Igazából ez az 5 nap egy tábor volt,dolgoztam, 30 középiskolás fiatallal.
A férjem nem jött volna el velem, ő ha szabadságon van akkor pihenni szeretne, napfényes, meleg tengerparti környezetet, All inclusive ellátással, engem viszont érdekelt ez az ország és a látnivalói.
Belátom Auschwitz-i látogatás valóban nem "nyaralás", de látnom kellett, megfogott és megmaradt, mint a táj, a városok, helyek élmények többi egyvelege.
Szeretnék visszatérni Zakopane-ba, szeretném látni havasan, adventi díszben, nagyon kellemes hangulata volt ennek a városkának, ami számomra még mindíg vonzó.
Remélem még lesz lehetőségem oda látogatni!
Gyönyörűek a Zakopane-s képeitek! Idén voltam ott először, 5 napot.
Zakopane-ban volt a szállásunk, és meglátogattunk onnan egy két helyet: Krakkót,Auschwitz-ot, Nedec környékét, Dunajec-en tutajoztunk.
Lengyelország több napot is megérdemelne!
A mai kitágult lehetőségek mellett nehéz bárkit is rávenni, hogy kevésbé divatos, s talán nem is mindig látnivalókban annyira tömény helyeken töltse szabadságát, s főleg költse pénzét. Én már elég régóta ezt csinálom. Lengyelországba visszaeső vagyok; egyetemista koromban kezdtem kb. azzal, amit most Te bejártál, aztán évente többször is túráztunk a Tátrában. Hosszú idő után 2009-ben néztünk szét ismét Zakopane környékén, tavaly pedig tettünk egy szép nagy kört Lengyelországban; elég ha csak egyet visszalapozol.
Sajnos lassan kiöregszem az ilyen hosszú túrákból, körutazásokból; voltak már kellemetlenségeim egészségügyi okokból, nem bírom már annyira a gyűrődést; ezt kénytelen vagyok tudomásul venni.
Gyönyörűek a Zakopane-s képeitek! Idén voltam ott először, 5 napot.
Zakopane-ban volt a szállásunk, és meglátogattunk onnan egy két helyet: Krakkót,Auschwitz-ot, Nedec környékét, Dunajec-en tutajoztunk.
Lengyelország több napot is megérdemelne!
Tudom, hogy ez keveseket hoz lázba, főleg itt, de az is jó az ilyen kicsit „lötyögős” kiruccanásokban, hogy az ember jobban odafigyel apróságokra, megcsodál olyasmit is, ami mellett máskor elmenne, talán észre sem venné.
Régebben is szívesen elidőztünk a Zakopanét átszelő számos patak valamelyikénél, de azt soha nem gondoltam volna, hogy hal is van benne. Állva az egyik kis hídon látom, hogy áll egy rigószerű szürke madár a vízből kiálló kövön, majd fejest ugrik a sekély vízbe, s a víz felszíne alatt árral szemben úszva elkapott egy kishalat. Érkezésem sem volt lefényképezni…
Említettem, hogy szerény belépőt kell fizetni a völgyek bejáratánál. Erre a célra van egy kis fabódé a pénztárossal. Délelőtt még csak van dolga, de délután már mindenki kifelé jön, így unatkozik. Nem tudom, hogyan, de rászoktatta a mókust, hogy kap kaját, de a kis pénztárablakon be kell menjen érte a pultra, s onnan viheti el. Mókuska bemegy, kihozza, felszalad a csatornára, s ott elmajszolja, majd megy a következőért, a turisták meg csak lesik, beszélnek hozzá, de ez nem zavarja.
Ahogy szoktam mondani, ismét „jártunk” egyet mintegy bemelegítésként egy nagyobb német út előtt.
(Sajnos már folyamatosan kontrollálni kell a pillanatnyi állapotunkat, teherbíró képességünket, miután voltak már kellemetlen meglepetések. Végső soron magánügy; nekünk a korral jár, nem is ide tartozik…)
Zakopane ifjú korunk csavargásainak, s erőpróbáinak legendás helyszíne. A hatvanas években (!) volt, hogy évente háromszor odamentünk, egy jót csencseltünk, s a haszonból ingyen nyaraltunk, lébecoltunk. Persze ment ezerrel a túrázás, hegymászás is, nem ismertünk lehetetlent.
Mindez ma már csak emlék, de jól esik néha visszamenni, s látni a fejlődést, felidézni az emlékeket. A Tátra ma is gyönyörű (bár a szlovák oldalon siralmas látvány az évekkel ezelőtti vihar pusztítása), Zakopane meg egy remek hely, bár általában minden bővülés dacára szinte állandóan kissé zsúfolt. A cél ezúttal nem volt más, mint nagyokat sétálni, bejárni számos eddig nem ismert helyet, s kicsit bemerészkedni valamelyik völgybe néhány km-es séta erejéig. (Számunkra újdonság volt, hogy valamennyi völgy bejáratánál egy jelképes – 4 PLN/fő – belépőt kell fizetni mintegy hozzájárulásként a Nemzeti Park fenntartásához.) Szép volt, jó volt, a hét nap kevés volt…
Hazafelé megálltunk ebédelni Füleken, s merő kíváncsiságból ettem egy adag pacalt knédlivel. Egyszerűen szuper volt, pedig van összehasonlítási alapom bőven...
meg szabad kérdezni, merrefelé jártál még az országban nei porin kívül? köszönöm.
Kedves rollo!
Értelek én, sőt, de kérlek, ne provokálj senkit; végre van egy kis nyugalom. Tudod: "...mindenki másképp csinálja...", s ez így van jól, ha tetszik, ha nem. Én jártam már egy-két helyen, de toleráns vagyok azokkal, akik leragadtak - bármi okból (ötlethiány, pénzhiány, igénytelenség, stb.) egy helyen, vagy egy szűk körben. Ők így érzik jól magukat, s végső soron ez a lényeg.
(Kínomban írom ide, miután a dumcsi le van zárva, s offolni meg nem szerettem volna... )
Egy-egy ilyen utazás megtervezése során mindenkit más és más szempontok vezérelnek, még ha az útvonal szinte egybeesik is. A felkészülés során néha meglepő dolgokra akadok, s nem állom meg, hogy megmutassak egyet a példa kedvéért.
Van Voralbergben egy kis falu, Lingenau, ahol a templom újjáépítésekor meghagyták, körbeépítették az élet jelképeként az ott lévő ma már 280 éves olívafát. A korábban itt állt középkori templom 1866-ban leégett, újat építettek a helyére, amelynek belső kialakítását 1963-ban újragondolták, új tervek alapján modernizálták, de az olajfa maradt a helyén. Rozoga szegény, fő ágait már elvesztette, de él, s hozza a friss hajtásokat. Szép szimbólum…
A Görögországban látott olaj-famatuzsálemek jutottak eszembe, na meg, hogy ez végső soron ifjonc még a horvát Bar városában lévő, Európa legidősebb olajfájához képest, amelyik állítólag 2.000 éves.
További képek a megadott linkek alatt találhatók, ha valakit érdekel.
OFF
1956-ban Svédországba szökött apjával egy haverom, aki később az apja honvágya miatt visszajött, s mesélte, hogy mennek a dolgok arrafelé. Érdekes, hogy az maradt meg legjobban az emlékezetemben, hogy bringával járva mindenfelé csak letámasztották akárhova, s ha csak egy hét múlva ment érte, a bicikli akkor is ott volt, nem vitte el senki. Ezt a hazai viszonyok alapján akkor fel nem fogtam ésszel. Nekem 1969-ben adatott meg először rokoni meghívással, hogy NSZK-ba utazzak a Neckar völgyébe. Unokabátyám vitt mindenfelé, így számos gyönyörű városkába és a Bodeni tóhoz is. Csak estem ámulatból a bámulatba, s a végén kicsit letargiába, felfogva, hogy hol vagyunk mi ettől még fejben is. Talán nevetséges, de mély nyomott hagyott bennem pl. a szupermarketek látványa, mérete, árubősége az itthoni sarki közért után. Ne becsüljük le, mert sok minden történt itthon is, de sajnos a legnagyobb lemaradás a fejekben van még most is.
ON
Köszi az újabb képeket, ne fogd vissza magad!
Ami az építészetet illeti arrafelé, na abba én személy szerint nagyon bele vagyok zúgva. Az alpesi jellegű házak, sokszor tömény fürtökben lógó muskátlikkal stb. De látom, más országokban is megpróbálják megőrizni az építészeti értékeket, azzal, hogy felújítják a régi épületeket. Lásd Prága belvárosa (mindez egy nagy árvíz után). Nos ez az, amit itt nálunk nem tapasztalok. Hiába volt rendszerváltás, a fejekben ez még nem történt meg. Gondolok itt az emberek saját háza tájára is, nem csak a közterületekre és középületekre. Én a nyolcvanas években jártam Németországban, a Bajor területeken, de el voltam ájulva azon a tisztaságon és renden, ami ott fogadott. Nem csak a városokban, hanem a falvakban is. Ja, és nem beszélve a külső mezőgazdasági területeken. Ott nyírva volt a legelő, rendben állt a széna bála, levágták a füvet az utak szélein , tiszták voltak a közutak melletti karók fényvisszaverő prizmái stb. És nem csak az autópályák! A falvakban olyan utcák voltak, mintha minden nap felseperték volna őket. Na, ezt itt nálunk már nem fogom megélni.
De a szívem Görögországé!!!!
Ha még van fotó, akkor kérjük szépen kedves h.apci!
Üdv.: babar
javascript:emoticon('
