Iapetosz és Aszia fia, Prométheusz, Epimétheusz, és Menoitiosz testvére, az égboltot vállain tartó titán. Atlasz részt vett a titanomakhiában, mint a titánok vezére, ezért az lett a büntetése, hogy az égboltot idõtlen idõkig a vállain kellett tartania. Felesége Pléióné a Pleiászokat és a Hüászokat szülte neki, Nüx pedig a három Heszperiszt. A Heszperiszek földjén lakott, s még halála után is tartania kellett az égboltot. Vesztét egy régi jóslat okozta, igaz közvetve. A jóslat szerint nem bízhatott meg az idegenekben. Mikor Zeusz fia Perszeusz éppen hazatérõben volt, miután megölte Meduszát, Atlasz országán kellet keresztülhaladnia. A jóslat miatt Atlasz eléggé gorombán viselkedett vele, sõt még meg is sértette a hõst azzal, hogy szerinte az, hogy megölte Meduszát hazugság. Perszeusz úgy bizonyította igazát, hogy felmutatta a levágott Gorgó-fõt, s ettõl Atlasz kõvé változott, belõle lett az észak-afrikai Atlasz-hegység, amely ma is Marrakechtõl Tuniszig húzódik.
Rheia
Uranosz és Gaia leánya, Titanisz, a többi Titanisz, a Titánok, a Küklópszok és a Hekatonkheirek testvére, Kronosz felesége, Hesztia, Démétér, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz anyja. Mihelyt Kronosz atyjától megszerezte a világ feletti uralmat, nõvérét Rheiát vette feleségül. Rheiának azonban ez a házasság nem sok örömet hozott, mert ahogy gyermekeit megszülte, férje sorra lenyelte azokat, mert nem akarta, hogy valamelyik utódja letaszítsa trónjáról, megfossza királyi méltóságától. Öt gyermekét nyelte el így, három leányát, és két fiát. Ezek mint isteni lények tovább éltek kegyetlen apjuk belsejében, de ez nem nagyon vigasztalta a bánatos Rheiát. Mikor újabb gyermeket várt, Zeuszt, elhatározta, hogy ezt a gyermekét megmenti, és bosszút áll Kronoszon. Felkereste hát szüleit, hogy tanácsot kérjen tõlük terve végrehajtásához. Szülei tanácsára éjnek idején Árkádiába ment, ahol titokban megszülte fiát, megfürösztötte, megszoptatta és átadta anyjának, aki Kréta szigetére vitte, a Dikté-hegyre. Gaia ott átadta Zeuszt a Meliászoknak, hogy neveljék fel titokban a nagy jövõjû istengyermeket a hegy barlangjában. Ez alatt Rheia Kronosznak egy pólyába takart hosszúkás követ adott, amit az gyanútlanul lenyelt, azt hívén, hogy fiát kebelezi be. Zeusz viszont békében nevelkedett Krétán a három Meliász gondoskodása és a Kurészek õrizete alatt. Felserdülvén megtudta testvérei szomorú sorsát és bosszút forralt. Fellázadt apja ellen, hánytatót keverve italába kényszerítette elnyelt testvérei visszaadására, és ezek, valamint anyja és még számos szövetséges segítségével sikerült megfosztania apját uralmától. Rheia így elérte amit akart, elégtételt vett férjén, három fia kormányozta a világot, három leánya pedig nagyhatalmú istennõ lett. Rheia a gyõzelem után gyermekeivel az Olümposzon élt, s mint az Istenek Anyját tisztelték. Kedvenc állatai a hegyi oroszlánok voltak, amelyek kocsiját húzták, és amelyek trónja körül heverésztek.
Jelentése "csupa ajándék".
A görög mitológia szerint az elsõ nõ volt, akit Zeusz teremtett, hogy megbüntesse az emberiséget, amiért Prométheusz ellopta nekik a tüzet. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy egy sziklához láncolta,ahol egy keselyû lakmározott Prométheusz májából.
Pandórát Zeusz a többi isten segítségével teremtette: Héphaisztosz formálta meg agyagból az elsõ asszonyt,Aphrodité adott neki szépséget, Apollón zenei tehetséget és a gyógyítás képességét. Hermész ezután egy szelencét ajándékozott Pandórának.
Prométheusz, mielõtt a sziklához láncolták, figyelmeztette testvérét, hogy ne fogadjon el ajándékot az istenektõl, Epimétheusz azonban beleszeretett Pandórába. Hermész elmondta neki , hogy Panóra Zeusz ajándéka, és figyelmeztette, hogy ne nyissa ki a szelencét, amelyet az asszony hozott.
Ebben az idõben az emberek még paradicsomi állapotban éltek, semmiféle baj nem gyötörte õket. Egy nap azonban Pandóra kíváncsiságból kinyitotta a szelencét, amibõl az emberiségre szabadult az összes csapás (betegség, bánat, szegénység,bûn stb. ) Pandóra megijjedt és gyorsan lecsapta a szelence fedelét, amiben egyedül csak a remény maradt benn. A világra szenvedéssel teli idõszak következett, míg Pandóra újra ki nem nyitotta a dobozt, hogy a remény is megszabaduljon.
A kabírok ókori görög istenségek voltak, akik a hagyomány szerint pelaszg eredetûek voltak. Az anyaföld termékenységét személyesítették meg ezek az istenek és Demeter és Hermész személye körül csoportosultak. Jellegük idõvel megváltozott. Ilyen isten pl. Castor és Pollux.
A tengereket és a szárazföld tavait, folyóit benépesítõ fél-emberek (legyenek nõk vagy férfiak) azóta foglalkoztatják az emberek képzeletét , mióta elõször merészkedtek ki a tengerek nyílt vizére. A sellõket nagyon sokáig ugyanolyan létezõ élõlénynek tekintették, mint pl. a repülõ halakat.
Hogy mi különbözteti meg a sellõket a szirénektõl?
A varázslatos, férfiakat bûvöletbe ejtõ énekhang. egy sellõ max. kornyikál.
Khaosz leánya, az elsõ istennõ, Erebosz testvére és felesége, Gaia és Tartarosz nõvére, az éj megszemélyesítõje. Nüx minden nap végén megjelent a földön négy fekete ló által húzott szekerén és sötétségbe borította a világot. Palotája kékes, ködös felhõbe burkoltan állt az Alvilágban, ahol leányával Hémerával, a nappallal élt felváltva, úgy, hogy mikor az egyik hazatért, a másik útnak indult. Vele lakott még két fia, Hüpnosz és Thanatosz is. Nüx szülte az élet és a halál titkait magukba rejtõ, titokzatos, sötét erõket, amelyek diszharmóniát keltettek a világban, de amelyek nélkül se a világ, se annak harmóniája nem képzelhetõ el. Erebosszal három gyermeket nemzett, Aithért, Hémerát és Kharónt, majd önmagától szülte Thanatoszt, Hüpnoszt, Eriszt, Apatét, Nemesziszt, a Kéreket, Oizüszt, Philotészt, Mómoszt, Géraszt, Komoszt, a Moirákat, Anankét, Oneiroszt, Hübriszt és Atlasztól a Heszperiszeket. Zeusz kérésére eredményesen részt vett az olümposzi istenek oldalán a lázadó Gigászok elleni küzdelemben, de amúgy nem nagyon avatkozott bele az istenek ügyes-bajos dolgaiba, ennek ellenére azonban Zeusz és a többi isten a legnagyobb tisztelettel viseltetett iránta.
Zeusz és Démétér leánya, Iakkhosz testvére, Hádész felesége, a zöld vetések istennõje és az Alvilág királynõje. Fiatal korát Nüsza mezõin töltötte, társnõi, az Ókeániszok körében. Az egyik virágszedés alkalmával Perszephóné egy szép nárciszt pillantott meg a távolban, s társnõit otthagyva a virágért szaladt, de mikor letépte, a föld megnyílt, a mélységbõl négy fekete ló által húzott szekerén Hádész bukkant fel és a lányt felnyalábolva visszabukott a föld alá. Társnõi csak Perszephóné kétségbeesett sikolyát hallották, de nem látták hova tûnt. A sikoltásra a helyszínre sietõ Démétér sem találta leányát és kétségbeesésében hosszú bolyongásba kezdett, hogy megtalálja a. Kilenc nap múlva találkozott Hekatéval, de õ is csak a sikolyt hallotta, hogy ki rabolta el a lányt, azt nem tudta megmondani. Felajánlotta Démétérnek, hogy elkíséri Hélioszhoz, aki mindent lát, hátha õ tud segíteni. Héliosz csakugyan tudta a lányrabló kilétét és még azt is elárulta az istennõnek, hogy a rablás Zeusz tudtával történt. Démétér haragjában elhagyta az Olümposzt és az emberek közé költözött, mérgében meddõvé tette a szántóföldeket és éhínség szakadt az emberekre. Zeusz különbözõ követségeket menesztett hozzá, de Démétér nem engedett, kijelentette, hogy addig nem sarjaszt termést, amíg Perszephónét viszont nem látja. A lány pedig ezalatt az Alvilágban csak egyre sírt anyja után, vissza akart térni hozzá és semmiféle ételt nem fogadott el Hádésztól, hisz jól tudta, ha már evett valamit az Alvilágban, többé nem térhet vissza a földre. Egyre jobban gyötörte az éhség és egy óvatlan pillanatban Hádész gyümölcsösében titokban megette egy gránátalma magját. Zeusz, hogy megszüntesse a halandókra szakadt éhínséget és kiengesztelje nõvérét, elküldte Hermészt Hádészhoz, hogy engedje vissza Perszephónét az anyjához. Hádész kelletlenül ugyan, de visszaadta a lányt, ám ekkor Aszkalaphosz árulkodni kezdett, hogy látta Perszephónét gránátalmamagot enni. Hádész örült a hírnek, Perszephóné az övé kellett hogy maradjon, de azért elengedte Démétérhez. Démétér kitörõ örömmel fogadta leányát, de amikor a magról hallott, nem akarta visszaengedni. Végül Zeusz oldotta meg a helyzetet, elrendelte, hogy Perszephóné mint a vetések istennõje az év kétharmad részét anyjával töltse az Olümposzon és egyharmad részét pedig Hádész feleségeként az Alvilágban mint annak királynõje. Perszephónénak nem születtek gyermekei Hádésztól, de nem tûrte, hogy az megcsalja. Megmentette férje elõl Leuké és Minthé nimfát is. Az Alvilágban legszívesebben Hekaté közelében tartózkodott, hálából, mert az segített anyjának a keresésben. Perszephóné alakja oldotta az Alvilág komorságát, szigorúan kormányozta ugyan, de sokkal nagylelkûbb és szelídebb volt mint Hádész és sokszor tett kivételeket, pl. Dionüszosznak és Héraklésznak is.
Zeusz és Héra fia, Arész, Hébé és Eileithüia édestestvére, a tûz és a kovácsmesterség istene, az istenek fegyverkovácsa, a tizenkét fõisten egyike. Amikor megszületett kitûnt sántasága és csúfsága és amiért torzan született anyja Héra szégyenében ledobta az égbõl, de nem esett baja, hisz az Ókeánosz vizébe zuhant, ahol Thetisz és Eurünomé istennõk vették pártfogásukba. Itt a tenger mélyén, egy korallbarlangban rendezte be elsõ kovácsmûhelyét, miután a fémek megmunkálásának mesterségét Naxosz szigetén, Kédalióntól kitanulta. Kilenc évig élt a tenger mélyén, s gyártott sok szép, ragyogó ékszert hálája jeléül a tenger istennõinek. Héra azonban rájött erre és visszahívta az Olümposzra, erre Héphaisztosz - megbocsátást színlelve - ajándékot küldött anyjának, egy ragyogó aranytrónt. De mihelyst Héra ráült, béklyók pattantak ki a trónból, fogva tartották Hérát és az egész a levegõbe emelkedve lebegni kezdett. Szidták Héphaisztoszt, de mivel nem tudták Hérát bilincseitõl megszabadítani, elküldtek érte, de õ nem kívánta anyját kiszabadítani. Arészt küldték, hogy hozza el, de Héphaisztosz izzó vasakkal kergette el vad testvérét és Arész megszégyenülten tért vissza az Olümposzra. Az istenek ezután követüket Iriszt küldték el, de Héphaisztosz közömbös maradt és kijelentette, hogy csak akkor hajlandó az Olümposzra visszatérni és anyját kiszabadítani, ha a legszebb istennõt, a ragyogó Aphroditét adják hozzá feleségül. Az istenek rövid gondolkozás után elfogadták a feltételt, csak jöjjön már Héphaisztosz. Héphaisztosz megbocsátott anyjának és megszabadította bilincseitõl, majd kijelentette, hogy az Olümposzon fog élni és itt fogja felállítani kovácsmûhelyét is. Mihelyt beköltözött az Olümposzra az egészet átépítette, az isteneknek aranyból, ezüstbõl, márványból és drágakövekbõl épített palotákat. Olümposzi kovácsmûhelyében az isteneknek gyártott eszközöket, fegyvereket: Zeusznak villámokat, Hérának titkos zárat a hálószobájára, Démétérnek sarlót, Apollónnak és Artemisznek íjat és nyilakat, Arésznak fegyverzetet, Héliosznak szekeret, az istennõknek sok szép, drága ékszert és még sok más egyebet is. Kovácsmûhelyébe a Küklópszokat is maga mellé vette, olyan fújtatókat alkotott, amelyeket pusztán gondolatának irányításával mûködtetett, ezen kívül aranyból készített magának szolgálókat, amelyek eleven lányokhoz voltak hasonlók. Szülei közötti vitákban rendszerint Héra pártját fogta és ennek egyszer az lett a következménye, hogy Zeusz lehajította az égbõl, s egy álló napig zuhant, míg Lémnosz szigetére le nem csapódott. A szigetet megkedvelvén a Moszkhülosz tûzhányóban új kovácsmûhelyt rendezett be magának, de olümposzi mûhelyét sem hagyta el, hanem felváltva használta a kettõt. Felesége a szépséges Aphrodité nem nagyon kedvelte sánta férjét, ezért nem maradt hû hozzá, hanem megcsalta több istennel és halandóval is, többek között Arésszal. Mikor Héliosz észrevette a titokban szerelmeskedõ párt, elmondta a dolgot Héphaisztosznak. A dühös isten cselt eszelt ki és pókháló vékonyságú erõs hálót kovácsolt, amit hitvesi ágyára függesztvén csapdát állított. Bejelentette feleségének, hogy Lémnoszra megy pihenni, oda lesz egy jó darabig és távozást színlelve elvonult. Aphrodité Arészért küldött és a szerelmesek forró vágytól égve lefeküdtek, de egyszer csak azon kapták magukat, hogy úgy meztelenül belegabalyodtak a hálóba és mozdulni sem bírtak. Ekkor Héphaisztosz visszatért házába, s odahívta a többi istent, hogy a párt megszégyenítse. Csak Poszeidón kérésére engedte õket szabadon. Héphaisztosz volt az aki Athéné születésénél segédkezett úgy, hogy meglékelte Zeusz koponyáját, amely lékbõl megszületett az istennõ. Athéné iránt születésétõl fogva vágyat érzett és ez a vágy egyszer elborította elméjét és meg akarta erõszakolni az istennõt, de a jó erõben lévõ Athéné kitépte magát támadója ölelésébõl. Héphaisztosz kedvese volt még Próteusz leánya Kabeíró is, akivel a Kabeíroszokat nemzette, valamint Aitné szicíliai nimfa, aki a Palikoszokat szülte neki. Melléknevei: Bicegõ, Sánta, Híres-ügyes, Furfangos
Zeusz és Métisz leánya, akit Zeusz tulajdon fejébõl hozott a világra. A bölcsesség, a kézmûvesség, a gyõztes, igazságos háborúk, a város, a civilizált létforma istennõje, a jog és a mûvészetek pártfogója, a tizenkét fõisten egyike. Zeusznak nagyanyja Gaia megjósolta, hogy Métisztõl elõször egy leánya születik, aki bölcsesség dolgában felülmúlhatatlan lesz, de ha Métisz ismét teherbe esik, egy fiút fog szülni, aki a sors rendelése szerint ledönti majd atyját trónjáról. Erre Zeusz Métiszt ágyába csalva hirtelen lenyelte, ezzel megelõzve az uralomváltás lehetõségét. Métisz mivel halhatatlan volt, tovább élt Zeusz belsejében és bölcs tanácsokkal látta el urát. Mikor elérkezett az ideje Zeuszt tébolyító, õrült fejfájás fogta el, szét akart repedni a feje és ordított fájdalmában. Hívatta fiát, Héphaisztoszt és megparancsolta neki, hogy ékkel és kalapáccsal lékelje meg a koponyáját. Mikor Héphaisztosz eleget tett atyja kérésének, a lékbõl harci kiáltás közepette, teljes fegyverzetben ugrott elõ Athéné, fején sisakkal, kezében dárdával és pajzzsal, miközben atyja aranyesõt hullatott. A halhatatlanok csodálkozva nézték a káprázatos istennõt és még Héliosz is megállította gyors fogatát. Mivel Zeusz egyedül hozta világra, ezért legkedvesebb gyermeke lett, gyakran tanácskozott vele, semmit nem titkolt elõtte, és gyakran kivételezett vele, kedvezett neki, olyankor is, amikor másoknak megtiltott egyet s mást. Athéné egyszerre volt Métisz és Zeusz leánya, születésétõl fogva egyesítette magában anyja erényeit és apja hatalmát. Alakjában testesült meg a szépség és félelmetesség, a lelkesítõ nõiség és megközelíthetetlen szûziesség, a tudás és az erõ összessége. Mint a tudás és a kézmûvesség istennõje, számos dolgot talált fel, többek között az ekét, a zablát, az igát, a kocsit, a hajót, a gereblyét, a kürtöt, a fuvolát, az égetett agyagedényt, és õ tanította meg az embereknek a számok tudományát, a festészetet, a kelmefestést, az aranymûvességet, a szövést és a fonást is. Hadistennõ létére gyûlölte a véres harcokat és csatákat, inkább a viszályok eltörlésében és a törvények oltalma alatt virágzó békében lelte kedvét. Ám, ha harcolni kényszerült mindig gyõztesként távozott és még az õrjöngõ, vérszomjas Arész is mindig a rövidebbet húzta, ha Athéné volt az ellenfele. A hadvezérek mindig a stratégiákban és taktikákban jártas Athénét próbálták megnyerni ügyüknek, akinek elméjét soha nem homályosította el a vak indulat, mint a vad Arésznak. Vakító pajzsa félelmetes fegyver volt, hisz közepére Medusza feje, a félelmetes Gorgó-fõ volt erõsítve, amely kõvé dermesztette azt aki rátekintett. Rengeteg isten és titán vágyott a fenséges és szép Athéné szerelmére, de õ minden közeledést visszautasított, nem kedvelte Aphrodité könnyed játékait. A legelsõ volt a szûz istennõk között, ezért Parthenosznak, „Szûznek” is nevezték. Kedvelt városa Athén volt, ami miatt Poszeidónnal keveredett vitába. Mindketten maguknak akarták a várost és Poszeidón párviadalra hívta ki Athénét, aki a kihívás elõl ugyan nem hátrált meg, de Zeusz nem hagyta, hogy fegyverrel döntsék el a kérdést, hanem az ügyet az istenek elé vitte, hogy határozzanak közösen a város sorsa felõl. Zeusz kihirdette, hogy azé lesz a város és arról kapja majd nevét, aki hasznosabb ajándékot tud adni az embereknek. Poszeidón szigonyával sós vizû forrást fakasztott az Akropolisz szikláján és ütésére a földbõl elõtermett az elsõ ló, Athéné pedig az elsõ olajfát sarjasztotta a talajból. Az istenek Athéné ajándékát hasznosabbnak találták, és így neki ítélték a várost, amelyet az istennõ saját magáról nevezett el Athénnak. Athéné és Poszeidón máskor is összetûzésbe kerültek, pl. akkor amikor a tengerek ura beleszeretett a legszebb Gorgóba, a halandó Meduszába. A leány kacéran menekült Poszeidón elõl, majd mikor az utolérte Athéné egyik templomában rejtõztek el, és adták át magukat a szerelem gyönyöreinek. Athéné megharagudott rájuk, hogy épp az õ templomában szerelmeskedtek és a szentségtörõ Meduszát megfosztotta szép alakjától és borzalmas külsõvel „ajándékozta” meg. Kígyók nõttek ki a haja helyén és rémisztõ pillantása kõvé dermesztette azt aki ránézett. Az iszonyú Gorgót Perszeusz hõs ölte meg, akit e vállalkozásában Athéné támogatott és aki Medusza levágott fejét pajzsára erõsítette. Athénét Bagolyszemû, Legyõzhetetlen, Zsákmánytszerzõ, Gyõztes, és Városvédõ mellékneveken tisztelték. Szent állata a kuvik és a kígyó, kedves fája az olajfa volt, amelyet õ teremtett.
Stratosnak, hogy legyen sok ötlete a fordításokhoz még!!!!
Apollón:
Zeusz és Létó fia, Artemisz ikertestvére, a fény, a költészet, a zene, a jóslás, az igazságosság és az íj istene, a tizenkét fõisten egyike. Pártfogolja a költõket, a dalnokokat, õ a Múzsák karvezetõje (Muszagetész) is. A lantjátékot Hermésztõl tanulta. Mint gyógyító isten a bûnök eltörlése is az õ hatáskörébe tartozik. Szent állatai: a hattyú, a farkas, az egér, a delfin, és a gyík, szent növénye a babér. Anyja Déloszon szülte meg, és születése után öt nappal már megölte az anyját üldözõ Püthón sárkánykígyót, akit a féltékeny Héra azért küldött Létóra, hogy elpusztítsa õt, s gyermekeit. Leghíresebb jósdája Delphoiban volt, ahol papnõje a Püthia hirdette az isten szavait, aki pedig apja Zeusz akaratát hirdette. Elsõ szerelme Daphné nimfa volt, aki elutasította szerelmét és az isten elöl menekülve babérfává változott. Kürénétõl született fia Arisztaiosz, aki megtanította az embereket az állattenyésztésre és a méhészetre, legnagyobb hírû fia pedig Aszklépiosz, aki Korónisszal való nászából született, aki késõbb az orvostudományok istene lett. Zenei jártasságát két versenyben is bizonyította, elõször Marszüasz szatürosz, majd Pán ellenében. Melléknevei: Messzelövõ, Ezüstíjas, Tündöklõ.
Amazonok: a görög mitoszban harcias asszonynép egy királynõ uralma alatt, mely évenként csak egyszer, nemének fõnntartása végett érintkezett a szomszéd népek férfiaival, s az újszülöttek közül csak a leányokat nevelte föl. Az a hagyomány, hogy egyik emlõjüket ügyesebb nyílhasználat kedvéért kiégették, csak nevük hamis magyarázásából keletkezett (a fosztó képzõ és maza = emlõ). Fõistenük Ares és Artemis volt. Mint félelmes harcosok, messzi vidékeken küzdöttek Ázsiában és Európában; sok várost elpusztítottak, de sokat alapítottak is így Smyrnát, Ephesost, Kymét. Homeros szerint Bellerophon Lykiában, az ifjú Priamos Phrygiában küzdött ellenük. A Homeros utáni mondákban az A. királynõje, Penthesileia (l. o. ), Priamost támogatja a görögök ellen. Herakles elhozta országukból Hippolyté királynõ övét; Theseus pedig elcsábította Antiopét, amiért betörtek Akibába, de csúfos vereséggel vonultak vissza. Székhelyüknek Pontusban, a Thermodon folyó mellett Themiekyrát tartották, s több helyen mutatták sírjaikat és táborhelyüket; de mivel a történeti korban élõ A. -at nem ismertek, azt regélték, hogy Herakles elõl a szkithákhoz menekültek. A monda eredete bizonytalan. Némelyek valamikor élõ népnek tekintették az A.-at, mások viszont regéseknek, s mondájuk onnan eredt, hogy a szkitha népeknél egykor a matriarchatus (l. o. ) volt érvényben, s a nõk gyakran indítottak ott háborút az ázsiai partvidék ellen. A görög szobrászat nagy kedvvel ábrázolta az A.-at harcias szüzek gyanánt, gyalog v. lóháton, mindig két mellel, majd szkitha, majd görög ruhában, feltûnt chitonnal, egyik válluk és mellük meztelen. Templomfrizeken, így Phigaliában, Athénben stb. gyakran volt feltüntetve az A. csatája görögökkel, szintúgy a halikarnassosi mauzoleumban, a gjölbasii heroon falán (ma Bécsben látható), vázákon és koporsókon. A leghíresebb amazon-szobrok Pheidias, Polykletos és Kresilas vésõje alól kerültek ki és számtalanszor utánozták. A modern szobrászat is sokszor ábrázolta (igen sikerült pl. Kiss szobrász mûve a berlini múzeum külsõ lépcsõkorlátján).
Danaidák (tkp. Danaisok): Danaos 50 leánya.
Apjuk ikertestvérének (Aigyptosnak) fiai megkérik a Danaidák kezét (Aigyptosnak 50 fia van, kik apjukkal Észak-Afrikában élnek, melynek K.-i szögletét azóta hívják Aigyptusnak (Egyiptomnak)). Danaos nagy vonakodva nõül adja hozzájuk leányait, de ezek az õ parancsára a nászéjszakán megölik férjeiket. A régebbi monda szerint ezután versenyjátékot rendez s a gyõszteseknek adja leányait. A másik verzió szerint, mely a Danaidák bünhõdésérõl szól (egy lyukas hordóba örökké vizet kell önteniök), Danaost megölte Lynkeus, az egyetlen veje, ki a vérnászt túlélte.
Mia a beszámolójában ezt az istent említi hát akkor írjunk róla ide is:
Aszklépiosz
Apollón és Korónisz fia, a gyógyítás és az orvostudomány istene. A gyógyítás tudományát a Pélion hegyen élõ Kheirón kentaurtól sajátította el, és ezt oly tökélyre fejlesztette, hogy nemcsak minden betegséget tudott gyógyítani, s minden sebet, hanem a holtakat is feltámasztotta. Ezt a képességét Athénének köszönhette, aki két üvegcsét ajándékozott neki, Medusza vérével telve. A Gorgó baloldalán futó erekben lévõ vérrel holtakat lehetett feltámasztani, míg a jobb oldali erekbõl származó vérrel ölni lehetett, bár ez utóbbit Aszklépiosz soha nem használta. Mivel senki sem halt meg Hádész és Thanatosz panasz emeltek Zeusznál aki Aszklépioszt, mint a világrend megzavaróját villámmal sújtotta, de késõbb újból életre keltette. Képét Zeusz a csillagok közé emelte, kezében egy gyógyító kígyóval. Feleségétõl Épiónétól született gyermekei: Makhaón, és Podaleiriosz híres orvosok, Hügieia az egészség istennõje, Iaszó a gyógyítás istennõje, Panakeia a növényi eredetû gyógyszerek istennõje, valamint Ianiszkosz és Iatrosz gyógyító istenek. Szent állata, a megújulás jelképe a kígyó. Állandó jelzõje: Tisztanevû.
Szakállas, bozontos hajú félig kígyó testû lények a görög mitológiában. Gaia és Uránosz gyermekei voltak, akik akkor születtek meg,amikor Uránosz Kronosz által ontott vére a földre, tehát Gaiára hullott.Az ég minden csepp vérébõl született egy hatalmas erejû óriás, így a gigászok sokan voltak,számukat nem is tudta pontosan még anyjuk sem. Amikor Zeusz letaszította a gigászok testvéreit a Titánokat a Tartaroszba, a hatalmas óriások bosszút fogadtak az olümposzi istenek ellen és hogy elérjék az Olümposz tetejét hegyeket halmoztak egymásra. A jóslat szerint az Olümposz lakói nem gyõzhették le a gigászokat Héraklész segítsége nélkül. A nagy hõs is részt vett a harcokban , így a gigászok elpusztultak.
És emlékezzunk is mondjuk egy barátságra, ami már lehet elmúlt.
Mnémoszüné
Uranosz és Gaia leánya, Titanisz, a többi Titanisz, a Titánok, a Hekatonkheirek és a Küklópszok testvére, az emlékezés istennõje, a Múzsák anyja. Mikor Zeusz az istenek királya lett és már két (Métisszel és Themisszel kötött) házasságán túl volt, megkérdezte az isteneket, hogy mire lenne még szüksége a világnak. Az istenek erre azt felelték, hogy dicsõítõkre, akik zenével és dallal zengenék tetteiket. Zeusz erre szerelmével ostromolni kezdte Mnémoszünét, aki engedett a csábításnak és kilenc éjszakát töltöttek együtt Pieriában, az istenektõl távol. A kiszabott idõ elteltével Mnémoszüné kilenc egyforma természetû leánynak adott életet, akik csak a táncra és a zenére tudtak gondolni, a kilenc Múzsának.
Ideje errõl is írni, néha az ember ostomba és hülye dolgokra képes, mégjó, hogy van ilyen isten is.
Akkor egy újabb mese:
Métisz
Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz, az ész, az értelem és a megfontoltság istennõje, Zeusz elsõ törvényes felesége, Athéné anyja. Mikor Zeusz felnõtt és bosszút akart állni Kronoszon testvérei elnyeléséért, megkereste Métiszt, a távoli Ókeánosz partján. Métisz meghallgatta a tanácstalan Zeuszt és megígérte neki, hogy támogatni fogja. Elõször is azt tanácsolta neki, hogy keresse fel anyját Rheiát és kérje meg, hogy tegye Kronosz pohárnokává. Mikor ez megtörtént Métisz füvekbõl kipréselt mérget adott Zeusznak, hogy azt tegye Kronosz italába. Kronosz a méregnek köszönhetõen sorra kihányta az elnyelt gyermekeket és Zeusz hadat indított apja megbuktatására, amelyet Métisz és még számos más isten támogatásával meg is nyert. Mikor Zeusz az istenek királya lett hálásan emlékezett vissza a segítõkész Métiszre és elhatározta, hogy feleségül veszi. Métisz - lévén hozzá képest sokkal alacsonyabb rangú - eleinte húzódzkodott a férjhezmeneteltõl és különbözõ állatok alakjában próbált menekülni kérõje elõl. Zeusz végül is utolérte, s ezután már Métisz nem ellenkezett többé. Mikor Métisz teherbe esett az istenek urától, Gaia és Uranosz felkeresték unokájukat, Zeuszt és figyelmeztették arra, hogy Métisz most egy leányt fog szülni, aki bölcsesség dolgában túltesz majd rajta, de ha ismét gyermeket szül az fiú lesz aki erõben fogja túlszárnyalni apját és ledönti majd égi trónjáról. A nagyszülõk azt tanácsolták Zeusznak, hogy kövesse Kronosz példáját, s nyelje el várandós asszonyát. Zeusz megfogadta a tanácsot és hízelkedõ rábeszéléssel ágyába csalta Métiszt, majd mikor az elaludt lenyelte, s késõbb a saját fejébõl szülte meg bölcs leányukat Athénét. Métisz ennek ellenére tovább élt Zeusz belsejében és bölcs tanácsokkal, jóslatokkal látta el urát.
Europé apja miután lányát elrabolta Zeusz 3 fiát küldte a keresésére. Ez a három királyfi volt Kadmosz,Phoneix és Kilix, valamint velük tartott anyjukTélephassza királyné is, aki úgy gondolta, ha már lányát elvesztette, legalább fiaival hadd maradjon együtt. Mivel a testvérek nem jutottak el Kréta szigetéig, így nem találták meg Europét sem. Mivel húguk nélkül nem térhettek haza, új hazát kellett keresniük. Phonix Afrikában megalapította az elsõ föníciai gyarmatot, Kilix Ázsiában a Püramosz folyó vidékén telepedett le, Kadmosz pedig anyjával együtt Thrákiában keresett menedéket. Itt halt meg az öreg királyné, Kadmosz pedig tovább bolyongott.
Amazonok
