Valahol olvastam: amint kinnt nem vendég vagy hanem vendégmunkás azonnal megváltozik minden. Nos nincsennek ilyen tapasztalataim, de a mi apartmanunkkal szemben is volt egy ékszerbolt ahol magyar lányok is dolgoztak. Összebarátkoztunk velük, mert egyrész a szomszédos városban laknak, másrészt többször vásároltunk náluk és nem volt határozott elképzelésünk, és õk voltak a legolcsóbbak. Nos õk nem panaszkodtak, de igen sokat dolgoztak. Reggel 10 körül nyitottak, a sziesztát tartották, de addig voltak nyitva amig volt vásárló. És az igen sok volt a fent említett okok miatt. Akkor már jó ideje kinn voltak, de mi sokkal de sokkal barnábbak voltunk. És pihentebbek.
Remélem kedvenc országunkban nincs cápa, csak aranyos delfin. Ha nyerek a lottón meghivlak benneteket mert megveszem a Durell villát vagy a Szisziét, és ott aztán igazán kinyaralhatjuk magunkat.
Üdv.Kanári
Tõlem nyugodtan üvölthetnek, mert kb 2 méteres vízréteg nem igazán engedi át a hangot.
De az olaszoknál az Adrián nem igazán érdekelt volna, mert ott a felkevert homoktól még egy méterre sem látni. Ezt tapasztalatból tudom.
Nem Görögországban, hanem az olaszoknál történt, és angolul kiabáltak, és mindenkit a vizimentõsök tereltek ki a vízbõl.
A parttal szemben práhuzamosan több csónakkal álltak le, hogy senki ne menjen arra.
Persze akkor is voltak kiváncsiskodók, olyanok mint Te és azokkal nagyon üvõltöttek
Én a parton nézelõdtem, mert napoztam, jobbnak láttam nem bemenni a vízbe.
Biztosan olvastátok a G.Durell könyvét a Családom és egyéb állatfajták.
Mikor Korfun voltam, kivittem magammal emlékeztetõnek. Ott játszódik.
Hát tényleg csodálatos lehetett ott élni, abban az idõben. Még a delfinek is bizonyos idõben partközelben játszottak. És a nyugalom az rendkivüli lehetett. Elmentünk megnézni a házat, és a kis öblöt is. Rendkivül szép ott a táj, és a villa is. Most vendéglõként üzemel, a parton ahol akkor semmi nem volt nyugágyak tömege, rajtuk hófehérbõrü bálnaszerü angolok napoztak. (Sok fiatal nõ monokiniben szinte lelógott a napágyról.) Már sokat vesztett a varázsából, de a hely szépsége megmaradt. Én is szivesen élnék ott, és kitiltanám az öbölbõl az összes turistát. (Persze álmomban). Utazásai során látott valaki delfineket?
Kanári
Az ékszerboltos pont fordítva gondolkodott, és jól tette.
Mivel ilyen helyekre többnyire nõk járnak, így két magyar fiú volt az eladó. Mivel hogy férfiak voltak, így nagyon nem akartak panaszkodni.
Azt nem értettem mit mondott a görögnõ, mert éppen sokan voltunk, és az eladás nem igazán gyorsan ment, de a hangnembõl próbáltam kivenni, nem dicséretett kaptak.
Kriszta.
Szerintem is nagyon nagyon szoros ott a munkatempó. Egy pár évvel ezelõtt Asprovaltan nyaraltunk, és ott egy vendéglõben az egyik pincér felesége magyar lány volt. Mikor meghallotta a magyar szót, odajött hozzánk beszélgetni. Dõlt belõle a panasz, a férje ott alkalmazott, és neki is jönnie kell segiteni. Ha vége a szezonnak, akkor meg mennek haza, ahol állatokat tartanak, és neki is segitenie kell. Tehát nem azt kapta amit várt. A következõ évben a pincér még ott volt, de a csaj már nem. Valószinü elváltak utjaik. A görögök egyébként szeretnek magyar lányokat alkalmazni, mert szépek viszonylag igénytelenek, és szorgalmasak, megbizhatóak.
üdv.kanári
Sziasztok!
Hogy en almodozo??? Soha! En bizony meg is valositom az almaimat! Egyiket a masik utan! most eppen az egyik legnagyobb almunkon dolgozunk a parommal! remeljuk, hogy 2 ev mulva be tudok szamolni az eredmenyekrol.
Ha nem jon ossze, akkor is marad meg lehetoseg, ugyanis van kint Gorogorszagban is gyaregysege a cegnek, ahol dolgozom...! Bizony, nem olyan elerhetetlen! Legalabb is szamunkra nem!!!
Jo lenne majd kint talalkozni ugy 50 ev mulva, egyutt ucsorogni a hazacskank teraszan es beszelgetni a "jo kis orszagrol", ahol eltunk meg eletunk kezdeten..."
(na, ez volt az almodozas! az, hogy talalkozunk kint, mert szomszedok leszunk! a tobbi nem!)
Csak az ékszeboltról jut eszembe, hogy Paráliába is volt egy ékszerbolt a sok között, ahol két magyar eladó volt. Hát rendesen ugráltatta õket, a görög tulajnõ, már én sajnáltam õket, hogy azért a kis jóért, és pénzért mennyi megaláztatást kell eltürniük.
Beszélgetttünk velük, de sok jót nem tudtam meg tõlük, de türtek, mert itthon rosszabbul kerestek volna, és persze ott a tengerpart......
Amúgy a görög emberekkel kapcsolatosan, és hogy milyen rossz lehet a magyarok híre, errõl jutott eszembe, hogy ültünk az egyik tavernába, és vártuk a vacsorát, a srácainkkal, amikor az egyik görög férfi, oda jött hozzánk, és kérdezte a barátnõmet, hogy magyarka????
A barátnõm válaszolt, hogy igen. Erre a görög, szeretlek magyarka.
Ezen meglepõdtünk, de jól esett, és ment mosolyogva tovább a görög.
Nem hiszem, hogy azért történt mert nõk vagyunk, hanem a magyarságunknak szólhatott, mert semmi jelét nem tapasztaltuk annak, hogy többet szeretett volna.
