...Mindenesetre ha itt így néznek ki a turistával telített utcák, akkor jövőre megfontolandó, hogy ezt válasszuk Görögország helyett. ...
Mondtam neked már, hogy újabban vonzanak a "nevesincs", de bájos, szép, vagy látványos helyek... Most is sok ilyen volt a programban, de ott szinte a madár sem járt, csak néhány hozzánk hasonló "elvetemült" alak. (Egyébként meg igyekszem kerülni a turistatömeg fényképezését.) Mielőtt majd reklamálnál, megnyugtatlak, hogy a felkapottabb helyeken (pl. Mulhouse, Colmar, Freiburg, Strasbourg, Riquewihr, stb.) még borongós idöben is sokan voltak. A borúton "uborkaszezon" volt, mert csak két hét múlva kezdődtek a szüreti ünnepségek. Volt szerencsém azt is látni futtában régen; a hangulata mesés, de a tömeg borzalmas...
Meghiszem azt. A kolostortemplom nagyon szép (a másik is, minden érdem elismerése mellett, de ez közelebb áll hozzám), de a többi is, a maga nemében mind nagyon ott van. A szürke időjárásnak meg nem csak a napsütés, hanem a sok virág is jó ellenszere, ahogy látom.
Mindenesetre ha itt így néznek ki a turistával telített utcák, akkor jövőre megfontolandó, hogy ezt válasszuk Görögország helyett. (Mindenesetre az komolyan felmerült bennünk, hogy Görögország csakis júniusban lenne jó, még ha nehéz is kiviteleznünk, augusztusban meg inkább valami más...)
Két hetet töltöttük augusztusban Baden-Württembergben egy Rajna menti kisvárosban a Fekete-erdő szélén, egy nem egészen 30 €/nap-ért bérelt 65 négyzetméteres lakásban (teljes önellátással – kihasználva a jól felszerelt konyhát). Kitűnő bázis volt a tervezett csillagtúrákhoz; nagyszerűen éreztük magunkat. Voltunk már rosszabb és drágább szálláshelyen is, s tartok tőle, hogy még leszünk is…
Jártunk már Elzászban nagyon régen, de csak villámlátogatásként. Ezúttal nagyon rugalmas, laza és változatos programmal készültünk. Számítottunk az időjárás szeszélyére is, ami sajnos be is következett; volt néhány esős és borús napunk, ami látszik sokszor a fényképeken is. (Szép időben, nyílt terepen egyszerű jó képeket készíteni, de árnyékos szűk utcákban, vagy ólomszürkeségben nagyon keserves dolog.) Nem maradt el az időjárás miatt a programból szerencsére semmi, s végül is ez a lényeg…
Ha már arra jártunk, nem hagyhattam ki – már csak szakmám miatt sem – az elérhető távolságban (Ronchampban) lévő Notre-Dame-du-Haut kápolnát, a modern építészet egyik korai (1950-es évek!) remekét, Le Corbusier világhírű alkotását; modernsége, formavilága számomra ma is lenyűgöző.
Ha már az építészetet szóba hoztam, megemlítek még egy kis műremeket, egy Rajna-menti eldugott kis francia faluban (Ottmarsheimben) lévő, ottani viszonylatban is meglepően jó állapotban fennmaradt 11. századi kolostortemplomot, amely a román kor legjelentősebb építészeti emlékei közé tartozik.
A borvidék bájos városkáinak, falvainak hangulatát nem lehetett megunni, még ha sokban hasonlítanak is egymásra. Rend, tisztaság mindenütt és rengeteg virág még a patakparti korláton is, s nem csak a felkapott helyeken, sőt… Mosolygósak az emberek, sok a turista, de nincs becsalogatás a vendéglőbe, s nincs erőszakos árus sem, de gyakran megkínálnak kóstolóval, s nem várják el, hogy vásárolj is. Van viszont útszéli becsületkasszás gyümölcsárusítás, s ugyanígy kapható sokfelé a napilap is főleg a német oldalon.
Nem kis meglepetéssel tapasztaltuk, hogy rendkívüli kultusza van a gólyának; rengeteg fészek a házakon, tornyokon, gólyás kis szobrok, homlokzati, kirakati díszek, emléktárgyak sokasága mindenütt. (Láttunk a mezőn fekete gólyát is, ami nálunk nagy ritkaság. )
Amúgy persze a borról szól mindenütt szinte minden, de azért akad más is (az árak nagyon durvák).
Sokat jártunk mezőgazdasági területeken is kis mellékutakon a falvak között, amikor egyszer egy furcsaság megállásra késztetett. El nem tudtuk képzelni a kocsiból látva, hogy mi az a gömbölyded, kicsit csúcsos termésű, tökszerű növény. A közelébe érve láttuk, hogy ez nem más, mint egy salátaféle, aminek kis könnyű félgömb formájú műanyag sapkákkal letakarták egyenként a közepét (a kis csúcs a megfogást szolgálta), talán védve a túlzott napfénytől és túléréstől…
Bár Fekete-erdő széli kisvárosban laktunk, s nagy volt a csábítás, de ezúttal ott csak néhány helyet látogattunk meg, mivel korábban már volt alkalmunk a fontosabb helyeket bejárni. Kevesen tudják, hogy a Fekete-erdőben épült meg pl. kis ház formájában a világ legnagyobb kakukkos órája. Aztán egy másik mester épített egy még nagyobbat. (Hogy ne legyen vita – gondolom én, most az egyik a „világ első legnagyobb kakukkos órája”, a másik meg egyszerűen a „világ legnagyobb kakukkos órája”.) Lehet válogatni, van kakukkos óra bőven…
Hazafelé megálltunk egy kicsit nosztalgiázni Salzburg után. A hegyek övezte táj elbűvölt ismét, s ezzel úgy tűnik el is dőlt, hogy mi lesz az egyik jövő évi program…
OFF
Mint említettem, gátlásosan kezdtem, majd gátlástalanul folytattam - persze tele hibával eleinte - a német csevegést. Ennek az lett az eredménye egyetemista koromra, hogy amikor az évfolyamtársammal éppen lecsattogtunk a dűnéken át a Rügen szigetnél lévő Hiddensee-n a strandra, egy táblába ütköztünk amit csak futtában olvastam el... Az állt rajta : Strandzugang verboten! Nos ezt én futtában Strandanzug verboten-nek olvastam, s még csodálkoztam is. Aztán leérve a strandra látom, hogy tele van nudistákkal. Na ja, akkor már értem, s megnyugodtam. Na, most mi legyen? Lesz, ami lesz, levettük a gatyát... Aztán jöttek a zsaruk, és alig tudtam kidumálni magunkat (még az is eszembe jutott, amit soha nem tanultam ). Kiderült, hogy itt fürödni tilos, pláne ruha nélkül, csak a lusta nudisták jártak ide, mert a kijelölt hely messze volt. ON
Ahogy a nyelvtanulást említetted, az a baj idehaza (általában), hogy a tökéletes nyelvtant próbálják meg belénk verni. De minek? Az angol nekem okés, a német megy, ha muszáj (nem szeretem), és a célország nyelvén is mindig készülök valamennyit (és szeretek a Magyarországra érkező turistáktól is hallani néhány magyar szót). Na az aztán abszolút nem nyelvtani tökély, mégis remekül működik! Beszélni, használni, ez a titka minden nyelvnek. Sajnos van, akinek, mint mondani szokás, nincs nyelvérzéke. Őket azért sajnálom.
Ne is mondd a nyelvtudást... Nagyon korán viszonylag jól megtanultam németül; gondoltam én... Aztán gimis koromban odajött hozzám NDK-ban az emeletes vonaton valaki és megszólított. Köpni-nyelni sem tudtam, csak makogtam. Amikor otthagyott, akkor esett le, hogy csupán azt kérdezte, hogy hány óra van. Ez alapeset volt minden nyelvórán, s mégis begörcsöltem, de itt dőlt el valószínüleg minden. Azóta gátlások nélkül beszélek németül szinte folyékonyan, de amilyen a formám, ez szinte soha nem elég. Nagyszerű szláv egyvelegem is van (orosz alapon), s nem lehet eladni angolul sem (német alapon).
Igen, ez kell az utazáshoz, illetve a nyelvtudással sokkal jobban élvezhető minden. Az imént kissé karikíroztam a dolgot, de hála a szinte minden országban korábban begyűjtött barátoknak, akikkel sokáig kölcsönösen látogattuk egymást és csodaszép napokat töltöttünk el együtt (sajnos csaknem kihaltak mára ), tényleg sikerült több nyelvben valamicske alapot összeszedni, ami nagyon hasznos.
h.apci, jó utak, jó tervek!
Én is preferálom az egyéni utazást, egyrészt, mert nem kell alkalmazkodni, másrészt pedig töredék-áron meg lehet oldani, mintha irodával menne az ember. Való igaz, hogy sokat kell keresgélni érte, de már maga az is kellemes elfoglaltság. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nyelvtudás nélkül nem megy önállóan a dolog, és néha van egy-egy út (ált. nyaralás), ami még mindig jobban megéri szervezetten.
Kalandra fel!
H.apci | #133674 | 2010-05-09 14:55:38 | Utazni jó (és kell)
Tudom, hogy sokak számára a déli tengerek melletti strandolós nyaralásnak nincs párja; én is így voltam ezzel sokáig, főleg amíg a gyerekek is velünk utaztak. Az is mellette szól manapság, hogy ezekből az utakból van a legnagyobb választék, mennyiségben, minőségben és árban egyaránt. Szerencsére hamar rájöttem – az akkor még korlátozott utazási lehetőségek ellenére, hogy rengeteg más érték és szépség is van szerte a világban, akár szinte karnyújtásnyira is, ami megtekintésre érdemes. Sokan utaznak egyénileg, s nyilvánvalóan mindenkinek más az érdeklődési köre, de meggyőződésem, hogy a ma már hihetetlen bőséggel megtalálható információk alapján mindenki meg tudja találni a számára legmegfelelőbbet.
Az internet adta lehetőségek teljesen átrendezték utazási szokásainkat, no meg a nyugdíjas-korral járó rengeteg szabadidő. Már nem bírjuk ki egyik nyártól a következőig egy utazással, inkább többször megyünk rövidebb-hosszabb időre. Jó, tudom, ehhez megfelelő anyagi háttér is kell, de mi már nem gyűjtünk semmire, nincs adósságunk, s a szürke hétköznapokban viszonylag szerényen élünk, így valamivel könnyebb. Mielőtt ebbe belevágtunk, tartottam a költségektől, de kellemes meglepetések értek. Nagyon sokat kell kotorászni érte az interneten, de néha szinte hihetetlen dolgokat lehet találni. Írtam itt már én egy-két dolgot korábban is erről, meg máshol is, de most, hogy sokan tartanak a görög helyzettől, talán nem árt egy kis bíztatás.
Tavaly voltunk (saját szervezésben, személykocsival) Montenegróban, Finnországban (meg ami útba esik jövet-menet), a Felvidéken és a lengyel Tátrában, s végül villámlátogatásként Szlovéniában. Az idén Csehország (várak, kastélyok, védett óvárosok kisvárosokban, Prága), Bulgária (a déli hegyvidék, ódon falvak, szurdokok, majd tengerpart, végül Veliko Tarnovo és környéke), augusztusban pedig az elzászi borvidék bűbájos városkái és a Feketeerdő. Mielőtt bárki a szívéhez kapna, leírok néhány szállásárat (kétágyas, fürdőszobás szoba reggelivel, kivéve a német lakást, ahol nincs benne reggeli):
- Csehország: kicsi, de szigorúan belvárosi panziók: 28-40 €
(Nagyon jókat és elfogadható áron lehet kajálni, a sörről nem is beszélve!)
- Bulgária: 2-3 csillagos szállodai szoba reggelivel jó helyen: 15-25 €
(Az étkezés itt sem lehet gond, olcsó és – szerintem – jó, csak tudni kell választani.)
- Németország: kisvárosi komplett lakás családi házban kertkapcsolattal: 30 €
(Az élelmiszerárak nem tragikusak, a nagy láncok olcsóbbak néha, mint nálunk.)
Ezek csak példák, de számtalan más potenciális célpont és lehetőség van. Nagy élvezettel gyűjtök mindenhonnan minden információt, soha nem lehet tudni, mikor, mire lesz jó. Tervezgetem a Mazuri tavakat és ami onnan elérhető (horgászással egybekötve), Provence bejárását, stb. Ez is egyfajta szenvedély, s én csak bíztatni tudok rá mindenkit, hogy a lehetőségei határain belül használjon ki minden alkalmat arra, hogy utazzon és világot lásson.
Végezetül néhány kép a mostanság meglátogatni tervezett helyekről (a neten található választékból):
Ha már a finn körutazás kapcsán a tranzitszállás szóba jött, tanulságul elmesélek még valamit.
Elég sokat vacakoltam a hazafelé út megszervezésével. Svédországon át jöttünk, s bár korábban jártunk már ott, mégis szerettünk volna néhány már ismert és ismeretlen helyen egy kevés időt eltölteni, hogy ne csak az állandó utazásról szóljon a hazafelé út. Igen, de a szállás és az étkezés Svédországban nagyon drága, ezért a szokásosnál még körültekintőbbnek kellett lenni a szervezésnél. Turkuból kompoltunk át Stockholmba, ami elég hosszú út, ezért felmerült bennem az éjszakai átkelés kabinbérlettel, de kapásból elhessegettem a gondolatot a várható költségek miatt. Jóval később derült csak ki a többi variáció kidolgozása után, hogy ezúttal tévedtem. Bármilyen szálláskombinációval próbálkoztam, drámai összegek jöttek ki. Nem tudtam korábban, de szerencsére még időben rájöttem, hogy az egyik hajótársaságnál, ha kombinált jegyet veszek (német irodán keresztül és nem a MAHART-nál foglalva, ahol egyébként már egy hónapja alkudoztam ezügyben), akkor jelentős kedvezményt kapok. A Tallinn-Helsinki nappali gyorskomp (drágább, mint a lassú normál) és a Turku-Stockholm éjszakai komp kabinnal két főre (kocsival együtt) itt összesen csak118 Euro, amit először nem akartam elhinni, mert ugyanez máshol bőven 200 felett lett volna. Igaz, azonnal ki kellett (januárban) fizetni, s nem lehetett módosítani, illetve csak jelentős ráfizetéssel lehetett volna. Interneten kártyával fizettem, s az email-ben kapott visszaigazolással lehetett becsekkolni; sehol semmi bonyodalom. Szuper volt…
Ezek után már csak hab volt a tortán, hogy a másik svéd szállásunk, ami vidéken egy elfogadható árú privátszoba lett volna közös fürdőszoba- és konyhahasználattal (amire nagyon keservesen, hosszas keresgélés után találtam rá), végül – más vendég hiányában – egy komplett aranyos kis összkomfortos házikó lett, ahol kényelmesen meg tudtunk a maradékainkból vacsorázni, s kaptunk bőséges reggelit is. Aki keres, az talál…
H.apci | #126541 | 2010-02-22 17:51:18 | Görög vacsora...
Nem is meséltem…
A finn körutazásunk előkészítése minden korábbinál macerásabb volt. Odafelé és a visszaúton is elég feszes volt a tervezett tempó, s már csak ezért is ragaszkodtam hozzá, hogy előre lefoglalt tranzit-szállásunk legyen, s persze minél olcsóbban. Nem volt egyszerű, de végül szerencsésen összejött minden, sőt…
Meglepetésemre Hamburg mellett találtam egy kis útszéli fogadót étteremmel (mert szállodának - a neve ellenére - csak némi jóindulattal lehetett nevezni): Gasthaus Zur Seeve - Restaurant Aphrodite ( https://www.gastbeigari.de ). Nocsak! Görög vállalkozás, görög tulajdonos és személyzet, görög étterem. Már előre nagyon élveztem a helyzetet; elhatároztuk, hogy majd megvacsorázunk, kiélvezzük Németországban is a görög ízeket.
Megérkezve egy idősebb görög úr fogadott (meg görögös hangulat, jóvágású görög pincérek sürögtek-forogtak a meglepően sok vendég körül), majd átadott bennünket egy fiatalasszonynak. Adategyeztetés, információcsere… Érdeklődtem a vacsora felől, mondva, hogy szívesen ennénk egy igazi stifado-t; van-e? Az mi – kérdezte… Porba voltam sújtva a kérdéstől. Meghallotta az „öreg”, elzavarta a hölgyeményt, zavartan elnézést kért, sajnálkozott, hogy stifado az nincs, de van számtalan más görög étel, amint később kiderült, csak grillvariációk, de azok bőségesek és nagyon finomak. Mondanom sem kell, hogy a vacsoránál az "öreg" szolgált ki bennünket megkülönböztetett figyelemmel, ajándék desszerttel és ouzo-val.
Azóta is csak találgatok. Nem görög lenne (alig hiszem), vagy már ott született, s ezért hiányosak az ismeretei? Akárhogyan is van, kár, hogy így van…
(Egyébként meg igyekszem kerülni a turistatömeg fényképezését.) Mielőtt majd reklamálnál, megnyugtatlak, hogy a felkapottabb helyeken (pl. Mulhouse, Colmar, Freiburg, Strasbourg, Riquewihr, stb.) még borongós idöben is sokan voltak. A borúton "uborkaszezon" volt, mert csak két hét múlva kezdődtek a szüreti ünnepségek. Volt szerencsém azt is látni futtában régen; a hangulata mesés, de a tömeg borzalmas... 
)
Aztán jöttek a zsaruk, és alig tudtam kidumálni magunkat (még az is eszembe jutott, amit soha nem tanultam 
), tényleg sikerült több nyelvben valamicske alapot összeszedni, ami nagyon hasznos.
