet!
Egy dráma szereplői vagyunk mi ketten,
Ami valamikor majd, isteni csapással végződhet...
Az Arion rádióban hallottam meg a régen hallott énekes hangját, aki legalább olyan tehetséggel
és hanggal megáldott, mint - nagy kedvencem - az őserővel rendelkező Stelios Kazantzidis.
Leonidas Velis-ről van szó, aki anno a televizóban képletesen átvette a stafétabotot Steliostól.
És együtt beszélgettek a kesernyés, szerencsétlen, vissza nem hozható, át nem írható múltról,
és az eljövendőkről, amik talán reménytelibbek lesznek...
Με το στόμα γεμάτο φιλιά
κατεβαίνεις δυο δυο τα σκαλιά
και σφυρίζεις με τ’ άλλα πουλιά
"καλημέρα".
Με το στόμα γεμάτο φιλιά
ανθισμένη σαν τη μυγδαλιά
ξαναχτίζεις καινούργια φωλιά
στον αγέρα.
Ajkaiddal, és csókokkal telve
kettesével futsz a lépcsőkön lefele
s a többi madárral fütyülsz, énekelve :
"Jó napot, jó reggelt!".
Ajkaiddal, és telve csókokkal
kivirulva, mint a mandulafa
új fészket építesz újra
fenn a levegőben, a magasban.
Και το βράδυ, το βραδάκι
είσαι σπίρτο που ανάβει φωτιά
και με καίει σαν κλαδάκι
ως το χάραμα, μες στη νυχτιά.
És este, mikor az összes fény kihuny
A gyufa Te magad vagy; mi engem lángra gyújt,
és úgy megéget, elemészt, mint gallyacskákat
amíg el nem jő a pirkadat, az éjszakában.
Με το στόμα γεμάτο φιλιά
ανεβαίνεις δυο δυο τα σκαλιά,
ανεμίζεις τα μαύρα μαλλιά
και μεθάω.
Με το στόμα γεμάτο φιλιά
με τυλίγεις με μοσχοβολιά
και σε πίνω γουλιά τη γουλιά
και πετάω.
Ajkaiddal, és csókokkal telve
kettesével futsz a lépcsőkön lefele
fekete hajad is hullámzik, lebben
s ez megrészegít engem.
Ajkaiddal, és telve csókokkal,
körül ölelsz az illatoddal
és én kortyolva iszlak magamba
s repülök, szállok a magasba.
Και το βράδυ, το βραδάκι
είσαι σπίρτο που ανάβει φωτιά
και με καίει σαν κλαδάκι
ως το χάραμα, μες στη νυχτιά.
És este, mikor az összes fény kihuny
A gyufa Te magad vagy; mi engem lángra gyújt,
és úgy megéget, elemészt, mint gallyacskákat
amíg el nem jő a pirkadat, az éjszakában.
Ζω με τις δικές σου προσευχές,
έχω φυλαχτό ένα σου χάδι,
ζω και τις πιο δύσκολες στιγμές
ψάχνω να σε βρω μες στο σκοτάδι.
A nékem ígért tetteiddel - ott, belül rejtve - élek,
Féltett kincsként vigyázva érintésed
Ám, a legnehezebb percekben is, mik engem kísérnek
Ott, a sötétben is folyvást kutatlak, hátha Rád találok - tényleg...
Πόσες θάλασσες, μάτια μου, άλλαξες,
είδα κι έπαθα να φτάσω,
πόσα πέλαγα βράδια πέρναγα
για να 'ρθω να σ' αγκαλιάσω.
Hány tengert kéne még átúsznom, Kedvesem,
Hogy végre elém kerülj, s újra nálam lehess?
Hány éjszakámba telne túljutnom e megannyi tengeren,
Ahhoz, hogy átölelj végre, jöjj, és azt mondd, szeretsz?
Πως αλλάζουν όλα ξαφνικά,
γίνονται απρόσωπες οι νύχτες,
ποιος να συμπληρώσει τα κενά
απ' του χωρισμού τις καληνύχτες.
Egy szempillantás alatt hogyan is változott meg minden,
Hisz még az éjszakák is oly sivárrá váltak,
Ki lesz majd, ki e hatalmas űrt kitölti, ott, a szívben,
Mit azóta okoztál, mióta átadtam magam az utolsó "Viszlát!"-nak...?
Sikerült hallás útján leírnom a szöveget, szívből köszönöm egy jóbarátom segítségét is,
aki arra is rávilágított, hogy a junta ( az ezredesek uralma ) idején sokan kábítószereztek
(még a börtönökben is!) és , hogy ez a dal a kábítószer ellen szól
(én naív, azt hittem, ez egy szimpla politikai dal a rémuralom ellen)
Ráadásul, minden "rebetisz" kábitószerezett... Még a börtönben is - nagyon!
És még a "mpaglamas" is (a buzukihoz hasonló, annál sokkal kisebb hangszer a baglama)
azért olyan kicsi, hogy jobban eldughassák!
Έφυγες και τη ζωή μου
άδεια άφησες ξανά
έφυγες κι απ΄τα ψυχρά σου μάτια
πάγωσε η καρδιά
δεν βρήκα λόγο για να σε κρατήσω
για να πονέσω κι άλλη μια φορά
πήγαινε όπου θέλεις
ζήσε όπως θέλεις
η ζωή σου δεν με αφορά
Elhagytál, s így az életem
Újra sivárrá, üressé változott
Elmentél, s a szemedből áradó, hideg tekintetben
Szívem is - örökké - megfagyott...
Így hát, már nincs okom arra, hogy megtartsalak Téged,
S hogy magam újra a fájdalomnak adjam át
Menj, ahová akarsz,
Hisz vár Rád az élet,
Eztán már nincs gondom Terád...
Ποτέ δεν πόνεσες εσύ
ποτέ δεν έκλαψες εσύ
όλα μόνος τα περνούσα
και το μόνο που ζητούσα
η αγάπη ζωντανή να κρατηθεί
Hisz Neked soha nem fájt semmi sem,
Hát ne is ejts majd könnyeket miattam ezután
Egymagam mentem keresztül mindenen,
S Tőled csak annyit kértem csupán,
Tartsd életben szerelmünk, ha lehet...
Ποτέ δεν πόνεσες εσύ
ποτέ δεν έκλαψες εσύ
ούτε τώρα που η αγάπη
έπεσε στη γη σαν δάκρυ
κι είναι ο δρόμος μας
χωρίς επιστροφή
Neked soha sem fájt semmi,
És nem sírtál miattam, egyetlen egyszer sem,
Még most sem, hogy szerelmünknek ennyi,
Akár, mint egy könnycsepp, a földre essen,
S hogy oda, a közös útra menni
Esélyünk nincs - egy sem...
Έφυγες κι οι ώρες μοιάζουν χρόνος
μεσ΄τη μοναξιά
έφυγες κι ακόμα ένας πόνος
άνοιξε φτερά
και πήρε ότι αγάπησα για πάντα
κακία δεν κρατώ να΄σαι καλά
πήγαινε όπου θέλεις
ζήσε όπως θέλεις
η ζωή σου δεν με αφορά
Elmentél, s most az órák éveknek tűnnek nekem,
Most, hogy a magány temet be teljesen
Elhagytál, s így nincs más, csupán a fájdalom,
Mely utat tör hozzám, kibontott szárnyakon
S mivel még mindig, örökké imádlak,
Minden rossz szándék nélkül kívánom: jól legyél,
Menj, ahová akarsz,
Élj, ahogy kívántad,
Reád eztán gondot nem viselhetek én...
Θέλω τα μάτια της να τα ξεχάσω / El akarom feledni a pillantásait...
Βαρέθηκα τα ίδια λόγια να μου λένε
Πως είμαι πάντα το καλύτερο παιδί
Και όταν μένω μόνος μου αναρωτιέμαι
Αν είναι εύκολο ν’ αλλάξεις μια ψυχή
Megfáradtam már, hogy folyton ugyanazon semmi-szavakat mondjam
S hogy az önzetlen úriember mindig csak én vagyok
De mikor egymagamban voltam, olykor - csodálkoztam,
Egy szempillantás alatt minden - hogyan? - Változhatott...
Δε θέλω τίποτα ν’ αλλάξω
Δε θέλω κάτι να σκεφτώ
Θέλω τα μάτια της να τα ξεχάσω
Προτού στ’ αλήθεια τρελαθώ
Tudd: én nem kívánok változtatni semmin,
S nem akarok gondolni sem másra
Csupán az Ő szemeit akarom örökre feledni,
Mielőtt megőrülnék végre - valahára...
Βαρέθηκα ίδια χαστούκια να μου δίνουν
Εμένα που έμαθα να δίνω μια ζωή
Και όταν μένω μόνος μου στοιχηματίζω
Αν είναι εύκολο ν’ αλλάξεις μια ψυχή
Megfáradtam már abban, hogy az élettől folyton ugyanazokat a pofonokat kapom
Én, ki egész életemben nem tettem mást, csak adtam
Így, magányos perceimben mindig megfogadom,
Hogy, ha ily könnyű: mutasd, mi az út! Hadd változhassam...
Για άλλη μια φορά σε μαύρο χάλι
λύση ψάχνω στο άδειο μου μπουκάλι
Μια χαρά για να αγοράσω
πέντε λύπες πλήρωσα με τον εαυτό μου θύμωσα
Ismét megtörtént hát: elhagytál egészen
A megoldást keresve az üres üvegeket nézem
Keresve, mitől majd mindkettőnknek jobb lesz az élet,
Ötszörösen fizettem hát meg a reám vetett mérged!
Αποφάσισα να κάνω λοιπόν μια στροφή 180 μοιρών
είχα φτάσει σε αδιέξοδο πια δεν πήγαινε άλλο δεν ήμουν καλά
Άλλαξα όλη την ζωή μου ξανά σπίτι κινητό μυαλό και καρδιά
πέταξα ότι με ενοχλούσε πολύ και πήρε η μπάλα και σένα μαζί
Ám, úgy döntöttem, eztán 180 fokos fordulatot veszek,
Miután ráeszméltem, tovább így nem mehet
Váltottam tehát: lakást, számot, szívet, emlékeket,
Most, mi régóta fájt - akár egy labdát - eldobom: ég Veled!
Για άλλη μια φορά χαμένος βγήκα
περασμένη απ την ζωή μου η πίκρα
Μα για αυτά που μου συμβαίνουν άλλους δεν κατηγορώ
την ευθύνη αναλαμβάνω εγώ
Jött az idő, mikor ismét vesztessé váltam én,
S nem jutott más nékem, mint a keserűség...
De mindazért, mi vélem történt, nem hibáztatok senkit,
Hisz, a felelősség az enyém: úgy, ahogyan eddig!
Az idei The Voice Of Greece tehetségkutatóban több, már korábban ismertté vált énekes is feltűnt.
Többek közt Vera Boufi is, aki tudomásom szerint még szintén nem szerepelt itt... Eddig...
Δωμάτιο 22
κι εγώ κλειδωμένη εκεί,
κουρτίνες σχισμένες και κρύο,
στενάχωρο σαν φυλακή,
φωνές από γνώριμους ήχους
σα σφαίρες τρυπούν το μυαλό,
μηνύματα αγάπης και μίσους
στους τοίχους με μαύρο στυλό.
A huszonkettedik szobába
Egyedül, egymagam vagyok bezárva
Könnytől áztatott függönyök közt, átütő hidegben
A bánat, a fájdalom önítélt börtönébe vetve
Hangok szólnak hozzám, ismeretlen helyről,
Elmém teljesen kikezdve - az őrülettől
A szerelem, majd a gyűlölet szavait látom
A falakon, fekete tollal írva díszítik sötétült világom
Δωμάτιο 22
Σβησμένα τσίγαρα παντού,
μια αγάπη που γνέφει αντίο
στο σύννεφο αυτό του καπνού.
Στο τζάμι κοιτώ τη μορφή σου
και κάθε λεπτό που περνά
την πρώτη μου νύχτα μαζί σου
θυμάμαι ξανά και ξανά.
A huszonkettes szobában már rég nincsen más,
Csupán kiégett cigaretták borítják e helyet,
Egy elmúlt szerelem, melyre a "Viszlát!" egy nem várt bólintás...
A füstfelhőben, mely reám tört hirtelen,
Az ablakon át egyre csak árnyékod kémlelem...
S minden egyes elmúló, felsejlő pillanat:
A Tevéled eltöltött legelső éjszaka,
Újra és újra feltör - és itt marad...
Μόνο για σένα τα βράδια να κλαίω,
μόνο για σένα εγώ να υποφέρω.
Σ' ένα δωμάτιο να τριγυρνάω,
να φωνάζω, να βρίζω, να σου λέω σ' αγαπάω.
Mert tudd: csak Érted sírok - így múlik el eztán minden éjszaka,
Csak Érted szenvedek, csak Te fájsz ottan, belül
E szobában ténfergek hát, hiába, céltalan,
Kiáltozva, káromkodva, s egyre csak azt mondva: még mindig szeretlek, szűntelenül!
Μόνο για σένα ό,τι νιώθω ξεχνάω,
μόνο για σένα όταν τις νύχτες μεθάω.
Σ' ένα δωμάτιο κι αυτό ξεχασμένο
στου έρωτα τ' άπειρο σημαδεμένο.
Csak Temiattad felejtem el, amit még Irántad érzek,
Csak Miattad van az is, mikor éjszaka részegre iszom magam,
E szobában lassan tán ezt is feledem majd, végleg,
Itt, hol utánam csak az Irántad érzett, végtelen szeretetem marad...
Δωμάτιο 22
κι εγώ προσπαθώ να σωθώ.
Στον πάτο βουλιάζω σαν πλοίο,
δεν έχει πιο κάτο από 'δω.
Σεντόνια λευκά πεταμένα
στο πάτωμα ένα σωρό,
πατζούρια κλειστά, σφραγιζμένα
που έχουν ν' ανοίξουν καιρό.
A huszonkettes számú szobába zárva
Rémülten, hogy magam mentsem - próbálok úszni az árral,
Mint egy süllyedő hajó, a tenger fenekére hányva
Mélyebbre már tán lehetetlen volna - mindhiába
A tiszta, fehér lapok már rég, ott, a szélnek eresztve,
Ám ott, a padlóra dobva egy halomban, mi utánunk maradt egykoron,
A redőny is lezárva áll, használaton kívülre vetve
Rég nem bámult ki senki az ócska, porlepte ablakon...
