Mindenképpen szót érdemel itt a Peloponnészoszon, a Messzéniai-félsziget délnyugati partjainál fekvõ lagúnás rész.
A Kiparissiaból Pilosba vezetõ út mellett fekszik a Daliani- Halastó, a Navarino-öböl és a Voidokilia-öböl. Ezen a környéken már az i.e. 8-7. századból is találtak leleteket. A Voidokilia-öböltõl ösvény vezet a Nestor-barlangoz, ahonnan csodaszép kilátás nyílik (az útikönyv szerint) Görögország legszebb öblére. A görögök szeretnék e tájat a maga természetes szépségével olyannak megõrizni, amilyen, ezért nem építenek aszfaltozott utat, csak egy földút vezet az öbölhöz, így próbálják a turistatömegektõl megóvni érintetlenségét. Ez a táj nemzeti park is lehetne. Õsszel, egy kis szerencsével, kaméleonokat lehet itt megfigyelni.
„A Voidokilia-öbölhöz az utat nem a legegyszerûbb megtalálni, de sikerül. Szörnyûséges földút, de nem hosszú. A Navarino öböl egy zárt beltenger. Muszáj, hogy Korzikával hasonlítsam össze, ahol a sziget délkeleti részén van egy igen hasonló beltenger, Santa Giulia öblénél.
Homokdûnék veszik körül a Navarino sekély vizû lagúnáit. A belsõ tó egyik végénél van a Voidokilia-öböl. A Navarino-öblöt úgy képzeljük el, mint egy hatalmas halastavat, ami a szárazföldben a tengerparton helyezkedik el és csak egy homoksáv választja el a külsõ tengertõl. Tulajdonképpen inkább tónak kellene neveznünk. Ez a tó majdnem négyzet alakú. Így a Voidokilia-öböl tulajdonképpen nem is része e tónak, hiszen a tavat és az öblöt egy homokdûnés földnyelv választja el egymástól.
Több méter magas dûnék mögött parkolnak az autók, mi is ott állunk meg, csak sejtjük, hogy a homokhegyek másik oldalán ott van a meseszép öböl. Felmászunk a dûnékre és elénk tárul ez az álom. Az öböl teljesen szabályos félkörív alakú, mintha körzõvel rajzolták volna meg a 180°-os ívet. Az ív két végén sziklafal emelkedik, ezek hatalmas kapuként védik az öblöt, mögöttük a nyílt tenger. Talán leginkább egy Ω-betûhöz lehet hasonlítani. Hihetetlenõl szabályos és szimmetrikus a formája. Az is hihetetlen, hogy ez az öböl kétszer létezik a világon, ilyen tökéletes formában. Egy pontosan ugyanilyen öböl található Korzika délkeleti részén, a neve Rondinara. Ráadásul az elõbb említett Santa Giuliától nem olyan messze található. A két hely egymás ikertestvére. Nekem rejtélyes ez az egybeesés, hiszen én már Korzikán mondtam, hogyan képes a természet ilyen tökéletes geometriai alakzatot létrehozni, ebbõl csakis egy lehet az egész Földön? Most mégis itt állunk egy második ilyen helyen. A víz gyönyörû tiszta, inkább zöld, mint kék színû. A homok világossárga és finomszemcséjû, mint a porcukor.
Kicsit távolabb van egy magasabb hegy, várrommal a tetején, ott van a Nestor-barlang is. Oda biztosan nem mászunk fel ebben a hõségben. Viszont felmászunk az öböl egyik kapuját képezõ szikla mögötti dombra. A nyílt tenger mély kék, a part meredek sziklás. Hogyan tud a táj pár méteren belül ennyit változni? Fent a szikla tetején ösvények mennek a vár irányába. Ha nem lenne ilyen piszok meleg, akkor mi is felmásznánk, innen nem látni olyan szépen ezt a mesteri félkörívformát. Szúrós bozótok nõnek itt. A sziklákon mászkálunk, melyek lyukacsosak, mint a szivacs és élesek, mint a borotva. Nincs egy cseppnyi sima felületük sem, az egész fennsík egy sziklarét, és e rét füve éles beretva, mint a kakastaréj, úgy néz ki a felülete. A vékonytalpú papucs talpán keresztül pontosan érzem, hogyan vágnak ezek a kövek. Lenyûgözõ ez a hely. „
Sajnos nem jártam ott, mert nagyon kiesett a mi körutazásunk útvonalából, de itt van egy kis info egy útikönyvbõl:
Elafonissost csak egy sekély vízû tengerszoros vélasztja el a szárazféldtõl. A Lakóniai-félsziget déli csücskében fekvõ Neapoliból indulnak ide motoros bárkák. A történelmi idõk elõtt a sziget még egyben volt a Peloponnészosszal. A szigeten nem sok minden van, csak homokdûnék és olívaligetek. A sziget legmagasabb "hegye" 276 m. Az északi részén van Elafonissi halászfalu, ahova a szárazföldrõl jövõ hajók érkeznek. A sziget körül azúrkék a tenger.
Sziasztok!
Járt már valaki közületek a Peloponnesosnál lévõ Elafonisi szigeten? Érdemes ide egy kitérõt tenni? A krétai Elafonisivel összehasonlítva milyen? (nekem az eszméletlenül tetszett)
A Spárta és Kalámata között húzódó autóút a Taigetosz hegy hatalmas sziklái között vezet keresztül, a környék egyik legfestõibb vidékén.A gyönyörû Lagada szurdok Tripi falunál kezdõdik, s az út egy darabig követi a Lagada folyó vonalát., majd éles hajtûkanyarokkal kapaszkodik fel a Taigetosz félelmetes sziklái közé. A szurdok északi részén volt az a hely , ahonnan a spártaiak a nem elég erõsnek ítélt gyerekeket a mélyba vetették.
Jox | #5077 | 2006-02-16 11:31:43 | Út Spárta és Kalamata közt át a Taigetoszon
Az Argoliszi -öböl szépséges városkája volt a független Görögország elsõ fõvárosa. A Palamidi-erõd tövében épült, szûk utcáit velencei stílusú házak és neoklasszikus villák szegélyezik.
A város nevét alapítójáról , Poszeidon isten fiáról , Nauplioszról kapta. az Õ fia volt Palmédész , a görök mítoszok feltalálója. Neki tulajdonították az ábécé, a súlyok és mértékek megalkotását , a diszkoszvetés és kockajáték bevezetését.
A Lusziosz-szurdok kapujánál fekvõ város házai amfiteátrum szerûen épültek a környezõ hegyoldalba. Négy jellegzetes harangtornya közül az Ajia Kiraki-templomé éjjel is ki van világítva. Két és háromemeletes polgárházai az 1700-as 1800-asévekbõl származnak, amikor a város fontos kereskedelmi központ volt
Dimitsana hegyi falu, a Peloponnészosz szívében, Árkádia megyében, mélyen a hegyekben, a Lousios folyó völgye felett fekszik. A szûk utcákban sétálva egy tucat templomba és 17. századi házba botlunk. A falu óratornyát a visszatérõ amerikai kivándorlók adományozták szülõfalujuknak. Néhány ház roskadozik már. A Charalambos templom és az iskola mellett áll a 19. századi Moni Philosophou kolostorból kialakított könyvtár. Itt egy kis helytörténeti kiállítás is látható. A meredek hegyoldalban a Lousios-szurdok felett található az Ydrokinissis szabdatéri múzeum. Még lejjebb a hegyoldalban érhetõ el a Moni Aimialon kolostor, ami félig a hegyoldal szikláiba van beépítve és 17. századból származik. A Lousios-szurdok sziklafalából kiugró teraszon áll az új Moni Philosophou kolostor, ezt 1641-ben építették, kis keresztkupolás temploma van, 17. századi ikonokkal és freskókkal. Ide gyalog jutunk el Dimitsanaból, Paleochori falun keresztül, egy vékony, pirossal jelzett ösvényen (kb. 8 km). Autóval Arachova falu felé kell menni, majd kb. 6 km. után Markos irányába kell lekanyarodni. Az új Philosophou kolostortól egy ösvényen jutunk el a már félig leomlott régi Philosophou kolostorhoz. Ez a 12. századból származik!
Szia Dzsudika!
Nem csak azért szép, mert Görögországban van, hanem mert tényleg fantasztikus tájak vannak Peloponnészoszon. Én egy fényképemet ki is nagyíttattam A3-as formátumúra, ami a Mistrán lévõ várban készült, mögötte a Tajgetosz gyönyörû csúcsával.
A legszebb helyek: a narancs- és olajfa ligetek Argosz körül. A Tajgetosz. Epidaurosz környéke. Az út Olympia és Tolo között, át a hegyeken. Mani. És még sorolhatnám.
És különben is: a Peloponnészosz Görögországban van. Tehát csak szép lehet.
