Megjöttünk! Még nem egészen vagyok magamnál. Később talán lesz mondandóm és mutatni valóm is. Semmi extra, legfeljebb érdekes vagy kellemes, netán szép.
Szia h.apci!
Igaz, hogy nem mindig írok, de mindig olvasom az egyéb utazásaidat és gyönyörködöm a fotóidban. Ezúttal is várom az élménybeszámolód és a képeidet, biztos különleges utazásban volt részetek.
Amikor csak úgy nézegetem a térképet a neten, hogy hova is lenne jó elmenni („lőtávolban”) kicsit szétnézni, váratlan elhatározások születnek néha; így volt most is. Valamikor nagyon régen egy belga meghívás alakalmával futólag láttam valamit Luxemburgból, a Saar és a Mosel vidékéből; akkor tetszett, s ez most eszembe jutott. Elkezdtem információkat gyűjteni; találtam is elegendő látnivalót ahhoz, hogy eltöltsük ott egy bázison két hetet kirándulgatásokkal és (a törvényszerűen előforduló esős napokon) pihizéssel. A végső lökést a döntéshez az adta meg, hogy Luxemburgban jóval olcsóbb az üzemanyag (a 95-ös benzin 1,39 €/l), mint a környékén.
Kijelöltem egy súlyponti térséget a luxemburgi határ közelében, de a német oldalon, s ott kezdtem el szállást keresgélni. Így akadtam a bájos (korábban általam soha nem hallott) városkára, Saarburgra. Nem volt könnyű, de a közelében végül sikerült egy családi ház földszintjén 50 nm-es, kétszobás, étkezőkonyhás lakást találni napi bruttó 28 €-ért. Rengeteg a szálláshely, de a turista is, ezért a kedvezőbb helyeket hamar elkapkodják főszezonban. Néztem folyamatosan több helyen is az időjárás előrejelzéseket. Viszonylag szép időt, de hűvöset (reggel 6-8, nappal max. 24 fok) ígértek, így erre készültünk. Na, ez az egy, ami nem jött be; a csúcs 36 fok volt, s emiatt elhagytuk pl. Trierben a gyalogos városnézést; menekült mindenki a hűvösebb helyekre.
A Saar és a Mosel völgyében minden a szőlőről és a borról szól. Enyhe túlzásnak tűnhet, de pl. a Mosel luxemburgi oldalán egy kis települést egyenesen a rizling fővárosaként emlegetnek. A táj helyenként lenyűgöző, számos kis település pedig varázslatos. A német oldal különösen változatos és színes, virágok mindenütt, vendéglő vendéglő hátán, s mindegyik szinte tele vendéggel a (nekünk) húzós árak ellenére. A térségben már a rómaiak is foglalkoztak borászattal; számos emlék őrzi ottlétüket.
Amint mondani szokták "kifogtad Ámerikát", viszonylag alacsony áron nagyszerű szállás, egy csodaszép környezetben, és csak hab a tortán, hogy az idő is meleg volt. Jól eltaláltad a helyszint a fotózáshoz, különlegesek, és szépek.
Amint mondani szokták "kifogtad Ámerikát", viszonylag alacsony áron nagyszerű szállás, egy csodaszép környezetben, és csak hab a tortán, hogy az idő is meleg volt. Jól eltaláltad a helyszint a fotózáshoz, különlegesek, és szépek.
Üdv!
vikso
Örülök, ha tetszik... Mondtam már korábban: Semmi extra, legfeljebb érdekes vagy kellemes, netán szép.
Több alkalommal tettünk kisebb-nagyobb autós kirándulásokat Luxemburgban a táj, vagy éppen néhány város kedvéért. Bázisunkhoz (lakhelyünkhöz) legközelebb Grevenmachernél és Wasserbillignél volt átkelési lehetőség (híd) a határon. Legtöbbször az előbbit vettük igénybe.
Már itthon ráakadtam egy „Tankstation” weblapjárara ( https://www.wolterwasserbillig.de ). Ide jártam tankolni, amikor útba esett, de érdemes megnézni a shop ajánlatát is (hatalmas választék és hihetetlenül kedvező árak; be is vásároltam jobb kávékból ). A tankolást minden alkalommal egy hanuta nápolyival köszönték meg.
Nos, ugyancsak Grevenmacherben található egy lepkeház, amit csak kíváncsiságból néztünk meg, de mondhatom, nagy kár lett volna kihagyni. A levegő 28 °C, a páratartalom 80 %, ami eleinte kellemes, de a végére már izzasztó. A lepke a fő téma, de sok más is látható. A kedvencem egy röpképtelen, azaz földön szaladgáló, csibe méretű és formájú madárka lett, akinek éppen voltak csibéi, akiket tanított csipegetni. Az egész éppen olyan volt, mit a tyúk és a csibéje, csak miniben. Eszembe is jutott a mondás: „Olyan, mint a nagy csibe, csak kicsibe’”; a kiscsibe jó ha volt 3 cm-es!
Őszintén szólva sokáig vívódtam a választék és az árak láttán, egyszer el is halasztottam emiatt a vásárlást, aztán maradtam a régi kedvenceknél (filterkávénak iszom):
Nincs szándékomban Luxemburgról részletes beszámolót írni; aligha vonzana tömegeket Magyarországról. Változatos táj, számos látnivaló, tisztaság, rend a jellemző, de messze nem olyan színes, "vidám", mint a szomszédos Németország, s ez a különbség a határon átlépve szinte azonnal érzékelhető.
A fővárosban, Luxembourgban jártam már korábban, de csak a központban. Érdekes és szép a fekvése a városnak, amit szerettem volna ezúttal jobban körbejárni, ami azonban csak részben sikerült. Jól tudok tájékozódni, térképem is volt, meg is terveztem az útvonalat, aztán „a sors keze betette a lábát”… Mindig tudtam éppen hol vagyok, merre szeretnék menni, de arra valamiért éppen soha nem lehetett. Róttam a köröket, s már-már „belekeveredtem, mint majom a házicérnába”, ahogy mondják, de végül megúsztam, csupán néhány helyet a régi városrészben, lent a vízparton, ki kellett hagyjak, mert egyszerűen nem tudtam odajutni.
Nagyon szép helyen jártatok már megint, a fotók pedig tényleg csodálatosak.
A szállás pedig nagyon színvonalas , szinte bagó áron. Különös érzéketek van hozzá, hogy mindig ilyeneket találtok.
Amikor néztem a képeket sajnos újra rá kellet jönnöm, milyen nagy még mindig a lemaradása kis hazánknak. Azok a gyönyörű szép ápolt, kezelt utcák, parkok, a sok-sok virág, az épületek állapota stb. Van még mit tanulnunk.
Sajnos (így kell mondjam) igazad van, s ez az egyik ok, hogy szeretek arrafelé mászkálni. Finnországban pl. sokáig nem tudtam, mi az a furcsa érzés állandóan bennem akármerre járok, pedig semmi csoda sem volt körülöttem, csak egyszerűen a rendezettség, tisztaság, színkavalkád, vidámság, nyugalom, s sorolhatnám; akármerre mentem olyan érzésem volt, hogy folyamatosan egy hatalmas üdülőhelyen járok, ez sugárzott mindenből. Vannak még terveim, ha bírom erővel; pl. Friesland a szomszédos észak-holland és észak-német területekkel, vagy a Harz hegység és tágabb környéke.
Nem hanyagolom el azért a Balkánt sem, lesz még egy körutam a jövő hét végétől Bulgáriában (talán az utolsó, mert sikerül végre mindenhova eljutni, ahová korábban nem). Nem azért mondom, de itt is megcsíptem még tavaly késő ősszel, vagy inkább a tél elején egy (pár napig elérhető promóciós) ajánlatot, a Napos Parton a Primasol Strandja Hotelben; all inclusive 2 főre 35 €/nap/szoba áron. Vegyes a vélemény a szállodáról, de elvileg 4 csillagos, nagy hotel, saját medencés, s jó helyen van; ad grátisz parkolót is. Olyan rossz nem lehet, hogy ennyiért ne érje meg, pláne, hogy csak 4 éjszakát töltünk ott. Ha csak a sört számolom, amit naponta megiszom így is úgy is...
Említettem, hogy rendszeresen Luxemburgban tankoltam, mert Németországban nagyon drága a benzin, aztán megfeledkeztem a témáról. Igen, drága, de mihez képest, ugyanis pl. Belgiumban még drágább…
Németország 1,620 EUR ~ 452 Ft
Belgium 1,741 EUR ~ 486 Ft
Luxemburg 1,378 EUR ~ 384 Ft
Van egy városka belga-luxemburgi határon, Martelange, ahol nagyon régóta fura helyzet áll fenn. A belga oldalon a főút kb. 1,7 km-es szakaszon közvetlenül az országhatár mentén megy úgy, hogy az út széle az országhatár. Gondolom adózási okokból régen is jelentős volt a két ország között a benzinár-különbség, ezért a benzinkutak – gyakorlatilag közvetlenül egymás mellé települve, mintegy láncot alkotva - ellepték az út szélét a luxemburgi oldalon, így aki Belgiumban halad az úton, behajtva a benzinkúthoz már Luxemburgban van, s olcsóbban tankolhat. Ez régen azért volt még érdekesebb, mert még létezett határellenőrzés, s volt is sorompó, útlevél-ellenőrzés az útkereszteződésben lévő határátkelőnél, de a benzinkutaknál nem. A határ azóta jelképes lett, de a kutak megmaradtak, csak a márkák cserélődtek (amennyire vissza tudok emlékezni az ősrégi állapotra).
H.apci | #194236 | 2012-08-21 19:51:04 | Kicsit más...
Azon kapom magam, hogy egyre kevesebbet fényképezek az útjainkon, bár ez is relatív, mint annyi más; a nejemnek néha ez is sok, miután emiatt ő kénytelen cipelni az összes cuccunkat a séták során (igazolványok, pénz, szobakulcs, térkép, stb., na meg a női táska összes elengedhetetlen kelléke). Panaszkodik is állandóan egy kicsit (néha jobban), aztán marad minden a régiben… Szerinte én csak mindent a keresőn keresztül látok, míg ő szétnéz alaposan, ahogy azt kell, így sokkal többet is lát az út során, mint én. Az ezzel kapcsolatos eszmecseréink részleteit rábízom mindenkinek a fantáziájára…
Valószínűleg valahogyan beleszokik az emberfia a sok szépségbe egy-egy út alkalmával, s előbb-utóbb az egyik bájos városka, festői vár, vagy szép táj olyan kezd lenni, mint a másik. Nem újdonság ez számomra; régi szabály, hogy a látnivalókban a jellegüket tekintve is a változatosságra kell törekedni, különben bármilyen szép is bármi, egy idő után egyhangúvá tud válni. Rutinos (és sajnos öreg) utazó lévén ezúttal is ennek megfelelően igyekeztem összeállítani a programot, így került bele pl. a már említett római kori emlékek mellett a lepkeház Luxemburgban, valamit egy magántulajdonban lévő repülőgép kiállítás és múzeum Németországban ( https://www.flugausstellung.de/index.html ).
Már a lepkeház is meglepett, de a lepkéken túltettek a repülőgépek. Mint egy gyerek, aki beszabadul valami olyan helyre, amit csak álmaiban tudott elképzelni... Lehet, hogy már a második gyerekkoromat élem (olvastam ilyeneket, de ki hiszi, amíg nem tapasztalja)? Szinte ész nélkül nyomkodtam az exponáló gombot. Na, jó, műszaki ember lévén mindig is érdekeltek a repülőgépek, de csak úgy távolról, a kíváncsiság szintjén. Előjött egy nagyon régi emlékem is, amikor a frankfurti repülőtér valamelyik épületének a tetején bámultam az ott kiállított II. világháborús repülőgépeket a Messerschmitt-től a Junkers-ig.
Itt volt szinte minden; akadt, amit nem hogy még képeken sem láttam, de nem is hallottam róla, de volt ami – nekem - hiányzott, pl. a TU 104-es – a maga korában nagy feltűnést keltett - utasszállító, amivel egyszer régen repültem is, vagy az IL-62-es, de volt helyette bőven más. Különösen örültem a helyből felszálló angol Harrier vadászgépnek, a Starfightereknek, a MIG-eknek, a Phantom vadászgépeknek, vagy a hihetetlen méretű harci helikoptereknek. Több mint 100 különböző gépet állítottak ki, s számos hajtóművet (a legtöbb Rolls-Royce), katapultot, s egyéb részegységeket. (Tudom, hogy mindez édeskevés a ténylegesen gyártott, repült választékhoz képest, de bőven elég ahhoz, hogy az érdeklődő egy vázlatos áttekintő képet kapjon a témáról.) Örülök, hogy rátaláltam, s megnéztem, no de pláne jól „kifényképezkedtem” magam…
Később talán lesz mondandóm és mutatni valóm is. 
Semmi extra, legfeljebb érdekes vagy kellemes, netán szép. 
Ezúttal is várom az élménybeszámolód és a képeidet, biztos különleges utazásban volt részetek. 
