Kétféle déloszi ünnep volt. Az egyiket minden 5. esztendőben tartották Apollón tiszteletére körtáncokkal és lófuttatással. A monda szerint Théseus alapította, midőn krétából vissztérve Déloszon megállapodott s ott Ariadnénak szobrot emelt. A másodikat évenkint tartották az athéniek. A monda szerint ugyancsak Théseus alapította győzelmes krétai expediciója emlékére. Athén erre a célra theoriának nevezett küldöttséget menesztett a Theóris-nak nevezett hajón, mely a monda szerint még Théseus hajója volt, Déloszba; az e theóriában résztvevőket délioszták-nak vagy theóros-nak nevezték. Amig e hajó Délosz szigetéről vissza nem tért, halálos itéletet végrehajtani nem volt szabad. Szokratésznek kivégeztetése ezen oknál fogva halasztódott el harminc nappal. A küldöttség Déloszon ünnepélyes áldozatokat mutatott be Apollónnak; Athénbe való visszatértekor nagy lelkesedéssel szokta fogadni a lakosság.
A 7. században és a 6. század elején Délosz nagy szomszédja, Naxosz ellenőrzése alá került, ezt követően azonban mindinkább az athéniaknak jutott a vezető szerep, és ez csak a Spártával vívott nagy háború végén szakadt meg rövid időre. 314-ben azután Délosz függetlenné vált, és az is maradt i.e. 166-ig. A pénz-és a kereskedelmi ügyletek központja lett, és fontossága egyre nőtt. 166-ban a rómaiak athéni fennhatóság alatt álló szabadkikötővé tették. Az i.e. I. évszázad közepének zűrzavarainak idején, amikor a római központi hatalom megerősödött, hanyatlásnak indult.
(Forrás: Peter Levi: A görög világ atlasza)
Délosz kicsiny szigete (görögül: Δήλος), a Kykládok szigetcsoport által alkotott kör közepén helyezkedik el, Mykonosz szigettől 2,5 km-re nyugatra. Szent helyként tartották számon, még mielőtt a görög mitológia ide helyezte volna Apollón és Artemisz szülőhelyét. Kultikus helyként Délosz olyan fontosságra tett szert, amilyent a természeti erőforrásai soha nem tettek volna lehetővé. A kb. 5 km hosszú és 1 km széles sziget közepén a 106 méter magas Künthosz-hegy található.
Mitológia:
Hajdanán Délosz az Égei-tengeren úszó sziget volt, ezért jött ide a Héra elől menekülő Létó, hogy megszülje gyermekeit, Apollónt és Artemiszt, akiket ezért Déliosznak és Déliának is neveztek. Később Poszeidón négy gyémánt oszloppal rögzítette a szigetet.
A Krétából hazatérő Thészeusz kikötött Délosz szigetén és felajánlotta Apollónnak az Ariadnétól kapott Aphrodité-szobrocskát, majd körtáncot járt az ifjakkal. Ez lenne az eredete a déloszi daru-táncnak, amely később is szokásban maradt.
Történet:
A sziget már Kr. e. 3000 évvel lakott volt; Kr. e. 900 és Kr. u. 100 között az egyik legfontosabb szent helynek számított, ahol Dionüszoszt ugyanúgy tisztelték, mint Apollónt, Artemiszt és Létót. A sziget a Kr. e. 478-ban alapított déloszi szövetség tagjainak természetes találkozóhelye volt. Az idegeneknek és az idegen istenek szentélyeinek külön negyedet tartottak fenn. A Kr. e. 3. században a különböző görög királyok vetélkedtek abban, hogy Déloszt sztoákkal és szobrokkal ékesítsék; ezeknek a talapzata ma is látható a Szent Úton. Kr. e. 166-ban a római köztársaság az athéni városállamnak adta Délosz szigetét, mely később lakatlanná vált. Jelenleg csak régészek és turisták járnak erre; lakossága a múzeumi személyzetből és ezek családjaiból áll.
A helyszínt az athéni francia iskola fedezte fel 1873-ban. 1990-ben az UNESCO felvette Déloszt a Világörökség listájára
