Igen, csalódott vagyok. Arra számítottam, hogy a büszkén, és fennhangon emlegetett több ezer éves görög kultúra még ma is él. Bár más fórumon olvastam Ágnitól, hogy mindaz, amit én megtapasztaltam itt falun, az városban nem igazán létezik. Az egymáshoz csiszolódás otthon is "feladat", így valóban nagyobb kihívás 2 idegen kultúrájú ember között. Én azonban még kitartok. Ha nem megy, még mindig adott a lehetõség, hogy elmenjek innen. Esetleg Görögországon belül városba, vagy végleg el innen. Csakhát a szívem......
Kedves Angica!
Soraidból nagy keserûséget érzek. Végül is megerõsíted a Barbi által írtakat. Kérlek, hogy írd le a történetedet vagy ebben a topicban, vagy a "Görögországban élek" topicban, esetleg nyissál egy blogot. Egyrészt azért, mert tényleg sokunkat érdekel a sorsod, másrészt, igen sok fiatal lányt téveszt meg a tenger kékjébõl kibukkanó fehér sziklán álló jóképû macsó görög legény, aki abban a pillanatban elvarázsolja õt és tapasztalatlansága, valamint a romantikus környezet következtében átgondolatlanul ugrik bele egy kapcsolatba, esetleg házasságba.
Régóta járok már Görögországba és sok ilyet láttam már. Sajnos a legtöbb esetben súlyos csalódás a vége, bár kétségtelenül van /jóval kisebb számban/ ellenpélda is.
Nagyon sokat segíthetsz azoknak, akik meggondolatlan lépésre készülnek és egyben kiírhatnád magadból a bánatod. /"Nem mondhatom el senkinek
Elmondom, hát mindenkinek"/
Mi Veled vagyunk és együttérzünk. Talán Te is megkönnyebbülsz tõle.
Üdvözlettel: Josza
Te egy csalódott ember vagy... Amiket írsz, azt mind lehet (lehetett volna) tudni anélkül, hogy valaki ott élne, ha egy kicsit tájékozódik elõre, s van valami ismerete a különbözõ népek kultúrájáról. Még szerencséd, hogy nem máshová csöppentél... Túró és gyömbéres üdítõ nagyon sokfelé nincs, ahol azért el tudnák sokan képzelni az életüket. Talán nem nézted végig még a Fórumot, de itt már mindenre volt példa és az ellenkezõjére is. Nem hiszem, hogy örök-érvényû igazságokat ki lehet mondani ebben a témában. Az biztos, hogy önmagában a különbözõ kultúrák egymáshoz csiszolásához is nagy-nagy türelem, szeretet és elszántság kell mindkét fél részérõl, s akkor még hol van maga az ember... Keveseknek adatik meg a siker... Az én lányom is Görögországban kezdett, de ma Svájcban él... Sok sikert neked, s ha kell erõt a változtatáshoz!
H.apci, köszönöm a biztatást! Annyi mindent írhatnék. Nevezzem nevén a falut: Sartin élek. Apró kavicsos tengerpart, viszonylag tiszta tenger (azért írom, hogy viszonylag, mert egy-egy vihar után azt találsz a parton, amit csak akarsz, de leginkább azt, amit nem akarsz), szemben az Athos hegy, a falu háta mögött nem túl magasak, de szintén hegyek.
Most pedig a java: Az egoizmusuk: szerintük Nagy Sándor által egész Európa Görögország. Kérdem én, ha ez így van, én jelen pillanatban miért nem rendelkezek görög állampolgársággal? Szerintük mi éppen csak most mászunk le a fáról, de nem ismerik a Gyömbér üdítõt, nincs túrójuk, egyre kevésbé ugyan, de még elõfordul, hogy az illemhely egy a padlóban található lyuk WC-nek álcázva, zuhanytálca...(?) ...stb. A nõknek szerepköreik vannak: háztartást vezetni, társaságot csinálni (konkrét fordításban) a férfinak, amikor otthon van, "feleségnek lenni", gyereket szülni, és nevelni, valamint bõszen bólogatni. A férfi azonban kávézás címszóval minden este beül valahová, lehet, hogy csak bambul ki maga elé, de addig sincs otthon. Szerintük mi mind cédák vagyunk, de hogy õk mit mûvelnek, arról senki sem mesél. Reggel felkel a feleség, átmegy kávézni a "barátnõjéhez", este pedig ugyanezen barátnõjének a férjével fekszik egy ágyba, de ez rendben van, mert a nõ görög. Bõszen vetik a keresztet, gyónnak, majd átmennek a szeretõjükhöz. A gyerekeikkel az utcán: "moro mou", "ágápi mou", de lakáson belül...... talán inkább ne írjam le. Olyan, mint egy "Mátrix". Kívül minden az, amit látni akarsz, és amit látni hagynak, belül pedig semmi sem ugyan az. Ezért aztán nehéz nekem, aki úgy nõttem fel, hogy mindent ott, és abban a pillanatban megbeszéltünk, amikor az esemény történt. Õszintén!!!!!!! Ez pedig még mindig csak töredék.
Ismét elnézést a görög származásúaktól, akik másként vélekednek, én azokról írok, amiket én tapasztaltam itt vidéken. Városban talán másként mennek a dolgok.
Azért csak gyertek sokan-sokan nyaralni, mert nagyon szép hely, és Ti, mint turistaként ideérkezõk, mást fogtok tapasztalni. Mosolyt és kedvességet.
Osztom cilla nézetét... Írd ki magadból, ami benned van; biztos lehet tanulni belõle, s vannak itt sokan akikre ráfér... Indíthatsz itt blogot is... Egyébként fel a fejjel! Alig van ország, ahol ez nem így van; idegen maradsz örökre... Talán az USA és Ausztrália kivétel, mert ott végsõ soron mindenki bevándorló... Egyik lányom külföldön él, s boldog, de az odáig vezetõ utat nem kívánom senkinek... Jó, hogy idetaláltál...
Egy egész regényt tudnék írni errõl a témáról, de nem untatnék vele senkit, mély részleteiben.
Szia Angica!
Pedig sokunkat érdekelne, ha van egy kis idõd és kedved, írhatnál!
Van egy topik kifejezetten a Görögországban élõ embereknek, sajnos mostanában nincs aki megosztaná velünk a tapasztalatait!
Mint teljesen új, de köztük élõ szeretném egy kicsit más fénybe hozni Görögországot, a görög embereket, bár hozzáteszem, ez valóban nem náció kérdése. Az egész engem némileg Balatonra emlékeztet. Mosolyognak, mert belõletek élnek. Azonban rám, aki egész évben itt élek, már kevésbé mosolyognak. Nagyon nehéz volt elfogadtatni magam, és valójában a mai napig sem sikerült. Mindig csak egy idegen leszek közöttük, aki, ha a legkisebb hibát véti, a legnagyobb céda lesz. A turista lányokról ugyanezt vallják (bár õszintén: tényleg botrányos, amit csinálnak). És mit csinálnak az itt élõ nõk? Ugyan azt, amit a turista lányok, csak sunyiban. Mégegyszer hozzátenném: ez nem nemzetiségtõl függ. Valószínûleg mindenhol jelen van a világban. Miért élek mégis itt? Mert bolond módon (csakis nyelvi hiányosságaimból adódóan) beleszerettem egy helyibe. Egy egész regényt tudnék írni errõl a témáról, de nem untatnék vele senkit, mély részleteiben.
Szia, én csak nyaralások alkalmával találkoztam Görögökkel, de mondhatom nagyon jók a tapasztalataim, egy kivétellel. De azt hiszem ez minden nációnál elõfordul. Csak az lepett meg, hogy mindenki azt mondta, hogy a Krétai emberek a legvendégszeretõbbek.Háát. Négy éve járjuk a szigeteket, egyedül Krétán volt negativ tapasztalatunk. Mindenhol nagyon kedvesek voltak, értékelték hogy megpróbáltam egy-két mondatot megtanulni a nyelvükön egyedül Krétán nem csalt mosolyt arcukra esetlen habogásom. Az biztos, oda pár évig nem kivánkozom vissza.
A görög vendégszeretet tényleg létezik, nem csaka pénz motiválja õket szerintem. A húgom gyakran jár ki látogatóba Görögbe. Tavaly novemberben leugrottunk novemberben 4-5 napra. Kíváncsi volt rá, milyen olyankor Parália. Sétálgatott a barátjával az utcán, és az apartmanháznál, ahol nyáron meg szokott szállni összefutott a tulajjal. Rögtön beinvitálta és meghívta õket kávéra, egy órát beszélgettek. Mikor megtudta, hogy én is lent vagyok az anyukámmal, minket következõ napra hívott meg. Nem várt semmit érte, tudta enélkül is visszajáró vendégek vagyunk. Vagy például sose akarta hagyni, hogy kifizessük a fogyasztásunkat a szálloda bárjában.
Persze Annitához csatlakozva sokszor láttam mi van a színfalak mögött. Nem csak görög hanem magyar részrõl is. Volt olyan eset, mikor a túristák nekem bizonygatták, hogy mennyivel jobban ismerik nálam a görög embereket, meg a párom családját. Kb úgy viszonyultak hozzám, mint egy cselédhez. Nem vágták, hogy családtag vagyok. Kérdezgették õket, hogy jól dolgozok-e , mert ha nem akkor õk tudnak ajánlani helyettem magyar lányokat dolgozni. A legszebb az volt, hogy ezt mind elõttem. Nem zártam õket a szivembe, gondolhatjátok. Persze mikor felvilágosították õket, hogy a fiuk menyasszonya vagyok, akkor kicsit elszégyellték magukat.
Olyan is volt, mikor a magyarok csúnyán átvágtak minket, a vendégszeretetünkre alapozva néhány alkalommal a turisták léptek le fizetés nélkül, volt hogy magyar alkalmazott lépett le az aznapi pénzzel.
Hat halljatok mondani mindent lehet,meg mutatni is!igazan csak akkor tudja meg az ember,ha kozottuk el!Addig mig turista addig csak a szepet es a jot latja!Ezzel en is igy voltam,de most hogy kozottuk elek maskepp latok mindent!!!
Persze vannak kivetelek...de en megis azt latom,hogy nem oszinte ez a kedvesseg!!!!
Két fajta ember van a görög, és az aki szeretne görög lenni.
Vajon miért mondják ezt? Sokan azt hiszik, hogy ok nélkül, én itt a fórumon is sok negatív véleményt hallottam e témában.
Nekem csak jó tapasztalataim vannak. akkár túlzsúfolt üdülõhelyel akár "falusi turizmussal" kapcsolatban.
Mi ahol voltunk tavaly a gazdától nagyon sok dolgot kaptunk, uborkát, paradicsomot hozott nekünk az asztalra reggelire, (földszintes apartman lévén). Volt úgy, hogy mire fölébredtünk, kint volt az asztalon a friss zölség. A kis fiamnak volt egy kis mendencéje és abba minden nap friss vízet engedett. Kicsit szégyeltem magam, hogy mi szinte semmivel nem tudtuk viszonozni a kedvességét, így utólag - itt a fórumon is kerestem hozzá postást - küldtünk neki egy "hungaricum-os csomagot", aminek persze nagyon örült.
Remélem, hogy az idén is hasonló jóban lesz részünk.
... Ferrari szerinted a görögök nem a pénzedért szeretnek, dehogynem, azért ...
Mi másért? (Egyébként mondta valaki, hogy szeretnek?)
Szép estét!
Nem tudom, hogy szeretnek-e, vagy sem, de mindenesetre, ha nem, akkor nagyon jól el tudják játszani. De ezt nem hiszem. Mindenesetre a "tolongós" helyeken érezhetõ a különbség a 80-as évekhez képest, de ezen sincs mit csodálkozni. Nekem sosem volt olyan érzésem, hogy terhükre lettem volna, nem úgy mint a horvátoknál. Na, ott rájuk volt írva, hogy hová kívánnak, de elöbb hagyjam ott a pénzemet. Ha tehették gond nélkül be akartak csapni, ami bizonyára sikerült is néhányszor. Ilyet a görögöknél sosem tapasztaltam, sõt....
Angolul inkább a felkapottabb helyeken beszélnek sokan, a kiesõ helyeken az tudja magát megértetni aki nem tud 30-50szónál többet angolul, mert akkor nagyjából egyszintû a két oldal tudása.
Huszonévvel ezelött, ha angolul kellett beszélni, akkor többnyire a gyereket kiabálták ki a házból.
szinte mindenki meg tudja értetni magát angolul. Én ezt is hiányolom a magyar emberekben. Sajnos az idegen nyelv tanulása nálunk még nem terjedt el ennyire!
Amiket írsz, azt mind lehet (lehetett volna) tudni anélkül, hogy valaki ott élne, ha egy kicsit tájékozódik elõre, s van valami ismerete a különbözõ népek kultúrájáról. Még szerencséd, hogy nem máshová csöppentél... 
Túró és gyömbéres üdítõ nagyon sokfelé nincs, ahol azért el tudnák sokan képzelni az életüket. 
Talán nem nézted végig még a Fórumot, de itt már mindenre volt példa és az ellenkezõjére is. Nem hiszem, hogy örök-érvényû igazságokat ki lehet mondani ebben a témában. Az biztos, hogy önmagában a különbözõ kultúrák egymáshoz csiszolásához is nagy-nagy türelem, szeretet és elszántság kell mindkét fél részérõl, s akkor még hol van maga az ember... 
Keveseknek adatik meg a siker... Az én lányom is Görögországban kezdett, de ma Svájcban él... Sok sikert neked, s ha kell erõt a változtatáshoz! 
Egyébként fel a fejjel! 
Hogy vagy?
Na, ott rájuk volt írva, hogy hová kívánnak, de elöbb hagyjam ott a pénzemet. Ha tehették gond nélkül be akartak csapni, ami bizonyára sikerült is néhányszor. Ilyet a görögöknél sosem tapasztaltam, sõt....
