a defektrõl: idén Boszniát és Horvátország déli részét fedeztük fel. már 7-szer voltam Görögországban, de érdekelnek más kultúrák és országok is, ezért döntöttünk emellett az olcsó, de látnivalókban nagyon gazdag uticél mellett. 2 hete jöttünk haza, és megbeszéltük, hogy gyönyörû helyeken jártunk, de VALAMI hiányzott belõle. ezért tegnap meghoztuk a döntést: 2 hónapig kõkeményen spórolunk, és szeptemberben irány Thassos.
Ne aggódj, nincs defekted! )) Vagy pedig nekem is az van .)) Mi már az idei nyaralás utolsó napjaiban gondolkoztunk a jövõ évin, most meg már gyûjtögetem a katalógusokat, de az az igazság, hogy ez alatt a hosszú tervezési idõ alatt, minimum százszor megváltozik az úticél és pont ez ebben a szép, hogy amíg egy célra ésszpontosítok, addig arról jól informálódok és így egy csomó helyrõl megtudok egy csomó mindent, mire eldõl, mia cél.
Mit is tehetne mást az ember, ha nem tervezgetne, hiszen az idei úton már túl vagyunk, kell egy új éltetõ cél.
Hát Vojandi azt gondolom valahol rokonlelkek vagyunk. Ezt még nem írtam le, de az indulás elõtt azon gondolkodtam milyen jó is lenne késõbb menni, mert annyival is kitolódna a várakozás boldog idõszaka, kevesebb idõ maradna a következõ nyaralásig. Lehet, hogy néha van némi defektem? De barátainkkal már most, alig egy héttel hazaérkezésünk után azt tervezzük, hogy jövõre együtt Görögország. Na persze még nincs helyszin, hisz azt sem tudhatjuk biztosra eljutunk-e jövõre is álmaink országába. De azon vagyunk!
Na most megint jót mondtál, és ez is egy fontos dolog, talán a legfontosabb, hogy ez éltet a szürke téli napokon. Én napelemként mûködök, ha elmegyek nyaralni, annyira magambaszívom a nyaralás élményeit, hogy ebbõl az energiából sikerül egy pár hónapig éldegélnem, aztán jön a téli depi és akkor már csak az elmúlt nyaralások fényképei éltetnek. Januártól meg az izgatott várakozás, mert mi általában már januárban foglalunk és legtöbbször szeptemberben utazunk, így 9 hónapon át megint erõt ad az elõttünk lebegõ cél. De tuti, sokan vannak hasonlóképp ezzel.
Andi
Teljesen igazad van Dani! Lehet, hogy nem is minket kellene dilisnek nézni a görögimádatunk miatt, hanem éppen azokat, akik megfosztják magukat ennyi szépségtõl.
Ja azt elfelejtettem,hogy mi is amikor tervezzük a nyaralást mindig más országgal kezdjük,de mindig görög földön kötünk ki Ránk is azt mondják,hogy betegesen görögimádok vagyunk,de kit érdekel Nekünk kell ez a filling ami ott van,ez éltet 365 napig,amikor rosszkedvünk van,amikor tél van stb....
SziasztoNekünk már csak 15 nap van az utazásig!MI is ugy vagyunk vele,hogy már vissza fele számolunk,ez éltet minket a munkahelyen amikor a fönök sereglet molesztál minket!De kitartunk,mert nem sokára kint leszünk a tengerpaton és sütetjük a napon magunkat frappéval a kezünkben Kitartás annak akinek már nem sok van hátra qa nyaralásig Andi
Mintha magamat látnám. Nálam is megy a visszaszámlálás.
Sõt. Nem hiszed el, de már a jövõ évi nyaralást is tervezem.
Nem vagyok normális.
Nekem eddig még Sarti volt a kis kedvencem, de jövõre akkor is másik helyre szeretnék menni. Annyi szép hely van még ebben az országban, nem szabad leragadnom Sartinál, bármennyire is szerettem.
Rólam sem hitte senki, hogy normális vagyok. Amikor március 6.-án befizettük az utat, azonnal beszámoztam a hátralévõ napokat. Már jobban elfogadják, mert látják mekkorát lendít rajtam a visszaszámlálás. Ha felidegesítenek, vagy nagyon sok a munka, tudom, hogy hány nap van még hárta, és azt mondom 38 nap múlva vár a nyugalom. Majd ott kipihenem magam. Aztán majd készülök az újabb útra.
Mi is járjuk a környezõ országokat, de csak egy-egy hosszúhétvége erejéig. Igazán feltöltõdni csak Görögországban tudok.
Nem hiszed el, de én ezt minden évben eljátszom.
El kezdem már télen nézegetni, hogy nyáron hova szeretnék menni nyaralni. Nézegetem Spanyolországot, Olaszországot, a Horváth tengerpartot, hogy mégis melyik hely jöhetne szóba.
Aztán hol kötök ki mindig? Hát persze, hogy Görögországnál. Egyszerûen tudok tõle szabadulni.
Pedig gyerekkoromban én is Bulgáriában láttam meg elõször a tengert, akár csak Rebeka, még sem oda vágyom vissza. Már gyerekkoromban is mindig Görögország volt a nagy álmom, biztosan megéreztem, hogy ez lesz az én helyem.
Vojandi, nem vagy egyedül. Rám is éppen olyan furán néz mindenki, hogy miért vagyok ennyire Görögországmániás és én is sokáig azt hittem, hogy ezzel egyedül vagyok, hogy ez az én dilim.
Aztán rátaláltam erre a honlapra és olyan jó tudni, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Nem tudom mi van ebben az országban, ami miatt ilyen sokan elvarázsolódunk, de kétségkivül van benne valami.
Van egy ismerõsöm, aki a munkája folytán már egész Európát bejárta. Spanyolországtól kezdve Horváthországig, mindenhol járt már.
Azt mondta, hogy szépek ezek az országok is, de mégis, neki egyedül Görögország az a hely, ahova minden évben el kell mennie, mert nem talál hozzá foghatót.
Igen A HAZA az itthon van, de görögbe úgymegyünk,legalább is
mi , mintha a második otthonunk lenne...
Meglátogatjuk a "távoli rokonainkat",barátainkat....igaz õk
a Stavrosi "barátaink...A Nanakos (Dias zeus) család és a többiek.. nagyon jó ismrerõseink lettek...És hál istennek kölcsönös a szimpátia mindig
nagy becsben tartjuk a kapcsolatunkat..
Szóval érted
Értem hát
Ismerem ezt én is. De a "haza" a legjobb szó.
Bár én ezt így nem merem mondani, mert én pillanatnyilag sem otthon vagyok, jól érzem magam, szeretek itt lenni, ahol vagyok, de azért a haza, az csak haza marad, és ha nyaralok, lehet, hog ykét hét alatt nyomát sem érzem honvágynak, de ha ott kellene élnem, azt hiszem, egy idõ után ugyanúgy vágyakoznék haza, mint most. Más ott nyaralni, és megint más élni. Én nem szeretnék Görögben élni....hanem csak egy életen át nyaralni. Ha érted, hogy ezzel mire gondolok.
Nincs beírva úticél.
múlva vár a nyugalom. Majd ott kipihenem magam. Aztán majd készülök az újabb útra.
