Trebinje-n egyszer Montenegróba menet átutaztunk, de megállni nem volt idő. Most Dubrovnikból ruccantunk át, s útközben megnéztünk néhány kis kolostort is.
Aki Bosznia-Hercegovinába megy, vagy átutazik rajta, nagy valószínűséggel útba ejti a Neretva csodálatos völgyét. Jablanica-nál az út mellett fenn a hegyen egymást érik a jobbnál-jobb vendéglők. Hihetetlen mennyi vendég fordul meg itt naponta, a buszok is egymást érik.
Víz-hajtotta kerék forgatja a nyársakat, melyeken – van ahol egyszerre akár hat - birka sül.
Engedj meg egy kis OFF-ot... Volt egy öreg barátom, akivel néha Trabanttal mentünk a horgásztanyára, s a csupa hepe-hupás úton ment mint a meszes, szegény Trabi csak úgy pattogott az úton. Amikor szóvá tettem, mondta, hogy azért megy ilyen veszetten, mert így a Trabi legalább minden második gödröt egyszerűen átugrik... Ugorj Te is néha!
Olvasgatom itt néha az utazók határátlépési történeteit Görögországba utazva és vissza. Na majd én most vezércsellel oldom meg a határátlépést, gondoltam, amikor összeállítottam kissé talán szokatlan útitervünket; a Vaskapu-szorosban a Duna mentén Bulgáriába, Vidinbe, majd tovább hegyen-völgyön át (persze kitérőkkel) Görögországba. Negotin után Bregovonál a határátkelőn szinte a madár sem jár, így várakozási időt be sem terveztem. Kényelmesen kibámészkodtuk magunkat A Vaskapu-szorosban, s délután 6-7 óra körül értünk a határra, ahonnan szálláshelyünk Vidinben már csak egy ugrás. (A Vaskapu-szoros nem elírás, ez a neve, csak mi általában nem így emlegetjük. A szoros tulajdonképpen egy több szakaszból álló, összesen 134 kilométer hosszú rendszer: Galambóci szurdok, Gospodin Vir szurdoka, Nagy és Kis Kazán-szoros, Sip-szurdok).
Nos, a határ szerb oldalára érve teljes csend és nyugalom fogadott, na meg egy meglehetősen lepusztult határátkelő épület. Megzavart, hogy a kijelölt sávon nincs útlevélkezelő fülke csak a mellette lévőn (üresen), de az a sáv tartósan le volt zárva. Volt viszont a kezelő-bódék előtt kb. 20 m-rel volt egy stop-tábla, ahol már két kerékpáros várakozott türelmesen; odaálltam én is. Beállt mögém egy autó, de kissé távolabb, így gondoltam, jó helyen állok. Sokáig nem történt semmi, majd jövés-menés kezdődött a főépületnél. Nevetgélt, kávézgatott, beszélgetett a személyzet, más semmi. A mögöttem lévő autó később elindult és átment a befelé jövő sávba; odamentek hozzá (mást nem láttam), sorompó fel és átengedték, majd sorompó le. Nosza; tolatás, át a másik sávba, köszönés, vigyor… Mutatták, hogy nem-nem, a másik sáv (ahonnan jöttem) az a jó. Égés, tolatás, vissza a korábbi helyemre, ahol a kerékpárosok szépen nyugodtan vártak… kb. még 20 percet, akkor jött végre a szerv és beült a használaton kívüli sáv melletti kezelőfülkébe, aztán semmi, de a kerékpárosok már feszülten figyeltek. Pár perc múlva megjelent egy kéz a kisablakban és intett, a kerékpárosok meg elindultak. Kiszálltam, odamentem, sorra kerülve átadtam az útleveleket, kinézett a 20 m-re lévő kocsira, szó nélküli számítógépes kontroll, sorompó fel, intés; mehetünk. Nem tudom, ki mire tippel, szerintem műszakváltás lehetett abban a röpke 45 percben. A lelki állapotunkat inkább nem részletezem.
Ezek után a mini – két sávos - bolgár határátkelő kész felüdülés, tisztaság, rend, újszerű épületek, mosolygó útlevélkezelő hölgy, ráadásul beszél németül. Egy perc a kontroll, s már mehetnék is, de nekem kérdéseim vannak; készségesen válaszol. Hol parkolhatok (miután nem láttam erre alkalmas helyet), amíg megveszem a kötelező úthasználati matricát (a bódéját már láttam), és van-e pénzváltó, kellene valamennyit váltanom. Természetesen van, s itt parkolhatok addig, ahol állok a kezelőfülke előtt (lezárva az egyetlen sávot). Rákérdeztem újra, mert azt hittem, rosszul értem. Itt, itt, mondja. És ha jön valaki, aki belépne? Majd beengedi a szembeforgalmi sávban… Megyek matricáért; a bódéban senki. Vissza, s kérdem, hol van, nyitva van-e? Persze, persze, várjak, s elszaladt valahova (az átkelőn meg senki). Hozta magával a matricást. Igen, de előbb váltani kellene, a pénzváltó meg elment vacsorázni, de már rátelefonáltak. Matrica van Euróért is; hurrá, legalább ez megvan. Mondja a matricás kicsit később, ahogy ott várok a pénzváltóra, hogy ne váltsak itt sokat, mert rossz az árfolyam. Negyedóra múlva előkerül a pénzváltó is, addig a szerény forgalom megy a szembe-sávban. Nem tudtam már, hogy káromkodjak, vagy inkább nevessek; időközben koromsötét lett…
Soha nem lehet tudni alapon írom ezt ide; hátha van valakinek valami konkrét ötlete, javaslata, amit előre is köszönök!
Amikor 2009-ben Finnországban jártunk, egy véletlen folytán sikerült nagyon kedvező feltételekkel egy kis tóparti házat bérelnünk. Bázisnak szántuk a kiruccanásainkhoz (annak nagyon bevált), miután az egyéb szálláslehetőségek elég húzósak, de ha már… akkor vittünk egy kevéske horgászcuccot is. Szerintem pár óra alatt kifogtuk a tóban lévő összes kishalat, aztán már csak rák akadt a horogra (miután magában szaporátlan, szedtünk hozzá gombát)…
A hely romantikája miatt azóta is keresek hasonló helyet bárhol, ahonnan azért kirándulásokkal számos látnivaló is elérhető, s halat is lehet fogni. Eddig elsősorban a Mazuri-tavak környékét erőltettem, de bármi más is szóba jöhetne Bulgáriától Svédországig. Óriási a kínálat, de sajnos ami minden szempontból megfelelő lenne, az általában túl nagy (6-8 férőhelyes), s emiatt természetesen drága is.
Engedj meg egy kis OFF-ot... 
Volt egy öreg barátom, akivel néha Trabanttal mentünk a horgásztanyára, s a csupa hepe-hupás úton ment mint a meszes, szegény Trabi csak úgy pattogott az úton. 
Ugorj Te is néha! 
Hol parkolhatok (miután nem láttam erre alkalmas helyet), amíg megveszem a kötelező úthasználati matricát (a bódéját már láttam), és van-e pénzváltó, kellene valamennyit váltanom. Természetesen van, s itt parkolhatok addig, ahol állok a kezelőfülke előtt (lezárva az egyetlen sávot). Rákérdeztem újra, mert azt hittem, rosszul értem. Itt, itt, mondja. És ha jön valaki, aki belépne? Majd beengedi a szembeforgalmi sávban… 
