Érdeklödni szerenék tőletek járt-e már valaki a Ifigénia apartmanés stúdió.I (hegyi).....
Senki nem járt ott????
Ha igen akkor lenne egy két kérdésem ha szabad
Elnézést kérek, de nincs időm írni, ígérem november 2-után mindent amit csak tudok a gyönyörű Thassosról megírok.A jővő évi tervezgetés még így is belefér az időbe, jövök és mesélek,van mit.
Thassoson majd’ megállt bennem az ütő többrenbelileg; ugyanis nagy csalódás ért , de miben is csalódtunk? Azt hiszem, az a legnagyobb baj, hogy saját magunkban…
Csak beugrottunk oda a körutazás végén, mert oda terveztük a jövő évi nyaralást minimum 10 napra – horgászattal egybekötve, de a neten hirtelenjében nem találtam az igényeiknek megfelelő szállást (egyre válogatósabbak vagyunk). Hát akkor lássuk előzetesen a medvét; gondoltam, keressünk valami elfogadhatót a helyszínen, nehogy csalódás érjen. Mintha csak megéreztem volna… Nem találtunk! A nejem merte kimondani elsőnek… Ez már nem nekünk való! Beláttam, igaza van (ez nagyon ritkán fordul elő). Nincs mit szépíteni a dolgon, kiöregedtünk ebből; nekünk már a kényelem többet ér, mint a romantika. Nem részletezem, nem szeretnék ezzel untatni senkit. A szigetet egészében dús vegetációjával, s egyes részleteiben, különösen bájos falvaival (amit láttunk a rövid idő alatt), valóban elragadónak találtuk, de hol legyen a bázis!? A felkapott üdülőhelyekről és strandjairól inkább nem mondok semmit, mert ahol tetszett a strand nem volt szimpatikus szállás, és fordítva. Az, hogy a strandolás miatt vándoroljunk, az pedig már nem nekünk való. Már nem szeretjük a nagyon zajos, harsány környezetet, de a kihalt, túl csendes helyeket sem. Az előzetesen kiszemelt helyekkel kezdtük, aztán körbeszaladtuk a szigetet (nem egy nagy dolog, alig 80 km.). Talán a sors iróniája, hogy mindeközben alaposan elromlott az idő; megérkezett a beharangozott front, s szinte leszakadt az ég , ami csak fokozta a csalódottságunkat, mert hát ilyenkor más arcát mutatja a táj is.
Mindezekkel együtt szép emlékként marad meg bennünk ez a villámlátogatás – hát még ha a Timbáékkal megbeszélt randevú is létrejön! (Érdekes, s ezt már említettem korábban is, hogy folyton Mia járt az eszemben a pici gyerekkel a durván megváltozott időjárás miatt, mert tudtam, hogy éppen Limenasban vannak. Azóta sem jelentkezett itt, hogy mi van velük; hogy sikerült a nosztalgia-nyaralásuk Thassoson!? )
Hát így jártunk Thassoson… Na de akkor most mi legyen jövőre!?
Eddig nem volt világos nekem, miért nem áradozol már végre nekünk a thassosi napokról, de ez engem most meglepett (bocs, ha máshol figyelmetlen voltam és már írtad volna), hogy csak egy napot voltatok ott, azaz hogy ott sem aludtatok egy éjszakát sem. Mégis sikerült a szigetet nagyjából megnézni (de előtte mégis honnan utaztatok oda? és akkor most innen meg hopp haza?).
A szállások ügyében megértelek, mert én is pontosan ilyen vagyok, ha még az idei kosi utunk ezalól kivétel is (számít a hely, a környezet, a strand és a szállás milyensége is) és életem legrosszabb szállása eddig nekem Thassoson volt, de ez az utazási iroda hibája volt, mert a katalógusukban adott apartman 1 és 2 volt és csak az egyikről voltak képek. Az persze szuper volt, a másik meg egy borzalom. Na de mindegy.
Akkor nem is vágyódsz ide vissza? Leírtad a helyet?
Athénból mentünk, s délután már ott is voltunk. Két éjszakát töltöttünk Skala Potamián egy egyébként szinte kifogástalan tágas apartmanban (ráadásul nagyon olcsón - mondtuk is, hogy bár ilyen felszereltségű lenne a toloi ), aminek csak a helyével volt a baj, bár közel volt a vízhez, de ott a strand nem tetszett. Jókat kajáltunk, ráadásul végre beszéltek németül, de mégis... Nem részletezem. Ha valamikor a közelébe keveredek a szigetnek, szívesen megnéznék néhány helyet alaposabban is a szigeten, de úgy tűnik, nyaralásra nem nekünk való.
Hmm. Érdekes teória, de sokszor az emberben valami egyszerű érzések diktálják ezt és igazából meg sem tudja magyarázni (mint én a Kosszal szembeni ellenszenvemet).
Vannak mások is (Kvalcsi is) akik ha nincs az adott helyen megfelelő szállás, nem is mennek oda. Nálam is sokáig volt ez így, hogy a katalóguskép alapján beleszerettem a szállásba, és akor már maradtam annal a helynél. Sokan mondják itt, hogy a szállás nem számít. De nekem sokat játszik a nyaralás hangulatában is, mert esténként ott ülünk kint hosszú órákat és ott zajlanak hangulatok, amik a nyaralás emlékei között meghatározóak lesznek. Na, de nagyon elkanyarodtam.
Csak egy kicsi off még... A Te korodban nem igazán érdekelt minket sem a szállás; aludtunk a pincétől a padlásig (ez komoly!) mindenhol, s volt hogy reggelre befagyott a víz a lavórban a szobánkban, csak hogy utazhassunk (busszal, vonattal, sokszor éjjel) és lássunk minél többet. A viszonyok is mások voltak igaz...
Skala Potamiát néztük ki (sok okból, ez most nem lényeges). Megtaláltam a neten a Koralli éttermet és panziót, ami tetszett, s közben kiderült, hogy ez korábban szerződve volt magyar irodával is, fórumtársunk is nyaralt már ott. Beszélnek németül, de más elérhetőségük nincs csak a telefon; hát felhívtam... Óriási volt... Az "öreglány" - amint később megismertem - nagyon jó fej. Foglalt volt végig szeptemberben is (Timbáék sem találtak ott a környéken helyet a bolgár invázió miatt), de el nem engedett volna. Először rá akart beszélni, hogy ne csak két éjszakát.... Aztán, mert látta, hogy ez nem megy, én meg kérdeztem, tud-e valamit ajánlani, mondta, hogy ne is törődjek semmivel, csak jelentkezzek nála, ha megérkezünk, majd a rokonságban megoldja. Jó, mondom, de én tengerre néző szobát szeretnék, mint ami náluk is van. Meglesz az is, mondta. De nem szeretnék drágábbat, mint az övé... Nem lesz drágább... Beleegyeztem. Mi történhet gondoltam; két éjszakára teljesen mindegy...
Amikor megérkeztünk, elkisért bennünket a kertjükön át a hátsó utcába, ahol - mint lábszomszéd - épített egy házat a rokon (egyébként egy nagyon szimpatikus, szolgálatkész fiatal pár). Beépített mindent, amit csak lehetett. Az apartman egyébként szuper volt, de mondtam, hogy tengerre nézőről volt szó! Ez is az, mondta, s kicibált a hátsó teraszhoz (mert két terasza is volt az apartmannak!), amire ugyan csak pár lépcsőn lehetett felmenni és neki volt építve a szomszéd kis ház tetőszerkezete, de terasz volt. Felmentem és kérdőn néztem rá. Odahúzott a terasz bal sarkába, ahol lábujjhegyre állva tényleg látszott a tenger... Alig bírtam ki röhögés nélkül... Mondtam, rendben, maradunk.
, de miben is csalódtunk? Azt hiszem, az a legnagyobb baj, hogy saját magunkban… 
Nem találtunk! 
Nincs mit szépíteni a dolgon, kiöregedtünk ebből; nekünk már a kényelem többet ér, mint a romantika. 
A felkapott üdülőhelyekről és strandjairól inkább nem mondok semmit, mert ahol tetszett a strand nem volt szimpatikus szállás, és fordítva. Az, hogy a strandolás miatt vándoroljunk, az pedig már nem nekünk való. Már nem szeretjük a nagyon zajos, harsány környezetet, de a kihalt, túl csendes helyeket sem. Az előzetesen kiszemelt helyekkel kezdtük, aztán körbeszaladtuk a szigetet (nem egy nagy dolog, alig 80 km.). Talán a sors iróniája, hogy mindeközben alaposan elromlott az idő; megérkezett a beharangozott front, s szinte leszakadt az ég 
, ami csak fokozta a csalódottságunkat, mert hát ilyenkor más arcát mutatja a táj is.
(Érdekes, s ezt már említettem korábban is, hogy folyton Mia járt az eszemben a pici gyerekkel a durván megváltozott időjárás miatt, mert tudtam, hogy éppen Limenasban vannak. Azóta sem jelentkezett itt, hogy mi van velük; hogy sikerült a nosztalgia-nyaralásuk Thassoson!? 
...én már most kényesebb lettem. Bocs, ennyi off.
tipikus 