Igen végtelenül kedvesek. A magyar nyelv szépségét őrzik. Ezzel kapcsolatban korábban azt irtam:
"Amikor székelyföldön jártam mindig hallgatóztam, annyira élvezetes a beszédük. Legalább lesz honnan meritenünk, mert szép hazánkban egyre több idegen szót használunk."
Vannak képeim, csak nagyon kell válogatnom, mert a képen levők nem biztos, hogy szeretnék a nyilvánosságot.
Nem sértesz te meg senkit!
Viszont az határtalan szeretet amivel körülvesznek annál talán csak a szegénység nagyobb sokaknál.
Ennek dacára nem depisek mint mi,nem elégedetlenkednek állandóan mint mi.Szeretetre való az a magyarság és többet érdemelnének,de... Ott a de.
Egy két szituban bizony elrösteltem magam és égett titokban a pofámon a bőr... Azt a bizonyos anyanyelvünket viszont sokkal magyarosabban és kulturáltabban beszélik mint mi itthon és különösen vonatkozik ez az itthoni teeneger korosztályra, akik sem olvasni,sem beszélni nem tanultak meg,a munkát pedig csak a kifejezésből ismerik,persze tisztelet a kivételnek, mert van,igen, az a kevés...
Szóval Viksó ha van kedved és érzel irántuk lojalitást tegyél fel minél több fotót, mert nem szép ez az Erdély, hanem gyönyörű! Ha már mást nem is kapnak tőlünk, de kapjanak annyi reklámot,hogy sokan merjenek hozzájuk kimenni és evvel is segíteni őket ebben a formában. Ökoturizmus.
Ha Erdélyben jártam, Szováta- medve tó ki nem maradhatott. A képen látható tófürdő nyitvatartása eléggé szabályozott -2008. Ezért a mögötte levő kisebb, kevésbé elegáns köritésü tóban is lubickoltam. Ez olyan népies - földön a teriték, onnan falatozott a család - nyitvatartása jó, a váratlanul odaérkezőnek. Szépek Szovátán a megmaradt, fából készült nyaralok. A környéken, volt szerencsém látni a végnapjait élő, kb. 10 x5 -ös nagyságú fából készült termálvizü medencét. Elég nehéz volt felmászni hozzá az erdőbe, de megérte.
Nagyon sajnálom,hogy ez történt,sokat gondoltam rátok,mikor mutatták a képeket,hogy elmosta a viz az utakat szörnyű!!!
Remélem,azért később még lesz rá mód!
Mint írtam is aug.végén, szept. elején újból nekilódulunk,de remélem most több szerencsével.Ha minden jól megy v.10 napot akkor biztos rászánunk.
Hogy addig az elmosott utakat és településeket mennyire tudják kocsival közlekedhetővé tenni hát azt nem tudom,de "emil" kapcsolatba vagyunk a szállásadó eszméletlen aranyos magyar házaspárral...és tudod ami legjobban esik,hogy nem színlelt, anyagi érdekeltségű kedvesség!! Ilyet görögben is csak egy v.két helyen érzékeltünk.Ez nagyon jó érzetet ad az embernek.Reménykedünk.Most hétvégén meg Egerből egy kis túra Várkútra az Egedet mászkálnánk be. Csebokszárihoz kocsival Várkút nagyon közel van.Onnan meg bakancs...
Csubi:
Atosz :
Kisebb fajta rémálom volt.A természet megunta a "banánt", de az emberiség megtett mindent egy évszázad alatt,hogy ez be is következzen.
Most láthatjuk, érzékelhetjük világszerte szorgos "munkánk" retorzióját.
Nagyon sajnálom,hogy ez történt,sokat gondoltam rátok,mikor mutatták a képeket,hogy elmosta a viz az utakat szörnyű!!!
Remélem,azért később még lesz rá mód!
A két hétre tervezett utunkat egy hétre módosította az áldatlan időjárás. Szó szerint elmosta a megtervezett utunkat...
Szeptember első napjaiban ismétlés, remélem a módosult időjárás megengedi és "beenged" Erdélyországba... Ott újra várnak és ők is csak remélnek,hogy nem lesz megint ilyen katasztrófális a helyzet.
Kedvenc költőm szülőhelyét Nagyszalontát azért tüzetesen bejártuk.
A sok cél közül ez megvalósult.
Júniusban már megvolt egy 23 napos görög út, most éjszaka indulunk Erdélybe. Utoljára 10 éve voltunk arra. Gyönyörű helyeken jártunk Görögországban, Meteorák, Delphi, Athén, Mükéne, Naphlion, Epidavros, de most hasonlóan szép helyek jönnek: Parajd, Bucsin-tető, Békás szoros, Gyilkos tó, Szent Anna tó, Fogarasi havasok.... Ugyanolyan kíváncsisággal és izgalommal várom, pedig jártam már ezeken a helyeken, mint az előbb említett görög látnivalókat se először jártam végig.
Remélem ugyanolyan pozitív tapasztalatokkal jövök haza az utazással, hatóságokkal kapcsolatban, mint a szerb-macedón szakaszról.
Kb. 10 nap múlva beszámolok.
Beszéltem a Külügy-el, a bukaresti konzulátussal. Semmit sem tehetnek.
Az egy hónapos bevonásból, már több, mint 3 hónap letelt. Azt a választ kaptuk, hogy ez Románia belügye, ők nem tehetnek semmit. Átalában 3-6 hónap alatt postázzák az okmányt, de extrém esetben előfordul az egy év is.
Mit tehet ilyenkor a magyar állampolgár? Főleg, ha létszükséglet a jogosítvány?
Szabályt sért, és azt mondja, hogy Romániában elveszett az okmány, és kér egy újat. Mi megtettük, vállalva az esetleges szabálysértési eljárást, mert többe kerül az okmány hiánya, mint a bűntetés.
És mióta a magyar rendőrök bűntetik a román kanionosokat, a pihenő idő be nem tartásáért, azóta minden magyar autót kiszúrnak, és keményen bűnteteik. Bármiért!
Na ettől egy kissé ökölbe szorúl az ember talpa az biztos,ha ezt így és ilyen módon megtették.Felér egy provokációval és sanda a gyanum még jogorvoslást sem tudtok eszközölni.Ugyan már, egy rendöri hatóság intézkedését megtámadni?-még itthon sem,nem ott kinnt ahol az ember,a magyar, csak "fűtő" lehet,meg szép,de okos az nem.Felvettétek valamilyen szinten az ügy érdekében valakivel a kapcsolatot?A jogsiról meg még nem is beszélek,hogy minek a jogán tartsák vissza.
Semmi különöset nem csinált csak, mint itthon kiderült, átlépett egy záróvonalat. Az érdekes a dologban, hogy nem is volt záróvonal. És egy szót sem tudott magyarul a közeg, amíg a bírságot ki nem fizettük. Aztán tökéletes kiejtéssel elköszönt, és utasította a férjemet, hogy azonnal induljon, különben beviszi.
Ezt a közjegyzős dolgot a külügy oldalán olvasta. Természetesen akkor, amikor már késő volt.
Imádjuk Erdélyt, de amíg nem csillapodnak a kedélyek, addig nem megyünk.
Azt a bizonyos anyanyelvünket viszont sokkal magyarosabban és kulturáltabban beszélik mint mi itthon és különösen vonatkozik ez az itthoni teeneger korosztályra, akik sem olvasni,sem beszélni nem tanultak meg,a munkát pedig csak a kifejezésből ismerik,persze tisztelet a kivételnek, mert van,igen, az a kevés... 
Hosszú téli estéken emlékezni képekben Erdélyről,szépségéről és ott élő magyarokról.
Nagyon sajnálom,hogy ez történt,sokat gondoltam rátok,mikor mutatták a képeket,hogy elmosta a viz az utakat 
Azt a választ kaptuk, hogy ez Románia belügye, ők nem tehetnek semmit. Átalában 3-6 hónap alatt postázzák az okmányt, de extrém esetben előfordul az egy év is.
