Σ' αγαπώ μα δεν φτάνει αυτό / Szeretlek, de ez nem elég
Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης
Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Πρώτη εκτέλεση: Δέσποινα Ολυμπίου
Φεύγω, βαδίζω στο κενό,
το τέλος μας να δώ έτσι αποφεύγω..
Φεύγω,σε σκέπασα ζεστά,
σε φίλησα γλυκά,
το χάδι στο κορμί πόσο κρατά;
Elindulok, haladok a semmi felé,
s a végünket látom, így kitérek...
Elindulok, melegen betakartalak ,
s kedvesen megcsókoltalak,
de a simogatás a testen, ugyan meddig tart?
Σ' αγαπώ μα δε φτάνει αυτό,
ένα σώμα δεν είναι αρκετό,
κάθε βράδυ πεθαίνω για δυο κι εσύ για κανέναν..
Σ' αγαπώ, μα δε φτάνει αυτό,
απ' το φως δεν μπορώ να κρυφτώ,
τώρα πρέπει να μάθω να ζω μονάχα για μένα, μονάχα για μένα..
Szeretlek, de ez nem elég
nem elegendő egy test,
minden este meghalok kettőnkért,s te senkiért...
Szeretlek, de ez nem elég
a fénytől nem tudok elrejtőzni
most meg kell tanulnom élni csak magamért, egyedül értem...
Φεύγω, χιλιάδες δειλινά
στα μάτια μου μπροστά μα εγώ ξεφεύγω
Φεύγω και ας τρέχει ζωντανή στη μνήμη μου η στιγμή
εμείς οι δυο αγκαλιά πάνω στη γη...
Elindulok, ezer kora este
itt a szemem előtt, de én kilépek
Elindulok,még ha a pillanat fel is elevenedik emlékeimben
hogy mi ketten ölelkezünk a föld felett...
Σ' αγαπώ μα δε φτάνει αυτό,
ένα σώμα δεν είναι αρκετό,
κάθε βράδυ πεθαίνω για δυο κι εσύ για κανέναν..
Σ' αγαπώ, μα δε φτάνει αυτό,
απ' το φως δεν μπορώ να κρυφτώ,
τώρα πρέπει να μάθω να ζω μονάχα για μένα, μονάχα για μένα..
Szeretlek, de ez nem elég
nem elegendő egy test,
minden este meghalok kettőnkért, s te senkiért...
Szeretlek, de ez nem elég
a fénytől nem tudok elrejtőzni
most meg kell tanulnom élni csak magamért, egyedül értem...
Stratos: Szerintem itt, az ÖSSZES szerelmes dal felér egy-egy szerelmes verssel, méghogyha silányabb, ill gyengébb is a szövege, mint néhány nagyobb költõ sora... lapozgasd, hallgasd végig ezeket is...!
Στίχοι: Μάνος Ξυδούς
Μουσική: Μάνος Ξυδούς
Πρώτη εκτέλεση: Πυξ Λαξ
Ήρθες εχθές αργά / Későn jöttél tegnap
μια άλλη εποχή να μου θυμίσεις / Hogy egy másik időszakra emlékeztess
ήρθες εχθές αργά / Későn jöttél tegnap
την ώρα που ήθελα να λησμονήσω / Épp, mikor felejteni akartam
Γιατί ποτέ δεν σκέφτηκες τι ήσουνα για μένα / Mert sosem gondoltál arra, hogy mi voltál nekem
γιατί ποτέ δεν έψαξες να βρεις / mert sosem kerested, hogy megtaláld
που έκρυβα τα όνειρα που έκανα για σένα / hogy az álmaimat rólad, elrejtettem
και το κουράγιο για να τραγουδώ / és a bátorságot is, hogy elénekeljem
Είδα τα μάτια σου να λάμπουν / Láttam a szemeidet ragyogni
στο σκοτάδι από αγάπη / a sötétben égve, a szerelemtől
είδα τα χείλη σου που ήταν / Láttam az ajkaidat, amik meg voltak
φωτισμένα μ' ένα δάκρυ / világítva, egy könnycsepptől
Γιατί ποτέ δεν ένιωσες τι ήσουνα για μένα / Miért nem érezted azt soha, mi voltál nekem?
γιατί ποτέ δεν ένιωσες γιατί / Miért nem érezted soha? Miert nem?
κι αν η καρδια μου θάλασσα με κύμα ταραγμένη / Még ha a szívem tenger is, tarajos hullámokkal
βρήκα τη δύναμη να τραγουδώ / Erőre kaptam, hogy elénekeljem
Húú, köszönöm a fordítást is. Nagyon tetszik ez a szám, és most már a szövege is! : )
Nem tudnátok véletlenül görög szerelmes verseket mutatni ( fordítással együtt ) ?
Vagy ez már nem ebbe a topikba tartozik?
Stratos: Már sok (kétnyelvû) verset feltettem a másik nyelvi topicokba is
(már nem emlékszem pontosan hová), lapozgasd azokat is végig!
De íme, egy szerelemes vers Mirtiotisszától /
ΜΥΡΤΙΩΤΙΣΣΑ(1885-1968):
Στίχοι: Σταμάτης Γονίδης
Μουσική: Σταμάτης Γονίδης
Πρώτη εκτέλεση: Σταμάτης Γονίδης
Του έρωτά σου τα φτερά τα πήρες πάλι πίσω,
φεύγοντας πήρες την χαρά και μ' άφησες να σβήσω.
Του έρωτα σου τα φτερά αλλού να μην τα δώσεις,
προτού από μένα ξεχαστείς γιατί θα με πληγώσεις.
A szerelmed szárnyait újra visszavetted,
s ahogy elmentél, a boldogságot magaddal vitted, és hagytál elsorvadni engem.
Szerelmed szárnyait kérlek, másnak ne add,
elõbb hadd, hogy elfelejtselek, különben megsebzed szívem
Έχω πετάξει μαζί σου σε κάθε φιλί σου,
σε κάθε σου λέξη, σ' αγαπώ μη με πληγώσεις
θυμήσου πως ήμουν μαζί σου
και τώρα μονάχος μου ζω.
Együtt szálltam veled, minden egyes csókoddal
minden egyes szavaddal. Szeretlek, ne sebezz halálra engem!
Emlékezz arra, hogy valaha veled voltam,
és most egyedül, magányosan élek.
Του έρωτά σου τα φτερά ψηλά με έχουνε πάει
ποιον αγκαλιάζεις τρυφερά μαζί σου ποιος πετάει.
Του έρωτα σου τα φτερά αλλού να μην τα δώσεις
προτού από μένα ξεχαστείς γιατί θα με πληγώσεις.
Szerelmed szárnyai engem magasra repítettek
kit ölelsz most szenvedéllyel, vajon ki száll most veled?
A szerelmed szárnyait másnak oda ne add,
elõször hadd felejtselek el, különben megöl miattad a bánat!
Έχω πετάξει μαζί σου σε κάθε φιλί σου,
σε κάθε σου λέξη, σ' αγαπώ μη με πληγώσεις
θυμήσου πως ήμουν μαζί σου
και τώρα μονάχος μου ζω.
Együtt szálltam veled, minden egyes csókoddal
minden egyes szavaddal, szeretlek, ne sebezz halálra engem!
Emlékezz arra, hogy valaha veled voltam
és most egyedül, magányosan élek.
AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!
Köszönöm Anita!!!!!!!!! Ezaz!!!!!!!! : )
Akkor téves volt az infóm, hogy Hrispa...na mindegy.
A lényeg, hogy most megvan! Most nagyon örülök : )
Stratos: Látod-látod, pedig írtam is, hogy próbálkozz még a Youtube keresõjében a
kulcs-szavakkal (ha a név nem jön be valami miatt, megfelel bármi varázsszó, ami rávezethet...!) Igaz, aztán már én is gyanakodni kezdtem, hogy az elõadó nevével lehet a gond...
Én például, ezen a felvételen meg nem mondanám, hogy ki énekel... https://www.youtube.com/watch?v=0eBvpCFDM3k
Στίχοι: Γιάννης Μαλλιάς
Μουσική: Ιορδάνης Παύλου
Πρώτη εκτέλεση: Κέλλυ Κελεκίδου
Προσευχή στο ΘΕΟ μου θα στείλω,
με δυο λόγια καρδιάς θα του πω
Να σου πει πως πονώ,
πως μακρυά σου δεν ζω
να σου πει να γυρίσεις εδώ.
Küldök egy imádságot a Jóistennek,
amiben, néhány szívbõl jövõ szót rebegek
Hogy mondja el néked, mennyire szenvedek,
s hogy nélküled én már nem élhetek!
S hogy mondja el neked: Térj ide vissza! Gyere!
Μα το ΘΕΟ σ'αγαπάω, συγχώρα με
με τί άλλα λόγια μπορώ τώρα πια να στο πω.
Μα το ΘΕΟ σ'αγαπάω, λυπήσουμε
μακρυά σου δεν αντέχω να ζω.
Az Istenért, én annyira szeretlek, bocsáss meg nekem!
Milyen más szavakkal mondhatnám most én ezt el?
Az Istenért, én annyira szeretlek, essen meg rajtam a szíved!
Tõled távol, nélküled, én már nem élhetek...
Προσευχή στα ουράνια θα στείλω
και αν υπάρχει ΘΕΟΣ θα το δει.
Πως πεθαίνω εγώ
κάθε ένα λεπτό
θα σου πει να γυρίσεις εδώ.
Küldök egy imádságot a fellegekhez, az ég felé is,
és ha van ISTEN, meg fogja látni, hogyha igazán létezik...
Hogy hogyan haldoklom, s szenvedek
minden egyes perc múlásával
És majd el fogja mondani neked: Térj ide vissza! Gyere!
Μα το ΘΕΟ σ'αγαπάω, συγχώρα με
με τί άλλα λόγια μπορώ τώρα πια να στο πω.
Μα το ΘΕΟ σ'αγαπάω, λυπήσουμε
μακρυά σου δεν αντέχω να ζω.
Az Istenért, én annyira szeretlek, bocsáss meg nekem!
Milyen más szavakkal mondhatnám most én ezt el?
Az Istenért, én annyira szeretlek, essen meg rajtam a szíved!
Tõled távol, nélküled, én már nem élhetek...
Στίχοι: Πήγασος
Μουσική: Πήγασος
Πρώτη εκτέλεση: Χρύσπα
Για μένα τα πάντα έκανες για μένα
τα βράδια έβγαινες για μένα
και μόνη μ΄άφηνες γιατί μωρό μου, μ΄αγαπάς...
Σε σένα τα πάντα εγώ χρωστάω σ΄εσένα
τι θα΄μουνα χωρίς εσένα
χωρίς εσένα να με ειρωνεύεσαι να με γελάς
Μα πιο πολύ εγώ...
Értem, megtettél mindent; én értem...
Éjszakánként eljártál itthonról, csak miattam,
és egyedül hagytál, csak azért, mert szeretsz...!
Én neked köszönhetek MINDENT...
Mi lett volna velem nélküled?
Nélküled, hogy csak gúnyolhass, hogy kinevess
De én leginkább...
Σ΄ευχαριστώ που έφυγες
και μόνη με παράτησες
μεγάλη χάρη μου΄κανες
που κάποια άλλη αγάπησες
Σ΄ευχαριστώ που φρόντισες
να φύγεις από μόνος σου
και βρήκες άλλο θύμα πια για να κερνάς τον πόνο σου
Köszönöm, hogy elmentél
és magamra hagytál teljesen!
Nagy örömet szereztél,
hogy valaki másba szerettél!
Köszönöm, hogy elintézted,
hogy elmenj, önszántadból
és más áldozatra leltél, hogy múlasd a fájdalmad
Για μένα τα πάντα έκανες για μένα
και ψέματα έλεγες για μένα
και την αλήθεια μου΄κρυβες για να μη πληγωθώ
Σε σένα τα πάντα εγώ χρωστάω σ΄εσένα
τι θα΄μουνα χωρίς εσένα
χωρίς εσένα να με οδηγείς στο να καταστραφώ
Γι΄αυτό και θα στο πω...
Értem, megtettél mindent; én értem...
És hazugságokkal tömted a fejem, csak nekem!
Az igazságot meg elleplezted, csak azért, hogy "ne árts" nekem...!
Én neked köszönhetek MINDENT... mindent csak neked!
Mi lett volna velem nélküled?
Nélküled, hogy csak odavezethess, a végzetem felé...
És csak ezért is, elmondom neked...
Σ΄ευχαριστώ που έφυγες
και μόνη με παράτησες
μεγάλη χάρη μου΄κανες
που κάποια άλλη αγάπησες
Σ΄ευχαριστώ που φρόντισες
να φύγεις από μόνος σου
και βρήκες άλλο θύμα
πια για να κερνάς τον πόνο σου
Köszönöm, hogy elmentél
és magamra hagytál teljesen!
Nagy örömet szereztél,
hogy valaki másba szerettél!
Köszönöm, hogy elintézted,
hogy elmenj, önszántadból
és más áldozatra leltél, hogy múlasd a fájdalmad
Και τώρα δε θα είμαι εγώ αυτή που κοροϊδεύεις
δήθεν πως την αγαπάς
βρήκες κάποια άλλη για να τη παιδεύεις
και να την εξαπατάς
Σ΄ευχαριστώ...σ΄ευχαριστώ...
És ezentúl nem én leszek már, akit megcsúfolsz
és az sem akit "szeretsz"
Találtál valaki mást, akit félrevezethetsz
és akit tönkre tehetsz
Köszönöm... Köszönöm, neked!
-------------------------------------
θα μαι παντα εγω, μεσ στο οπλο σου σφαιρα
να σκοτωνεις αυτους, που σκοτωνουν τη μερα
με τα μαυρα γυαλια, και το ασπρο φουστανι
να κοιτας μακρια...
τη φωτια στο λιμανι
Örökké én leszek, a golyó a fegyveredben,
hogy elpusztítsd azokat, akik eltékozolják a napokat
a sötét szemüvegben, és a fehér szoknyában
messzire tekints, oda...
a tüzre az öbölben
ξερω ενα παιδι, που μου λεει πως σε ξερει
οτι ειχατε δει, ενα τρελο καλοκαιρι
στο κομματι που λειπει, απ τον σπασμενο καθρευτη,
στο λιμανι φωτια...
τον ηλιο παλι να πεφτει
Tudok egy srácról, aki szólt, hogy ismer téged,
hogy együtt láttatok meg egy õrült nyarat
az üvegdarabban, ami hiányzik a törött tükörbõl,
az öböl tüzében...
a nap újra lebukik
κοκκινα συννεφα, στον ουρανο και εσυ γελας,
γελας καθως το πλοιο, πλησιαζει σα θηριο, και μου λες λοιπον θυμισου...
μη πεταξεις, τη ζωη σου στα σκυλια
Vörös fellegek, az égen, és te csak kacagsz,
csak nevetsz, amikor a hajó, közelít, mint egy szörnyeteg, és szólsz nos, akkor emlékezz....
Ne dobd, az életedet a kutyák elé
θα μαι παντα εγω μεσ στο οπλο σου σφαιρα
να χτυπας το νερο, να χτυπας τον αερα
να θυμασαι ξανα, οσα ειχαμε κανει
τις φωτιες στα ντεπο...
τη φωτια στο λιμανι
Örökké én leszek, a golyó a fegyveredben
hogy belelõjj a vízbe, hogy belelõjj a légbe
hogy emlékezz újra arra, mindarra amiket cselekedtünk
a tûzekre a lerakóhelyen...
a tûzre az öbölben
κοκκινα συννεφα, στον ουρανο και συ γελας,
γελας καθως το πλοιο, πλησιαζει σα θηριο
και μου λες λοιπον θυμισου, μη πεταξεις τη ζωη σου στα σκυλια
γελας γιατι σε θελω, κατεβαζεις το καπελο,
και μου λες λοιπον θυμισου, σαν ταινια
η ζωη σου να κοιλα...
Vörös fellegek, az égen, és te csak kacagsz,
csak nevetsz, amikor a hajó, közelít, mint egy szörnyeteg,
és szólsz: nos, akkor emlékezz, ne dobd, az életedet a kutyák elé
nevetsz mert akarlak téged, leveszed a kalapod,
és azt mondod: nos, akkor emlékezz, mint egy filmre,
hogyan folyik az életed...
ξερω ενα παιδι, που μου λεει πως σε ξερει
οτι ειχατε δει,
ενα τρελο καλοκαιρι
στο κομματι που λειπει απ το σπασμενο καθρευτη, στο λιμανι φωτια...
τον ηλιο παλι να πεφτει.
Tudok egy srácról, aki szólt, hogy ismer téged,
hogy együtt láttatok meg egy õrült nyarat
az üvegdarabban, ami hiányzik a törött tükörbõl,
az öböl tüzében...
a nap újra lebukik
Στίχοι: Νάσος Σωκρατίδης
Μουσική: Βασίλης Γαβριηλίδης
Πρώτη εκτέλεση: Χρύσπα
Σαν τη σκιά έχεις χαθεί
σου τηλεφώνησα μα δεν απάντησες
πρέπει μια λύση να βρεθεί
να ξαναφτιάξουν όσα πίσω άφησες
Úgy eltüntél, mint egy árnyék
telefonáltam neked, de nem vetted fel...
Kell, hogy valami megoldás szülessen
és újra helyreálljon mindaz, amit magad mögött hagytál
Λίγο πριν έρθει το πρωϊ
πάντα σε σένα οδηγούν οι δρόμοι μου
εσύ είσαι όλη μου η ζωή
δεν με λυπάσαι μη μ΄αφήνεις μόνη μου
Mielõtt beköszönt a reggel,
mindig csak hozzád vezetnek elsõ útjaim
Te vagy az életem. Az egész életem Te vagy!
Nem esik meg a szíved rajtam? Ne hagyj magamra!
Πόσα χρωστάω
με πόσο κλάμα πρέπει ακόμα να πληρώσω
εγώ αγάπη μόνο θέλησα να δώσω
Πόσα χρωστάω
τα ψέματά σου και τα λάθη κερασμένα
αρκεί να έρθεις πάλι πίσω εδώ σε μένα
Πόσα χρωστάω
Mivel tartozom neked?
Még mennyi könnyel kell, hogy fizessek?
Hisz én csak szeretetet kívántam volna adni
Mivel tartozom neked?
A hazugságaidat és hibáidat ajándékoztad nekem
De nekem elég, ha vissztérsz ide hozzám
Mivel tartozom hát neked?
Λες κι ήσουν έρωτας φθηνός
μέσα στη νύχτα ξαφνικά το έσκασες
άφησες μόνο τα κλειδιά
και σαν παιχνίδι μιας βραδιάς με πέταξες
Μα εγώ που ακόμα σ΄αγαπώ
τη μυρωδιά σου νιώθω στο σεντόνι μου
εσύ είσαι όλη μου η ζωή
δεν το αντέχω μη μ΄αφήνεις μόνη μου
Mintha csak egy olcsó szerelem lettél volna,
az éjszaka közepén, hirtelen eltüntél
Csak a kulcsaidat hagytad hátra
és mint egy játékszert, egy éjjel elhajítottál engem
De én, aki még mindig szeret tégedet
az illatodat érzem a lepedõm csücskében
Te vagy az én életem
Nem bírom ki, ne hagyj magamra kérlek!
Πόσα χρωστάω
με πόσο κλάμα πρέπει ακόμα να πληρώσω
εγώ αγάπη μόνο θέλησα να δώσω
Πόσα χρωστάω
τα ψέματά σου και τα λάθη κερασμένα
αρκεί να έρθεις πάλι πίσω εδώ σε μένα
Πόσα χρωστάω
Mivel tartozom neked?
Még mennyi könnyel kell, hogy fizessek?
Hisz én csak szeretetet kívántam volna adni
Mivel tartozom neked?
A hazugságaidat és hibáidat ajándékoztad nekem
De nekem elég, ha vissztérsz ide hozzám
Mivel tartozom hát neked?
Στο βιβλίο των ηρώων του τρόμου
βρήκα τις φάτσες που ζητούσες χθες,
ζαρωμένος στη γωνιά του δρόμου
περνάς τις μέρες σου με προσευχές
A hősök rémületes könyvében
Megtaláltam azokat az arcokat, amiket tegnap kértél,
Összezsugorodva, egy utcasarkon
Imádsággal töltöd a napjaidat
Ενοχος για κάποια αιτία
που δεν την έμαθες ποτέ
πες μας ρε φίλε ποιός θεός σ' ορίζει;
ποιός σε γεμίζει μ' ενοχές;
Bűnösként, valamilyen okból,
Amit nem ismerhettél meg soha!
Mondd csak haver, mely Isten szab neked törvényeket?
Ki az, aki bűnösséggel telít el tégedet?
Μεσ' απ' τ' αντερά σου σκούζει τ' όρνιο
που σου τρώει τα σωθικά
του Χριστού φοράει το χιτώνιο
και έχει το πρόσωπο του Μαρξ
Benn, a zsigereidben, sikolt a keselyű
Aki fölcsipegeti a beleidet
Krisztusnak viseli test-hüvelyét
És rajta Marx arcát hordja
Εχει φροϋδικές ρυτίδες
και τα νύχια του γαμψά
τα χίλια πρόσωπα που σου 'χει δώσει
είναι της Μέδουσας στοιχεια.
Rajta freudi ráncok ülnek
És karmai horgasan görbülnek
Az ezer arcot, amit néked adott
Azok a Medúza szellemei.
Στίχοι: Ελένη Γιαννατσούλια
Μουσική: Μάριος Ψιμόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Χρύσπα
Φεύγω δεν τ΄αναβάλλω αν σου δώσω παράταση η καρδιά θα εκραγεί
Είσαι λάθος μεγάλο, από σένα χειρότερο δε θα μου συμβεί
Τέρμα ως εδώ δε θα σε ξαναδώ θα σ΄εκδικηθώ αλλάζω κι εγώ
θα παρεκτραπώ και κάπου θα βρω, θα βρω να κοιμηθώ
Μα τι λέω Θεέ μου δεν μπορώ να φύγω
φτάνω ως την πόρτα μα δεν την ανοίγω
Μα τι λέω Θεέ μου αν ποτέ σε χάσω
δε θα καταφέρω να σε ξεπεράσω
De miket hordok itt össze, Istenem! Elmenni innen, nem tudok !
Elérek ugyan az ajtóig, de kinyitni... nem tudom
De miket hordok itt össze, Istenem Ha valaha is elveszítenélek
tudom, emléked nem halványul, s én túl nem élem...
Όλα, όλα τα ξέρω με φιλιά υποκρίνεσαι μια εδώ και μια εκεί
όμως θα καταφέρω να σε καίω μεσάνυχτα με τη λογική
Τέρμα ως εδώ δε θα σε ξαναδώ θα σ΄εκδικηθώ αλλάζω κι εγώ
θα παρεκτραπώ και κάπου θα βρω, θα βρω να κοιμηθώ
Μα τι λέω Θεέ μου δεν μπορώ να φύγω
φτάνω ως την πόρτα μα δεν την ανοίγω
Μα τι λέω Θεέ μου αν ποτέ σε χάσω
δε θα καταφέρω να σε ξεπεράσω
De miket hordok itt össze, Istenem! Elmenni innen, nem tudok !
Elérek ugyan az ajtóig, de kinyitni... nem tudom
De miket hordok itt össze, Istenem Ha valaha is elveszítenélek
tudom, emléked nem halványul, s én túl nem élem...
Sziasztok!
Lehet, hogy nem jó helyre írok, ezért bocsánat...
Én keresek egy számot Xrispatól ( nem tudom, így írják-e a nevét). A számról annyit tudok, hogy lassú, és az van benne, hogy:
Ma ton theo sagapao... vagy valami ilyesmi : ) Segítsetek légyszi : )
Stratos: Szerintem nem jársz rossz helyen...
Sajnos, sokan így írják (mert eltévesztik a görög hi betû miatt, ami az ikszre hasonlít), pedig normálisan -angolosan - Hrispa
(ejtsd: Hriszpa) az írásmódja! De láttam már Xryspának is!
Máskor, egyszerûen írd be a Youtube keresõjébe a keresett nevet, vagy kulcsszavakat! (Még ha elõször helytelen írásmóddal keresed is, biztosan akadsz valamire, mert azok is eltévesztik sokszor, akik fölteszik a videót!)
Πάλι θα πεις συγγνώμη / Ismét azt fogod mondani: Bocsánat...!
Στίχοι: Πήγασος
Μουσική: Πήγασος
Πρώτη εκτέλεση: Χρύσπα
Πήγε τρεις κι είπες θα΄ρθεις πριν τις εννιά
πάει καιρός που δεν είσαι αυτός που ήσουν παλιά
προσπαθώ να κρατηθώ στη μοναξιά
πήγε τρείς εδώ θα με βρείς κι αυτή τη φορά
Elmúlt három, pedig; "Majd kilenc előtt ide érsz" - szóltál
Régóta nem vagy már az, aki korábban voltál,
Próbálok megkapaszkodni valahogyan a magányban,
Már elmúlt három, ám ez alkalommal is itt találsz majd...
Πάλι θα πεις συγγνώμη
Πάλι θα πεις συγγνώμη
Πάλι θα πεις συγγνώμη
μια ακόμη
και θα πρέπει εγώ
ξανά να σε συγχωρήσω
και να ζήσω μές στο ψέμα σου αυτό
Συγγνώμη μα έμπλεξα
συγγνωμη δεν σε ξέχασα
πάλι θα πεις συγγνώμη
πάλι θα πεις συγγνώμη
Ismét azt fogod mondani: Bocsánat...!
Újra bocsánatot fogsz kérni...!
Ismét azt fogod mondani: Bocsánat...!
Még egyszer
És nekem majd meg kell
újra bocsátanom neked!
És élnem is kell majd ebben a hazugságban, ami a tied...
Bocsánat, de rendesen belekeveredtem!
Bocsánat de nem felejtettelek el!
Ismét csak azt fogod mondani : Bocsánat...!
Újra azt mondod majd : Bocsánat...!
Πήγε τρεις πονάνε οι στιγμές που είσαι μακριά
σ΄αγαπώ μα μόνη να ζω δεν γίνεται πια
προσπαθώ να κρατηθώ στη μοναξιά
πήγε τρεις εδώ θα με βρείς κι αυτή τη φορά
Elmúlt három, fájnak a pillanatok is, amikor itt vagyok, nélküled!
Szeretlek, de hogy egyedül éljek, az tovább, nem lehet!
Próbálom tartani magam, megkapaszkodni a magányban,
Már elmúlt három, ám ez alkalommal is itt találsz majd...
Πάλι θα πεις συγγνώμη
Πάλι θα πεις συγγνώμη
Πάλι θα πεις συγγνώμη
μια ακόμη
και θα πρέπει εγώ
ξανά να σε συγχωρήσω
και να ζήσω μές στο ψέμα σου αυτό
Συγγνώμη μα έμπλεξα
συγγνωμη δεν σε ξέχασα
πάλι θα πεις συγγνώμη
Ismét azt fogod mondani: Bocsánat...!
újra bocsánatot fogsz kérni...
Ismét azt fogod mondani: Bocsánat...!
Még egyszer,
és majd nekem
újra meg kell bocsájtanom neked!
És élnem kell ebben a te hazugságodban...
Bocsánat, de rendesen megzavarodtam
Bocsánat, nem felejtettelek el téged
És ismét azt fogod mondani : Bocsánat...!
Μ΄αυτή τη συγγνώμη σου κουράστηκα
να ζω
δεν θέλω τη γνώμη σου
για μένα μένω εδώ
κι ας ξέρω πως
Πάλι θα πεις συγγνώμη
μια ακόμη
και θα πρέπει εγώ
ξανά να σε συγχωρήσω
και να ζήσω μές στο ψέμα σου αυτό
Συγγνώμη μα έμπλεξα
συγγνωμη δεν σε ξέχασα
πάλι θα πεις συγγνώμη
πάλι θα πεις συγγνώμη
De már belefáradtam, hogy a bocsánatkéréseddel
együtt kell éljek,
nem kell nekem a véleményed,
csak magam miatt maradok
Mégha tudom - nagyon is jól -, hogy...
...ismét bocsánatot fogsz kérni...!
Még egyszer,
és majd nekem
újra meg kell bocsájtanom neked!
És tovább kell élnem, ebben a te hazugságodban...
Bocsánat, de rendesen belekeveredtem!
Bocsánat, nem felejtettelek el tégedet!
És ismét azt fogod mondani : Bocsánat...
Újra azt mondod majd : Bocsánat...
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Τσαλίκης
Μα τι συμβαίνει σ' αυτή την πόλη
και με μισεί κι ο ουρανός
με καταδιώκουν και λένε όλοι
ο ήρωάς μας τι κοινός
Dehát mi történik ebben a városban,
hogy még az ég is gyűlöl engem?!
Üldöznek és mindenki azt mondja:
A hősünk - milyen közönséges!
Λοιπόν ο δρομός δε με πάει πίσω
στα σύννεφα με οδηγεί
και ας μη γυρίσω
κι ας βρεθώ ξανά στη Γη
Nos, az utam nem visz vissza,
hanem a felhőkbe vezet engem!
Mégha nem is fordulok vissza,
hadd legyek a földön újra!
Αχ ουρανέ
πες μου το ναι
κι εγώ όπως όλοι κάνω λάθη
ε και τι έγινε
Óh Uram- Egem!
Mondd nekem, hogy: "- Igen!"
Én is - ahogy mások - hibázok néha,
És akkor, mi van?
Αχ πάλι θάλασσα τα 'χω κάνει
τα 'χω χαμένα με του κόσμου το θυμό
περνώ φανάρια και ποιος με πιάνει
γυρεύω αστέρια και γκρεμό
κι ας πούνε πως αυτός ο τύπος
δεν είχε άγιο και Θεό
Újra özönvíz! Felsültem mindennel...
Tanácstalan vagyok a világ dühével szemben
Mindenhol tilos a lámpa... de ki kap el engem?
Bejárom a csillagokat és a mélységeket
És hadd mondják csak, hogy "Ez az alak,
nem ismert sem Szentet, sem Istent"!
Αχ ουρανέ
πες μου το ναι
κι εγώ όπως όλοι κάνω λάθη
ε και τι έγινε
Óh Uram és Egem!
Mondj egy "Igen!"-t nekem!
Én is - ahogy mások -, tévedhetek...!
És akkor, mi van?
Αν κάτι γίνει και χαθώ
να το θυμάσαι σ' αγαπώ
κι ας μη το έδιξα ποτέ μου πολύ
Με λένε ψεύτη και τρελό
μα στα μικρά μου βατερλώ
αχ την αλήθεια μόνο ψάχνω τη γυμνή
Ha valami történik és én elveszek,
Emlékezz arra, hogy én szeretlek!
Noha, eddig nem nagyon mutattam ki,
Hazugnak és őrültnek is neveznek,
De az én kis kudarcaimban
Óh, csak a tiszta, meztelen igazságot keresem...!
Λοιπόν ο δρόμος δε με πάει πίσω
στα σύννεφα με οδηγεί
και ας μη γυρίσω
κι ας βρεθώ ξανά στη Γη
Nos, az út nem visz vissza engem,
Hanem a felhők közé vezet!
És ha nem is kellene visszajönnöm,
Hadd legyek mégis, újra a földön!
Αχ ουρανέ
πες μου το ναι
κι εγώ όπως όλοι κάνω λάθη
ε και τι έγινε
Αχ ουρανέ
πες μου το ναι
κι εγώ όπως όλοι κάνω λάθη
ε και τι έγινε
Óh, Uram-Egem...
Mondj "- Igen"-t nekem!
Néha én is hibát vétek,
S akkor, mi van - kérem?
Óh Uram-Egem
Mondd nekem, hogy: "-Igen!"
Én is hibázok, ahogy mások is tévednek
És akkor, mi van?