Számítok rá! Köszi az e-mailt, majd megy a válasz. Meglepett kicsit, amiket írtál.
De még kíváncsibb vagyok, mint eddig. Ide is írj még élményeket hiszen kíváncsiak vagyunk rá!!!
Feltétlenül szólok Anikó! Remélem, hamarosan így lesz! ... azért majd, ha már nyaraltatok jól kifoglak kérdezni Pargaról is...meg persze, ha sikerül ejutnotok, Makriról is. Erre számíts!
TEljesen igazad van aszterimu! Én is gondolkoztam, hogy lehetne megoldani, hogy ismét ott lakjunk, és onnan kiránduljunk, de az a baj, hogy ami onnan elérhetõ, azt már nagyjából mind láttuk, a többi pedig messze van. Úgyhogy marad az eredeti terv, hogy Parga, aztán visszafelé ha sikerül azért megnézem, hogy mi újság Makriban?
De sosem lehet tudni, hogy mikor kötünk ki ott újra. Azért oda aránylag egyszerû lejutni, úgyhogy nincs kizárva, ha másra nem jön össze a pénz, vagy az idõ, akkor mégis ott kötünk ki. Nem igaz? Én nem bánnám, az biztos! Szólj, ha ott leszel valamikor, hátha mi is összefutnánk!?
Anikó! Nekem is ez a bajom! Annyi hely van, ahová elszeretnék még menni Görögországon belül, hogy még! Az lenne az igazi, ha Makri lenne a központ és onnan lehetne menni erre-arra, de hát a távolságok hatalmasak, úgyhogy ez megoldhatatlan. Ha megtehetném, hogy minden évben tudjak úgy menni, hogy egy kicsit itt és egy kicsit ott azt tenném az tuti...így viszont legszívesebben tényleg mindig Makrira mennék.....Sztem már minden szegletét ismerem, mégis úgy vonz, mint a mágnes. A kaland ugyan már nekem is kimaradna, de sztem még így is megérné a dolog!
Örülök, hogy ezt írod aszterimu, mert én is ugyanígy érzek, pedig engem olyan romantikus szálak nem is kötnek oda, mint téged, de azért imádom! Nagyon! Nem mondom, ha fiatalabb lettem volna, és független, amikor ott járok, lehet, hogy én sem hagytam volna ki egy gyönyörû kalandot, de hát errõl lemaradtam!
Viszont nagyon megszerettem a helyet, és az embereket szintén, és akár minden évben visszamennék, ha tehetném. Csak az a baj, hogy annyi szép hely van Görögországban, amit szintén látni szeretnék, hogy nem tehetem meg, hogy minden évben ugyanoda megyek vissza.
Esetleg így, ahogy tervezem, hogy útbaejtem Makrigialost!
Fotóid vannak a fotóalbumban? Ha igen, akkor nem vettem észre?
Szia! Naná, hogy tervezem! Remélem nektek is összejön, hogy visszamentek oda az idén, nagyon barátságos kis hely, de hát nem kell mondanom, ezek szerint te is hasonlóan vélekedsz. Én nagyon szerelmes vagyok belé! Az idén biztos nem jön össze sajnos, de vmikor még visszamegyek oda ez tuti! Imádom az egégsz helyet, az embereket, regényeket tudnék róla írni és fõleg az egekig tudnám magasztalni az egész falut...
Szia Asztemiru! Én még csak kétszer nyaraltam Makriban, de másodszor nagyon jólesett nekem is, hogy az apartman tulajdonosa rögtön megismert, pedig egy év eltelt közben, és úgy láttam, hogy az üzletekben, ahová gyakran jártunk elõzõleg, ott is ismerõsként néztek ránk! Szóval tényleg jólesik, mégha nem kimondottan nekünk szól is a kedvesség, hanem úgy általában a turistáknak, mindenképp szivesen megy oda az ember.
Idén másfelé utazunk, de nagyon szeretnék egy-két napra visszafelé betérni Makriba. Nagyon megszerettem azt a helyet! Remélem sikerül a tervem!?
Te tervezed még, hogy visszatérsz?
Ez is nagyon kedves dolog tényleg! Rendesen meg tudják fogni az embert az ilyen apró kis gesztusokkal, nem nagy dolgok, de tényleg annyira jól tud esni az embernek az ilyen.
Én attól voltam meghatódva nagyon, hogy mikor visszamentem ugyan oda nyaralni, akivel csak találkoztam, mindenki megismert. Igaz volt olyan is, akit én nem tudtam hova tenni és õ mégis tudta ki vagyok. Kérdezték, hogy mennyi idõre jöttem,mondtam,hogy csak 7 nap. De hát miért? Maradj itt, szerzünk neked munkát és akkor egész nyáron kint tudsz lenni megint.... ...és esténkét is nagyon jó votl, mert igaz, hogy csak a barátnõmmel mentünk, de mágis akkora csapat lettünk, hogy még. Találkoztunk ugyanis olyan magyarokkal,(tök véletlenül), akiket még az elõzõ nyáron ismertem meg, plusz jöttek a görög ismerõsök és mindenhová kísértek bennünket. Volt, hogy még a partra is lejöttek velünk.
Sziasztok! Annyira aranyosak ezek a történetek. Tavalyelõtt ilyet akkor tapasztaltunk, amikor már tudták, hogy turnusváltás jön, és valószínû, hogy megyünk haza. De tavaly már érkezéskor is, az elsõ vacsorán egyik tavernában már fizetni szerettünk volna, amikor megjelent a pincérlány - a tulaj lánya, mint utóbb megtudtuk - és hatalmas adag fagyival kedveskedett mindhármunknak. Tudjuk, hogy ez valójában vendégcsalogató volt, mert elsõ este voltunk ott, de mégis nagyon jólesett!
Késõbb is bármelyik kis üzletbe bementünk, egyik helyen parfümmel, másik helyen poháralátéttel, képeslapokkal szóval számtalan kis aprósággal leptek meg minket úton-útfélen. Sajnos ez tényleg nem jellemzõ itthon, pedig itt is szeretnék a turizmust fellendíteni. Szerintem ez is valami velükszületett dolog, amit nem lehet megtanulni, csak nehezen, ha ugyan lehet!
Volt egy nagyon aranyos történet is, szakadó esõben mi beestünk egyik üzletbe, szó szerint, mert a küszöbön akkorát bucskáztam, hogy majdnem elsodortam az eladónõt is! Szegény! Õ is nagyon megijedt, meg én is, ráadásul szégyelltem is magam. Pár perccel utánam rohant be egy görög nõ, valószínû, hogy a barátnõje, mert késõbb is láttam ott gyakran, és Õ viszont el is sodort egy kis "gondolát" tele áruval, úgyhogy minden potyogott a földre a nõvel együtt! Na ezen aztán annyira nevettünk mindannyian, hogy nagyon vidám hangulat kerekedett percek alatt.
Fizetéskor persze ott is becsúszott kis ajándék "kárpótlásul" az átélt ijedelmekért! Ott kaptam a kis parfümöt! Azóta is mindig nevetek, ha eszembe jut az a szituáció!!
Hát igen,itthon sajnos én sem tapasztaltam még,de én már azzal is beérném ha az emberek kedvesebbek lennének egymással,és nem gázolnának át könyörtelenül másokon.(bocs az off-ért)
Ugye milyen klasz?! Én is annyira meglepõdtem. Volt még egy két hasonló eset, de ez az, ami legjobban megmaradt bennem. Nálunk ilyet sztem nem nagyon játszanának el sehol, még akkor sem nagyon, ha ezer éve odajársz és ott vacsizol minden este.
Hát azt meghiszem Aszterimu,nekem is jól esett volna.
Nekem is voltak hasonló élményeim,a kisboltba ahová naponta jártam,kaptam hátizsákot meg polót,még mindig vigyázok rá,nem nagy dolgok,de nagyon váratlanul ért és kedves gesztus,nagyon jól esett.
...és hogy még tovább áradozzam, mert olyan jó! Egyik szabadnapomon lementem a strandolni. Akkor épp másik helyre, mint szoktam. Lent voltam a parton már egy ideje, mikor egyszercsak jött egy pincér az út másik oldalán lévõ tavernából egy gyrossal meg egy uditõvel a kezében és odanyomta a kezembe. Tudtam, hogy ki õ, mert néha szoktam náluk kajálni, de közel nem annyit, hogy én ezt "kiérdemeljem". Szóval tök csodálkoztam. Mikor kérdeztem, hogy ezt most miért, mondta, hogy csak úgy és jó étvágyat hozzá és visszament dolgozni. Tök jól esett!
Az idén biztos nem jön össze sajnos, 
de vmikor még visszamegyek oda ez tuti! Imádom az egégsz helyet, az embereket, regényeket tudnék róla írni és fõleg az egekig tudnám magasztalni az egész falut... 
Kérdezték, hogy mennyi idõre jöttem,mondtam,hogy csak 7 nap. De hát miért? Maradj itt, szerzünk neked munkát és akkor egész nyáron kint tudsz lenni megint.... 
Tudtam, hogy ki õ, mert néha szoktam náluk kajálni, de közel nem annyit, hogy én ezt "kiérdemeljem". 