Szia papamaci!
Münchenből repülős
Repülhetsz Athénból is belföldivel, mehetsz komppal is Kavalából, Salonikiből...talán még Athénból is. Magyar utazási iroda sajnos nem foglalkozik a szigettel.
Annak idején, 2006-ban Lesvos-Chiost utazást szerettünk volna, de mivel szerintemmindkét szigetre kell 2-2 hét, így lefújtuk. Akkor lett helyette Samos. Chios előnye nekem, hogy van közvetlen repcsi és katalógusból foglalható szállás. Nagyon zöld sziget és mint a tegnapi képeken látható házak is mutatják, vannak különleges látnivalói.
bár a Skiathos filmem nem okozott osztatlan sikert, de itt teszem közzé, hogy chios filmem is van angolul...de szintén 1,3 GB mérettel...nemtom valaki admin nem tud megosztani ekkora filmeket a többiekkel?
A Kr. e. 4. évezred óta lakott szigeten ai ión törzsek a Kr.e. 8. században telepedtek meg.Hamarosan gazdasági, tengeri hatalommá változtatták a Poszeidon isten földjének tekintett szigetüket, amely már Kr. e. 7-6 században az ión városállamok szövetségének befolyásos vezetõjévé vált. A polisz nemcsak kormányzati rendszere, szobrászati iskolája éa a masztika révén szerzett magának messzi földön hírnevet , hanem a rabszolgakereskedelem korai meghonosítójaként is. A hagyomány szerint a vak dalnok, Homérosz a Hiosz északnyugati részében fekvõ Voliszoszban született.
A 842 km2 területû, 50.000 lakosú Hiosz, Számosz és Leszvosz között, a kisázsiai török partoktól mindössze 8 km távolságban fekszik. A valaha sûrû erdõk borította, de napjainkban többnyire kopár sziget változatos domborzatát északon magas hegyek között rejtõzõ zöldellõ völgyek, a lankás délen földmûvelésre kiválóan alkalmas síkságok jellemzik. Hagyományosan ezeken a déli területeken termesztik a masztika elõállítása céljából a pisztáciafa egyik különleges fajtáját. Az alacsony fa kizárólag a sziget, sõt csak e tájék sajátos éghajlati körülményei között termeli a masztikának nevezett illatos, sûrû, tejfehér váladékot, amelyet a fa ágainak és törzsének vékony tûszúrásokkal való megcsapolásával kapnak. Ezt a mûveletet évente háromszor végzik el. Az összegyûlt nedût kiszárítják és kikristályosítják. Az ókor ót nagy becsben tartott aromát gyógyszerként, leheletfrissítõ rágógumiként, parfümalapanyagként és különbözõ édességek, lekvárok, likõrök, italféleségek ízesítõanyagaként használják ma is. Közülük is legismertebb és legnépszerûbb az Ouzo nevû aperitif.
Termékenysége és kivételes földrajzi fekvése miatt Hioszt gazdag, istenáldotta szigetként tartják számon, amely a sorozatos emberi és természeti csapás okozta pusztítások után újra és újra képes volt talpra állni. Noha az elsõ világháború hatására gazdasági és kereskedelmi jelentõsége, valamint lakossága is fogyatkozott, a turizmus elõl hosszú évekig tudatosan elzárkózott. Csak a 80-as években fogott jelentõsebb idegenforgalmi infrastrukturális fejlesztésekbe. Ma már a külvilággal kiváló összeköttetése, viszonylag fejlett belsõ úthálózata és tömegközlekedése, elegendõ szálláshelye és néhány modern tengerparti üdülõhelye van, több települése pedig a falusi turizmusra rendezkedett be. Hioszt ennek ellenére a tömegturizmus még ma is alig érinti. Látogatói fõleg az Athénba és Amerikába elszármazott visszatérõ szigetlakók. A sziget változatos tájai, érdekes települései, egyedülálló bizánci, genovai és török mûemlékei, tárgyi alkotásai miatt néhány napos tartózkodást feltétlenül megérdemel.
