#2257982014-12-30 16:33:08 Válasz a #225667. hsz-ra
Kedves Rollo!
Hűha!
Mi a felső szinten szálltunk meg, valahol középtájt, ha jól emlékszem.
Kicsit beleborzongtam, mert jó értelemben véve megrendítő volt olvasni, amit írtál.
Nagyon örülök, hogy "találkoztunk" és természetesen a hasonló impresszióknak is.
Időközben beleolvastam a blogodba is, és szeretnék gratulálni, mert nagyon igényes a megjelenése, a leírások pedig remek stílusban íródtak és rendkívül informatívak. A fotók pedig gyönyörűek!
Külön hálás vagyok az Ikariáról szóló beszámolódnak és fotóknak, mivel ez a sziget egy kicsit, amolyan "sötét ló" volt számomra.
Köszönöm az élményt még 1x!
#2257752014-12-28 08:19:59 Válasz a #225334. hsz-ra
Köszi Ian, egy görög delikáteszben ígértek, de, ha nem sikerül, élnék a lehetőséggel. Ilyen tortát szeretnék (Többiektől bocs az OFF-ért, de mentségem legyen, hogy kizárólag görög sör jöhet szóba
#2256672014-12-16 06:29:11 Válasz a #225664. hsz-ra
nos mit mondjak, érdekes volt ezt olvasni, ugyanis...
...Mi aug. végén utaztunk, huszonvalahanyadikán, és történetesen a Georgia & Vicky egyik fsz-i apartmanjában szálltunk meg eurotoursilag.
Én is gyermekkori élmény, csak éppen film(sorozat)élmény (Ki fizeti a révészt?) hatására utaztam oda, nagyon vágytam a fehér sziklák után; aztán, hogy volt hatása, azt nem bizonygatom.
Érdekes még az is, hogy a falusi élményedhez picikét hasonló emlékem nekem is van erről az első útról, ha nem is ennyire éles: mikor Elafonisire mentünk, az egyik faluban valami hasonló ünnepségre készültek: ott, a kanyargó út egyik szögletében, a főtér mentén nyúzták a kecskét, míg délután már színes-szagos, világító lampionok voltak ott mindenütt, a sok-sok helyi pedig betöltötte a teret, az utat is talán.
Mi augusztus második felében utaztunk, és a szállásunk az Akrotiri-félszigeten volt, az apartman neve pedig "Georgia & Vicky". A tulajdonos, Manolis nagyon-nagyon jó fej, mi sem bizonyítja jobban, hogy a Booking-on is ajnározzák...
Ez az út abszolút meghatározó jelentőségű volt számomra, mivel egyrészt gyerekkori olvasmányélmények alapján mindig vágytam Krétára, másrészt első pillantásra kialakult egy nagy Kréta-szerelem és aztán egy "országszerelem" is...
Egyfajta ősi otthonosság érzés akkor jött létre bennem, amikor Fodelében jártunk. Nemcsak El Greco miatt, nemcsak a falu szépsége és hangulata miatt, hanem főképp amiatt, hogy azon a napon Fodele apraja-nagyja épp egy hatalmas esküvőre készült. Mi a hentesüzlettel szemben üldögéltünk és néztük a vidám helyieket, aztán befutott egy pick-up egy halom nyúzott birka, vagy kecske tetemmel, amire a helyi légykommandó azonnal felfigyelt. (Ez természetesen rajtunk kívül igazán senkit sem zavart...)
Nincs beírva úticél.
Válasz a #225667. hsz-ra
Nincs beírva úticél.
és sok sikert.Azért leírhatnád hogyan készíted el ezt a csodát.
