A görög húsvét elválaszthatatlan tartozéka a „lámbádá”, az ünnepi gyertya.
A hagyomány szerint minden gyermek gyertyáját a keresztszülõ adja ajándékba, mely gyertyák manapság már nagyon ötletesek. Körülbelül fél méter magasak, színesek, játékos avagy vallási jellegüket a rájuk aplikált figurák, virágok, díszek adják meg. Kisfiúnak kéket, zöldet, kislánynak pirosat, rózsaszínût, fehéret szokás venni. Ezeknek a gyertyáknak fõ feladatuk hogy húsvét szombatján, az éjféli mise alatt az örök világosságot jelképezve égjenek a kicsi kezekben. Az égõ gyertyákkal szokás a temlomot körbejárni, de Nagypénteken az epitáfios menetet is kísérni.
A szombati éjféli mise után gyertyák viszik az otthonokba a templom szent tûzét, majd a gyertyákkal rajzolnak füstös keresztet az ajtófélfák fölé, elûzve a rosszat és szabad útat engedve a tavasz virágzó termékenységének.
A gyertyaégetés elmaradhatatlan szokása egy teória szerint valószínûleg a Vusiri-beli Isis tiszteletére rendezett Fáklyaégetõ ünnepségek nyomán maradhatott ránk. Isis az egyiptomiaknál, a hold lévén, az egyik életadó hatalom, mely összefügg a nemzéssel, fogamzással és az év járásával. Mint a hold megszemélyesítõjétõl, Isis-tõl jön minden élet és áldás. Igy kerül rokonságba Demeterrel (Magna Mater), Persephonéval és Hekatéval és mint ilyen itélkezik a lelkek felett az alvilágban, melynek kulcsai nála vannak. Az alvilágból õ küld jós álmokat és látományokat, segít a szülés nehéz percében, de sújt is bajokkal és nyavalyákkal, innen ered a nõk babonás félelme tõle és tisztelete iránta. Az alexandriai korszakban Isisnek tulajdonítják a vitorlák feltalálását, de õ a védõje a házasság szent frigyének is. Õelõtte a római császárok is meghódóltak, de Pannóniában is tisztelték az ezer nevû Isist. Isis imádata maga egy külön vallást hozott létre mely Egyiptom határain túlterjedt és behatolt a hellénizmusba is.
Isis istennõ ünnepén Egyiptomban a tömeg fáklyákat égetve vonult az áldozati helyre. Herodotos szerint ebben az idõpontban minden Egyiptomi ház elõtt, minden ablakban égett a fény, miközben az Isis tiszteletére rendezett ünnepség kibontakozóban volt. A fényeket azért gyújtották hogy Isis megtalálja Osiris, meggyilkolt bátyja és férje testét és azt feltámassza.
Egy másik teória szerint a húsvéti gyertyaégetés szokása az orgiasztikus Dionysos ünnepek maradványai hisz e kultusz lényege is az hogy Dionyos az évi jó termés, termékenység istensége, ki ihletõ jós-isten egyúttal, ez a jótékony szellem megszállja az embert, ki segítségével diadalmaskodik a természet démonikus káros mûködésén, ugyanakkor õ a földmûvelõ lakosság istene is.
Dionysos tiszteletére rendezett orgiasztikus ünnepek alkalmával a Menadokat is átszármaztatták a mitológiából. Õk voltak azok a bacchánsnõk, feldühödött asszonyok, akik a Kythaeron hegyén Pentheus tébei királyt, büntetésbõl azért, mert Dionysost üldözte, széttépték. Hagyományképpen átszármaztak a Dionysos-kultuszba is, amely ünnepélyeken a Menadok kezdetben egy élõ gyermeket, késõbb állatokat téptek szét áldozatul, s ennek meleg húsát ették és vérét itták. Ezekre a hegyen tartott ünnepekre éjjel került sor és a hegyre fáklyák kiséretében vonultak fel.
ollózta Zeus
Ágni/2003
|
Nincs beírva úticél.
Görög ünnepek