Sziasztok! Én is itt élem túl a várakozást. Sõt a telet is mert azt nagyon nem szeretem. Görögországot pedig imádom az ottani légkör nem lelhetõ fel máshol. Ahogy átlépjük a határt már érzõdik a nyugalom. Az sajna még 110 napot kell kihúzni.
Jópofa történetem van egy enyhén hisztis kolléganõrõl.
Sokszázezerért voltak nyaralni Horvátországban,török riviéeán,de mindenhol kicsi volt a rántott hús,csúnya a tapéta a falon,rossz a strand,stb.
Aztán a férje azt kérte tõle,hogy a következõ nyáron-ez volt tavaly- menjenek el egy önellátós,autós görög útra.Kolléganõ majd meghalt már az ötlettõl is,sok napos barátkozás és rábeszélés után engedett "majd csak kibirja azt az egy hetet,összeszoritva fogát és legyõrve undorát"...ismerve azért az igényeket,beajánlottam Zeusz dias Paralia.../mondjuk már az utazási irodás ismerõsöm elalélt az igényektõl:legfontosabb,hogy TV legyen,aztán rántott hus,stb/
Az idén már csak önellátóst akart és nem is kell TV...Korfura küldtem õket,és nagyon várom,mit fog szólni!
Tavaly azt mondta,el sem tudta volna képzelmi,hogy ennyire jó lehet egy nyaralás!
igen, de épp ezért olyan jó is, mert amikor találkozol "vele" elõnt a már régóta várt érzés és ismét otthon vagy...szóval jó is van benne..igaz 1 évet várni kell rá, de itt legalább a távolság nem öli meg a szerelmet
Látom, ahogy közeleg a nyár, egyre jobban, újra és újra, felerõsödnek az érzelmek !
Én sem vagyok ezzel másképp!
Sõõõõt! Sajnos olyan szomorú esemény(ek) történtek velem, hogy a hosszabb távú görög tartózkodás vágya/terve még inkább foglalkoztat, mint valaha...
Azt hiszem - vagy inkább úgy érzem - a sors, vagy legyen az akármi, egyre inkább arra vezet...
Jó, de gyötör. Utoljára 2003-ban éreztem ezt, amikor nem utaztam Görögországba és elõzõ évben pedig felülmúlhatatlan volt a thassoszi nyaralásom. Olyan, mint a szerelmed utáni vágyakozás.
na helló...erre muszáj válaszolnom. A párom, amikor görög zenét hallgatok és kicsordul a könny, mindig elnézõen néz rám, kedvesen vígasztalni akar..pedig nem szimpla szomorúság ez, valami olyan hiány, amit nem lehet pótolni. Én komolyan azt érzem - bár nem hiszek az elõzõ életben - de tuti görög tavernás, mittomén voltam régebben.. már rég rájöttem, hogy nem szabad ilyeneket hallgatni. Tegnap Bfüreden immár sokadszor meglestük az épp felújítás alatt lévõ görög falut. Ott a kedvenc kis acropolis kávézóbam frappét ittunk, görög zene szólt, sütött a nap ezerrel...huh..na nem volt kedvem ma bejönni dolgozni..
szóval én megértelek. sõt...és jó ez az érzés..
üdv
Szia Zsebkuty!
Engem az egész világ érdekel, de amióta a párommal vagyok, midnen évben kétszer utaztunk, és egyik út mindg Görögország volt, így nem vettem észre ezt,amit most érzek, hogy az idén már le van tudva a nyaralás, holott még elõttünk áll az egész nyár. Én nem akarom magam lekötni egy életre csak a görög nyaralások mellett, de most rájöttem, hogy eddig könnyelmûen szórtam a szavakat itt, hogy máshova is kell menni az egészen biztos, de nem azon az áron, hogy lemondok Hellászról.
Kedves kolléga/nõ!Mindenféleképpen intézd el azt a lastminutöt!Igazat adok neked és õszintén azt hittem,mikor beléptem közétek,hogy ilyen nem lehet,hogy õs-görög rajongó hogy csábulhat el más országba,pedig tényleg biztosan jó világot látni,mert minden országban van valami szép,de bárhol is járok,bármerre vinne is az utam,én nem mennék máshova csak görögföldre.Vágyódtam én már rokonhoz Kanadába,de ha megnézek egy képet görögrõl,hát esküszöm,SOHA MÁSHOVA!!!
Kedves Görögimádó Társaim!
Csak ti érthettek meg, mert senki más meg nem ért Nem értem, mi van velem, de amikor a mostani két hetes tenerifei nyaraláunk alatt egy hét után kitört rajtam a pánik, hogy nem Görögországban vagyok illetve, hogy ezt a különbséget mennyire nagyon éreztem, összeszorult a szívem, hogy az idén nem mehetek oda. Az elmúlt években általában kétszer voltunk nyaralni és az egyik mindig feltétlenül Görögország volt. Ahogy olvasom minden nap a Hellaszt, néha már sírhatnékom van a vágyakozástól. Senkinek sem tudom elmondani a környezetemben, hogy miért, hiszen most voltam nyaralni - máshol. A párom sem ért meg, õ nem látja Hellasz varázsát. Évek óta nem érzetem ezt az érzést. Valahogy kihalt belõlem, de most visszatért, hogy minden gondolatom Görögország, és ha valahogyan elengednének a nyáron mégis egy hétre a munkából, akkor tutira összehozok valami egy hetes last minute-ot, de ha ez sem jön össze, elenyészek jövõ nyárig.
Nagyon szépeket írtatok ide, nem gyõztem végigolvasni. Mindenki írásában találtam olyat, amit én is érzek, úgyhogy nem nagyon tudok mit hozzátenni.
Hiszen már annyiszor próbáltuk ezt megfogalmazni, de Andinak is igazat adok, aki csak csodás nyaralásokat tervez és él át Görögországban, és Petrossal is, aki viszont szivesen élne ott is.
Petroshoz hasonlóan, a határt átlépve én is fellélegeztem és hangosan mondtam, hogy itt már úgy érzem semmi rossz nem történhet velem. Szerencsére úgy is lett, csak csodás élményekkel gazdagodtam újra.
Én is úgy érzem most, hogy tudnék ott élni, bár nehéz helyzetben lennék, ha választanom kellene a már látott helyek között. Az idén másképp tértem haza, mint szoktam, de ez a rosszkedv szerintem az "itthonnak" szól, és emiatt nem érzek még kedvet a következõ utazás tervezgetéséhez, de azt már tudom, hogy mindenképpen görög föld lesz újra!!!
Remélem sikerül!!!
Érdekesek ezek a dolgok...nekem életem elsõ és hatalmas szerelme-ebben a témában-Olaszország volt.Az olasz nyelv,a nap,az ég,az emberek és persze leginkább a reneszánsz mûvészet.Nem is gondoltam ugy,hogy van a világon más,amiért érdemes sokat költeni és messzire menni.Aztán elmentünk Göörögországba.Abban az idõben,amirõl beszéltetek.Paráliával kezdtük,de akárki akármit mond ,nekem ez is tetszett.Aztán jött Sarti,és szerintem itt dõlt el a dolog.Azon a nyáron nem is éreztem igazán,hogy mi történt,csak mikor utána elmentünk Horvátországba,ami azért nem egy csúnya hely,de olyan mértékben volt nem az,ami Görögország,hogy nem is éreztük jól magunkat.Aztán jött Peloponneszosz,Korfu Kréta Santorini és most már tudom,mirõl szólnak az olyan képek,mint a h.apci négyesbõl a második...csodás élmény volt a nyáron Franciaország,olyan dolgokat láttam,hogy ki se lehet mondani,de,amikor megérkeztem Sartiba,és megcsapott a sós tenger szele,valahogy hazaértem.Franciaországban egy lelkes és boldog látogató voltam,Görögországba pedig hazaérek.Hülyeség ezt igy leirni,de itt érzem azt,hogy teljes természetességgel megyek le reggel a pékségbe,és bár nem tudok görögül kérni semmit,mégis otthon érzem magam.Nem tudnám megmondani,miért más meglátnom az Égei tengert /a Jóisten kegyelmébõl más több,mint 10 tengert láttam/ de minden nyáron,mikor ide jövök,lelki orgazmusaim vannak...Soma után szabadon!
Tinédzser és ifjukorom nagy szerelmét,Olaszországot már 20 éve nem láttam.Idén oda készültünk,jövõre is valószinûleg megppróbáljuk.Kiváncsi leszek,milyen érzéseket vált ki belõlem!
Nincs beírva úticél.
Válasz a #60493. hsz-ra
Görögországot pedig imádom az ottani légkör nem lelhetõ fel máshol. Ahogy átlépjük a határt már érzõdik a nyugalom. Az sajna még 110 napot kell kihúzni. 
!
már rég rájöttem, hogy nem szabad ilyeneket hallgatni. Tegnap Bfüreden immár sokadszor meglestük az épp felújítás alatt lévõ görög falut. Ott a kedvenc kis acropolis kávézóbam frappét ittunk, görög zene szólt, sütött a nap ezerrel...huh..na nem volt kedvem ma bejönni dolgozni..
