Nagyon jó volt, de fárasztó is. Éjjel 4.10-kor indult a repülõ, tehát 2-re kellett a reptéren lenni. Fél 1-kor indultunk Pestre, hamar odaértünk, alig pár ember lézengett a reptéren. Nem sokkal 2 elõtt megérkeztek az Aeolus ut.iroda képviselõi, és odaadták a repülõjegyet. Azután feladtuk a poggyászt, és több mint egy óra várakozás következett. Fárasztó volt, fõleg így, hogy reggel 8.30 óta talpon voltunk, türelmetlen voltam, és nagyon izgultam, hogy milyen lesz a repülés, mert ez volt az elsõ repülõs utunk. Nagy nehezen eltelt az idõ, és felszállhattunk a gépre. Találjátok ki, hol ültem? Igen, a szárnynál. De legalább ablaknál. A személyzet és a kapitány nagyon kedves volt. A repülés szuper volt, nagy élmény, tiszta Google Earth! Csak a légnyomás volt kellemetlen, úgy éreztem, amikor felszálltunk, hogy leesik a fejem. De a gyomromnak semmi baja nem volt, pedig attól féltem. Krétai és Kalymnosi nyaralókkal együtt utaztunk, és elõször Krétán, Chaniában szállt le a gép. Közölték, hogy mindenkinek le kell szállnia, mert újra tankolják a gépet + ki is takarítják, és ezalatt nem lehet utas a gépen. Betereltek egy váróterembe és 1 óra ücsörgés következett. Én nem bírtam tovább és elaludtam, illetve, amikor már éppen elaludtam, akkor szólt a párom, hogy indulás, fel lehet szállni a gépre. Most mindenki oda ülhetett, ahova akart, így Krétától Kosig nem közvetlen a szárnynál ültünk, végre többet láthattunk. Amikor felszálltunk, és mindenki elhelyezkedett, közölte a kapitány, hogy Kos repterén jelenleg zsúfoltság van, ezért nekünk várnunk kell, úgy 20-25 percet, mielõtt elindulunk, de azért kellett már most felszállni, mert lehet, hogy ez a várakozási idõ rövidebb lesz, és ez esetben rögtön indulhatunk. Végre elindultunk, és nagyon szép utunk volt Kos-ig. Rátapadtam az ablakra, fantasztikus látvány volt a sok-sok görög sziget a tengerben. Kb. 9-kor értünk Kosra. A reptéren ért az elsõ rossz élmény: a napernyõnknek nyoma veszett, hiába vártuk, nem jött a szalagon. Nagyon pipa voltam! A két csomag szerencsére megvolt, de a bõröndrõl 1-2 lakat le volt törve. A reptéren állt egy csomó busz, de nekünk fogalmunk nem volt, melyikre kell szállnunk, vagy ki vár minket, kihez kell odamenni? Volt jó pár idegenvezetõ, céges pólóban, de Aeolus feliratot nem láttunk sehol. Aztán jött egy fiatal lány egy mappával, párom odament hozzá próba szerencse alapon, és kiderült, hogy õ a mi emberünk. Megmondta, hogy melyik buszra kell szállni. A busz sofõrnek a települést és a szállás nevét kellett mondanunk. Mondtuk, hogy Rena stúdió. Mutatta, hogy neki ilyen nincs a papírján felírva. Álltunk ott tanácstalanul a csomagjainkkal, de aztán szerencsére az idegenvezetõ megoldotta, és felszállhattunk a buszra. Végre irány a szállás! A mi szállásunk Lambiban volt, nem is kell mondanom, Lambiba mentünk utoljára. Már hullák voltunk! Nem elég, hogy éjszaka, illetve hajnalban történt az utazás, de macerás is volt, tele várakozással. Ezzel szemben a hazaút úgy ment, mint a karikacsapás! Minden olyan gyorsan és gördülékenyen történt. Reggel 8.40-kor szállt fel Koson a repülõ, és délben már itthon voltunk a lakásban úgy, hogy a reptérrõl taxiztunk a Déli p.u.-ra iszonyat nagy forgalomban, azután személyvonattal döcögtünk haza, ami minden bokorban megállt.
Mit ad isten, hazafelé is a szárny mellé kaptuk a repjegyet, csak most a bal oldalon.
Sajnos gyorsan elröpült az egy hét és 08.29. este szomorú szívvel de élményekkel teli indultunk haza!
Aki szereti a Görög Szigeteket ezt a kis csodát ne hagyja ki! Tényleg az Égei tenger varázslatosan szép gyöngyszeme!
Nissiros
A vulkán szigetre fakultativ kirándulás keretében mentünk el. A hajó Kardamena-ból indult. A vulkánhoz busszal mentünk le. Nagyon meleg volt a buszon és túl sokan utaztunk. De megérte, mert a vulkán és környéke olyan mintha nem is a földön járnánk! Lenyûgözõ és varázslatos látvány! A kráterbe az erõs kénszag miatt a gyerekkel nem mentünk le de a párom készített képeket. Így is nagy élmény volt neki is és nekünk is.
Bejártuk ezt a gyönyörû szép szigetet. Sok ajándékot vettünk itt. Az árak itt sokkal olcsóbbak mint Kos-on. Egy Pizzériában vacsoráztunk majd este 8 után indultunk vissza.
Asclepium
A következõ napon erre a csodás helyre mentünk el. Nagyon tetszett. Aki Kos szigetén jár ne hagyja ki! Varázslatosan szép. De itt is volt egy állatos sztorink.
Elég magasra kell fellépcsõzni, hogy felérjen az ember ennek a csodának a tetejére. Szokás szerint a csemetém bevágta a durcit, hogy õ fáradt és inkább félúton leül. A párom elindult felfelé, mi leültünk egy kicsit. Egyszer csak elkiáltotta magát a gyerek: Snake! (Hála a kedvenc mûsorának ezt tökéletesen ki tudja mondani angolul.) A frász jött rám! Mivel borzasztóan szereti a kígyókat közelebb kellett mennünk. Szerencsére csak egy levedlett bõr volt a kõtömbök mellett. A gyerek a fejébe vette, hogy megkeresi a gazdáját. Mert az is a közelben lehet. Lebeszéltem róla. Mivel ahogy ismerem õ meg is fogta volna az állatot akár mérges, akár nem.
Az elsõ 2 napot a tengerparton töltöttük. Marmari partja lassan mélyülõ és finomhomokos. A szél állandóan fúj így nem tûnik fel milyen meleg van. A víz tiszta és kellemesen meleg volt.
Marmari
Egy kis halászfalu de minden megtalálható benne amire egy turistának szüksége lehet. Tavernák, boltok, autókölcsönzõk, sok hotel és egy nagyobb szupermarket is. Az árak itt nem vészesek.
Itt béreltünk autót 4 napra. ( Suzuki Jimi volt és 180 euróba került.)
Kos város
Az elsõ utunk ebbe a csodás városba vezetett. Végigsétáltunk a kikötõjében, elmentünk Hipokrates kútjához és az ó városba is.
Az erõd
Megnéztük az erõdöt. Ahogy sétálgatunk a csemetém beleunt a kóborlásba és leült. Én látótávolságban maradtam. Egyszer látom, hogy rohan oda hozzám:- Anya, találtam egy teknõst!
Visszamentem vele és tényleg ott volt az erõd falának egy alsó repedésébe húzódva. Szegény teki balszerencséjére az én kis herpetológus palántám megvizsgálta egy bottal, hogy él-e. Élt! Pánikszerûen húzta be a lábait szegény. Szerintem a gyereken kívül senki nem fedezte fel a búvóhelyét.
Az indulás.
08.22.-én utaztunk Kos szigetre. A reptérre való kijutás nem volt zökkenõmentes. A Civis Transzfer majd 1 órát késett. Hiába hívtuk a diszpécserüket nem vette fel a telefont csak a sokadik hívásra. Majd meglehetõsen arrogánsan közölte velünk, hogy mit aggódunk 5 perc múlva ott lesz értünk az autójuk. Szinte az utolsó pillanatban értünk be a reptérre.
Repülõ
A TVL társasággal utaztunk. Kellemesen csalódtam. Meglehetõsen sok rosszat hallottam róluk. Ennek ellenére szinte percre pontosan indult a gép és a személyzet is nagyon kedves volt. Semmi gond nem volt a majd 2 órás repülõút alatt.
Kos szigetén késõ este landoltunk ahol a TUI kitelepített idegenvezetõje várt minket.
Szállodában
Alig fél órás transzfer után érkeztünk a Magic Life Hotelbe Marmariba.
Az elsõ kellemes meglepetés akkor ért amikor magyar recepciós fogadott bennünket. Adrienn nagyon kedves és segítõkész volt. Mint késõbb kiderült nagyon sok magyar dolgozik itt a konyhán, az étteremben, az animátorok között de még a manager-ek között is. Az étterem vezetõhelyetese is beszélt egy kicsit magyarul.
A szálloda hatalmas területet foglalt el. Kétszintes épületekbõl állt. Sok medence volt, gyerek klubbok, sportolási lehetõség, rengeteg program, esténként koncertek, görög est.
Négy nagy étterme ( közötte görög és olasz is). Az ellátás kitûnõ volt.
Az egész terület tele volt pálmafákkal és szebbnél szebb virágokkal. Nagy gondot fordítottak rájuk.
Nincs beírva úticél.
De legalább ablaknál. A személyzet és a kapitány nagyon kedves volt. A repülés szuper volt, nagy élmény, tiszta Google Earth! Csak a légnyomás volt kellemetlen, úgy éreztem, amikor felszálltunk, hogy leesik a fejem. De a gyomromnak semmi baja nem volt, pedig attól féltem. Krétai és Kalymnosi nyaralókkal együtt utaztunk, és elõször Krétán, Chaniában szállt le a gép. Közölték, hogy mindenkinek le kell szállnia, mert újra tankolják a gépet + ki is takarítják, és ezalatt nem lehet utas a gépen. Betereltek egy váróterembe és 1 óra ücsörgés következett. Én nem bírtam tovább és elaludtam, illetve, amikor már éppen elaludtam, akkor szólt a párom, hogy indulás, fel lehet szállni a gépre. Most mindenki oda ülhetett, ahova akart, így Krétától Kosig nem közvetlen a szárnynál ültünk, végre többet láthattunk. Amikor felszálltunk, és mindenki elhelyezkedett, közölte a kapitány, hogy Kos repterén jelenleg zsúfoltság van, ezért nekünk várnunk kell, úgy 20-25 percet, mielõtt elindulunk, de azért kellett már most felszállni, mert lehet, hogy ez a várakozási idõ rövidebb lesz, és ez esetben rögtön indulhatunk. Végre elindultunk, és nagyon szép utunk volt Kos-ig. Rátapadtam az ablakra, fantasztikus látvány volt a sok-sok görög sziget a tengerben. Kb. 9-kor értünk Kosra. A reptéren ért az elsõ rossz élmény: a napernyõnknek nyoma veszett, hiába vártuk, nem jött a szalagon. Nagyon pipa voltam! A két csomag szerencsére megvolt, de a bõröndrõl 1-2 lakat le volt törve. 
A reptéren állt egy csomó busz, de nekünk fogalmunk nem volt, melyikre kell szállnunk, vagy ki vár minket, kihez kell odamenni? Volt jó pár idegenvezetõ, céges pólóban, de Aeolus feliratot nem láttunk sehol. Aztán jött egy fiatal lány egy mappával, párom odament hozzá próba szerencse alapon, és kiderült, hogy õ a mi emberünk. Megmondta, hogy melyik buszra kell szállni. A busz sofõrnek a települést és a szállás nevét kellett mondanunk. Mondtuk, hogy Rena stúdió. Mutatta, hogy neki ilyen nincs a papírján felírva. Álltunk ott tanácstalanul a csomagjainkkal, de aztán szerencsére az idegenvezetõ megoldotta, és felszállhattunk a buszra. Végre irány a szállás! A mi szállásunk Lambiban volt, nem is kell mondanom, Lambiba mentünk utoljára. Már hullák voltunk! Nem elég, hogy éjszaka, illetve hajnalban történt az utazás, de macerás is volt, tele várakozással. Ezzel szemben a hazaút úgy ment, mint a karikacsapás! Minden olyan gyorsan és gördülékenyen történt. Reggel 8.40-kor szállt fel Koson a repülõ, és délben már itthon voltunk a lakásban úgy, hogy a reptérrõl taxiztunk a Déli p.u.-ra iszonyat nagy forgalomban, azután személyvonattal döcögtünk haza, ami minden bokorban megállt.
Mit ad isten, hazafelé is a szárny mellé kaptuk a repjegyet, csak most a bal oldalon. 
Válasz a #43877. hsz-ra
Mivel borzasztóan szereti a kígyókat közelebb kellett mennünk. Szerencsére csak egy levedlett bõr volt a kõtömbök mellett. A gyerek a fejébe vette, hogy megkeresi a gazdáját. Mert az is a közelben lehet. Lebeszéltem róla. Mivel ahogy ismerem õ meg is fogta volna az állatot akár mérges, akár nem. 
