Mono | #20182 | 2007-02-08 19:13:19 | Krétai emberek
Sziasztok!
Az idegenek szeretete erény és kötelesség.
A kafenoinba nem csak egy kávéra mennek,hanem ott beszélik meg a politikai,és helyi fontos dolgokat,természetesen tavli játék mellett.A pópa is sokszor megy kávéházba,nõket viszont nem, vagy csak ritkán látni.Férfiközpontú a társadalom,de mégis a nõké a döntõ szó a családban,általában.A szociális és anyagi biztonságot inkább a családtól várják és nem az államtól.
A koubarosz sokkal több mint egy Európai esküvõi tanú,általában ha gyerek születik õ lesz a keresztapa is.Ha befolyást és hatalmat akarnak,igyekeznek minnél több családon kivüli keresztapai kapcsolatot létesíteni.Egy-egy vidék férfilakosságának tekintélyét máig az adja meg hogy mekkora és hány lövésnyom látható a helységnévtáblán.
Csatlakoznék az elõttem szólókhoz. De mivel szeretem a hasam, idõm jelentõs részét éttermekben, kioszkokban, és a helyi gasztronómia közelebbi tanúlmányozásával töltöttem, más is feltûnt.
Étkezési szokásaikban is eltérnek tõlünk. Jómagam sokat lótok-futok, és ha betérek egy gyorsétterembe, belapátolom amit elém raknak. Kb 10 perc. Odakinn eleinte bosszantott az a sok szõrözés, idõhúzás amit a felszolgálás körûl tapasztaltam, -bár a kaja bõven kárpótol ám- de bizony rá kellett jönnöm, hogy ez is hozzátartozik az ottaniak "csak nyugi - majd holnap elintézzük - ne kapkodj - inkább sziesztázzunk egyet" hozzáállásához. (És NEM lustaságról beszélek, mint ahogy azt sokan feltételeznék...) Õk bizony minden étkezésükre rászánnak legalább 1-2 órát. Ez tetszik. Rokonszenves mentalitás, lehetni mit tanúlni!
Ez hatalmas élmény lehetett, szerencsésnek mondhatod magad, hogy ilyen remek szállásra akadtál és ha csak egy picit is, belecsöppenhettél a görög életbe. Kicsit irigyellek is, mert a Heltai ír a "Görög örömök" c. könyvében hasonlókról és mikor olvastama könyvet, éreztem, hogy minden porcikám arra vágyik, hogy egyszer nekem is részem lehessen ilyesmiben. Igaz, egyszer már volt részem a görög húsvétben, ahol 35 görög vett részt, csak sokat veszített az eredetiségébõl, hogy az én storym Németországban játszódott.
Még a libabõr is kilelt a soraidat olvasva. Nagyon nagyon várom a részletes beszámolód.
sziasztok.
minket úgy "tanítottak", hogy kora délutántól van kaliszpera. szóval ebéd-körül még simán mondták a kalimerát. szerintem a délutáni szieszta lehet a "napszakválasztó".
a görög emberekrõl egy rövid történet: idén Thassoson voltunk, most éjjel értünk haza. szüleinknél picit idõsebb korú házaspárnál szálltunk meg egy kis stúdióban. nagyon kedvesek voltak a háziak, mindig volt egy-két kedves szavuk, és segítõkészek voltak. egyik este, meglepetésünkre meghívtak minket magukhoz egy kis esti "festára". azt hittük, hogy az apartmanok lakóinak kedveskednek, de amikor este megjelentünk, láttuk, hogy szinte csak görögök vannak az asztal körül. kiderült, hogy a házigazda feleségének, Ploumitsának ünnepelték a névnapját. a görögöknél a névnap az igazán nagy ünnep, a születésnapot nem tartják, vagy csak szûk családi körben. volt nagy lakoma, báránnyal, hallal, kagylóval, tortával, na meg persze az elmaradhatatlan házi ouzo-különlegesség, a cipouro (jól írom?). felejthetetlen este volt, kézzel-lábbal és néhány eltanult szóval-mondattal értettük meg egymást, de nagyon jól éreztük magunkat. tegnap reggel, az elutazásunkkor puszival és öleléssel köszöntünk el egymástól, majdnem el is sírtam magam, úgy elérzékenyültem.
Sziasztok!
Nem tudom, jó helyen teszem-e fel a kérdésemet, de nem találtam alkalmasabbat.
Délután hány órától mondanak a görögök kaliszperát a kalimera helyett? Délután ötkor már kijavítottak, hogy rosszul mondtam. Idõhöz van egyáltalán kötve?
