Én is jártam pár helyen már életemben, de Görögország a szívem csücske. Horváto.-ba is megyünk szinte minden évben búvárkodni, arra tökéletesen jó (bár évrõl-évre drágább), de egyáltalán nem nõtt hozzám az az ország. Spanyolországba is voltam, de nekem az se jött be. Az Adriánál még azt is megkockáztatom, hogy a vize nem olyan szép, mint Görögo. bármelyik részén, ahol eddig jártam...
Mindig az a bajom, hogy rekord sebességgel rohannak az évek, de ilyenkor ólom lábakon cammognak az órák is, nemhogy a napok.
A tenger mellett ezt a hõséget is jobban lehet bírni. Fõleg, hogy ott nem kell a munkahelyeden fõni. Nekem itthon van az irodám, de lehet, hogy gyorsabb lenne, ha be kellene járnom valahova. Azzal is telne az idõ. Itt van, hogy a gyermekeimen kívül senki sem nyitja rám az ajtót. Mindenki nyaral, vagy a földeken dolgozik. Így nagyon uncsi
Mindegy. Veled számolom a napokat. Így a mi utazásunk is egyre közelebb lesz.
Én nagyon ridegnek találom a környezetet. Fent a hegyekben viszont nagyon kedves emberekkel találkoztam. Õk még tudnak mosolyogni, de a tengerparton egyetlen helyi sem engedett el még egy halovány mosolyt sem. Naponta 3-4 alkalommal mész be a boltba egy héten keresztül, akkor is úgy néznek rád, mintha most járnál ott elõször.
Amikor egy görög boltba bemegyek, elõször udvariasak, de távolság tartók, másodszorra már úgy fogadnak mintha évek óta ott vásárolnál. Ha valahol a turizmusból élnek, akkor a görög hozzáállás a helyénvaló.
Nekem a kisfiam már nyaralt a Horvát tengerpartnál is, de azt mondta, hogy nem jó a partja. Kavicsos, köves, neki is inkább Görögország jön be. Azt mondta, hogy nagyon szép hely Horvátország is, de Görögország jobb. Anyja fia.
Amúgy képek alapján nem mondom, hogy rossz hely. Ott is vannak szép helyek, biztos, de valamiért még sem vonz.
Hiányzik az a VALAMI, tudod?
Látod, látod, az égiek se akarják, hogy hûtlen legyél Görögországhoz.
Ha a ma estét is számolom (márpedig sajna számolni kell ), akkor már "csak" 7-et kell alukálnom. Bár, amilyen hõség van a lakásban, nem is tudok aludni, lehet, hogy a felével is ugyan oda lyukadok majd ki.
Nem hiszed el, de már úgy, de úgy be vagyok zsongva, mint valami kisgyerek.
A tiétek még odébb van, de majd meglátod milyen gyorsan elrepül az idõ.
Hát a fenes se tudja. Az én legjobb barátnõmmel egütt byaraltunk kétszer Görögben, de 5 éve csak Horvátországba jár, arra esküszik, meg egy másik barátom is. Utóbbi Horvátországban volt életében elõször külföldön, és az idén õ is már ötödször megy vissza, nem is kar más helyeket megismerni. Szóval biztosan van ott is valami, ami másokat megfog, de engem nem. Hasonlóképp gondolom, mint ti: Biztosan fogk még menni, de akkor kulturális körutazás lesza cél, aztán annyi.
Mi idén ott akartunk tölteni egy hosszú hétvégét pünkösdkor, de az idõjárás nem engedte. Ebbõl is látszik, hogy még odafenn is tudják, hogy semmi keresnivalóm Horvátországban.
Andra!
Hányat alszol még a nagy útig Nekem már csak 32-t kell
Nekem is az egyik ismerõseink most jöttek haza Görögországból. Nagyon tetszett nekik, de õk is azt mondták, hogy nagyon messze van, ezért inkább Horvátországba mennek jövõre.
Én inkább bevállalom a kényelmetlen hosszú utat, de nem mindegy, hogy hol nyaralok. Engem valamiért Horváthország nem is igazán vonz.
EGy hétvégére szétnéznék szívesen, de nyaralni nem nyaralnék ott. Akármennyire is közelebb van, valahogy nem vonz magához úgy, mint Görögország.
Nekem az egyik nagyon közeli rokonom jár minden évben az Adriára. Õ szereti, pedig sok helyen járt már, sokkal távolabbi partokon. Görögországban is volt, de nem vágyik vissza.
Horvátország pedig évrõl evre drágább. A nénikém egy évvel korábban járt ugyanott, ahol tavaly mi kezdtük. Amikor összehasonlítottuk az árakat, kiderült, hogy majdnem a duplájára emelkedtek
Nekem nem fontos,hogy visszamenjek. Görögország tökéletesen megfelel. Ott igazán sok erõt merítek a következõ nyaralásig.
Lehet, hogy a viharos közelmúlt az oka a bizalmatlanságnak? Nem tudom. De hát ezek az emberek a turistákból akarnak megélni! Érdekük lenne éppen úgy mint a görögöknek, hogy az emberek vissza akarjanak térni. Persze nagyon sokan mennek Horvátországba, hisz közel van és mégis csak tenger. Van ismerõsöm aki csakis ide megy, nem tudom meggyõzni, hogy mennyivel jobb Görögország, bár volt már kinn és jólérezte magát. Inkább fizet kétszer annyit és odamegy. Ez van, õ tudja mi a jó neki. Én is tudom mit akarok ott még megnézni, de csak annak szépsége érdekel, tudom nem találom meg azt a hangulatot ami Görögországban képes hosszú idõre feltölteni. Ez pedig ebben a rohanó, önzõ világunkban nekem nagyon fontos.
Mi tavaly egy hirtelen ötlettõl vezérelve döntöttük el, hogy Horvátországban töltünk egy hetet. Mivel este döntöttünk, reggel pedig indultunk, sátrat vittünk, biztos ami biztos alapon.
Elõször Ísztriára mentünk egy Pula melletti kempingbe. Gyönyörû, modern, csak éppen olyan sziklás a partja, hogy képtelenség strandolni. Akkor még a lényon nem tudott úszni, így egy 1x5 m-es területen tudott lubickolni. Ráadásul mindig lábalatt volt a közlekedõknek.
Innen tovább mentünk néhány nap után Krk szigetre. Stara Baska környékén találtunk egy kempinget, amire nem mondhatnám, hogy igényes lett volna. Nagyon zsúfoltnak és lepusztultnak tünt. Viszont olyan helyen tudtunk tábort verni, ahol küzvetlenül alattunk volt a tenger. Itt inkább kavicsos volt a part.
A lényeg az, hogy mi is rengeteget kirándultunk. Szép hely, de a part már-már egészségtelenül be van építve. Nem szeretem, ha a tengerpart le van betonozva. Ha nyaralni megyek szeretek közel lenni a természethez, ebben pedig semmi természetes nincs.
Az embereket nem találom túl kedvesnek. Látszik rajtuk, milyen viharos volt a közelmúlt. Pár évnek még el kell telnie ahhoz, hogy nyitottabbá váljanak a külvilággal szemben.
Talán akkor megpróbálom újra felfedezni.
na igen, pontosan úgy fogalmaztad meg, ahogy gondolom. a körítéssel minden rendben van... gyönyörû szép. csak hát az íze. olyan sótlan-semmilyen. én két helyen jártam már Horvátországban, Sibenik környékén, és most Dubrovnik környékén, de m indenhol ezt tapasztaltam. hozzáteszem, mindenhol körbekirándultuk a helyeket kb 100 km-es körzetben, szóval úgy érzem, hogy eleget láttunk belõle.
Mi rögtön Görögország után mentünk Slano-ba,Dubrovniktõl 70km-re felfelé.Még a friss görög élményekkel tele voltunk,ezért még jobban éreztük a külömbséget:nem hullámzott a tenger,nem fujt a szél,a levegõ sem mozdult.A partja köves,kavicsos,keskeny.Hirtelen mélyülõ víz,gyerekemnek nem tetszett.Szerintem a szállások minõsségével próbálják kompenzálni a rossz dolgokat.De én inkább alszok sátorba 1 hétig G.be mint 1 napot H.országba.Biztosan van ott is szép hely,de én már nem vagyok rá kiváncsi.
Sok igazság van abban, amit írtál. Most nem kezdek bele megválaszoolni mindent, mert megint eltérnék a témától, másrészt meg (sajnos) 15 perc múlva indulnom kell a munkába.
Amit Rebeka írt a horvát nyaralásról, ahhoz csak nagyon hasonlókat tudnék írni. Nekem abban az évben nem volt kivel nyaralni menni, és ismerõsök mentek Horvátba, így jobb híjján hozzájuk csapódtam. Mi Trogirral szemben a Ciovo szigeten voltunk, ami tulajdonképpen Trogirhoz tartozik. Horvátország szerintem mind természetileg, mind építészetileg nagyon szép. A tenger gyönyörû tiszta, de utálom, hogy köves, és amit mégjobban utálok, hogy ilyen lépcsõkön mész be a betonról, mintha az uszodában lennél. Elveszti ezáltal a természetes jellegét.
Mi negyed panzión voltunk, hogy valahogy ezt nevezzem, azaz csak vacsora volt befizetve. Elég érdekes helyi kaják voltak, de magyaros jellegûek inkább, mint töltött paprika, fasírt, kétszer hal. Nem minden ízlett. Az emberek abszolút távolságtartóak voltak, de kedvesek. A szállásunk csodás volt. Hatalmas családi házban voltak a kiadó apartmanok. Alul laktak a tulajék, mi 7-en voltunk egy 6 személyes lakásban. Úgy vettem észre (igaz én csak egyszer voltam, e ismerõsök már nagyon sokszor), hogy sokkal nagyobb választék van ott jó apartmanokban, nagyok, jól felszereltek...
Én nem hiszem, hogy megyek vissza, csak talán le egészen Dubrovnik környékére vágyom, ahol most Mia járt. Nem fogott meg ott semmi sem, nincs hangulat, vlahogy üres az egész.
Hogy visszatérjek az eredeti témához, amely onnan indult, hogy Görögország kontra Horvátország. Mi többszöri görög út után jutottunk Horvátországba, annak okán, hogy akkor még nem mertünk egyedül nekiindulni az útnak és senki nem vállalta be a hosszúnak tünõ utat, de Horvátországot igen. Jó, ma már mosolygok ezen, de akkor ez volt. Jelzem a következõ évben egyedül mentünk Görögországba.
Visszatérve horvátországi tapasztalataimra: szigetet választottunk, Pag szigetét. Na a kompon néma csendben voltunk a döbbenettõl. Kopár sziklák vártak a túloldalon, mindenki Zorán fehér szikláira asszociált. Aztán átérve a túloldalra már zöldellõ növényzet fogadott és életem egyik legjobb szállása. Mind két családnak komplett kétszobás, tágas lakása volt, külön terasszal, az udvarban grillsütõ, szökõkút. Csak mi voltunk itt, ill. a tulaj az emeleten lakott. Na vele nem volt igazán kapcsolatunk, ami a görög házigazdákhoz képest meglepõ volt. Igazán nem sikerült kapcsolatokat kiépíteni a helyiekkel, sokkal inkább távolságtartók voltak mint a görögök. Szinte mindenhol kiépített strandok voltak, ezek nekem nem tetszettek. Az állandó tengeri sün veszély is zavaró volt két gyerekkel. Találtunk ugyan homokos partot, de ott olyan hideg volt a víz, hogy nem mentünk oda többet.
Viszont csodás tengeri élõvilágot sikerült ott látni, amit azóta már Görögországban is láttam késõbbi utazásaink során, elõtte viszont nem.
De a sok sziget látványa miatt hiányzott az igazi "tenger élmény", a végtelen víztükör.
A tapasztalt árak okán óvatosan merészkedtünk be egy étterembe, ami szimpatikusnak tünt. Na itt azért volt kicsi "görögös" vendéglátás. A sok vendég miatt az elsõ alkalommal hosszúra nyúlt a várakozás. A görögök ezen nem problémáznak, itt folyamatosan kértek elnézést és ingyen sörökkel kedveskedtek. A végén talán még a fogyasztásból is elengedtek valamennyit. A további alkalmakkor már törzsvendégnek számítván ingyen itallal és kisebb ajándékokkal kedveskedtek. Na ez a hely volt a legkedvesebb emlékem innen, a leginkább "görög hangulat". Szép helyeket láttunk itt is, nem volt ellenséges senki, de kedves, közvetlen is csak kevesen. Zadar óvárosában megint kicsit visszaköszönt Stavros, de nem fogott meg az ország igazán. Hazatérve nagyon sok mesélni valóm volt, de nem érzem azt, hogy ide mindenképpen vissza kellene mennem. Persze gondolom megyünk még talán ide nyaralni, de ha nem Görögország akkor inkább egy új uticél. Most Spanyolország áll legközelebb ehez, kérdés mikor tud gyõzni Görögország felett. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez pénztárca függõ is, egy spanyol útra nyílván többet kell áldozni, vagy ott kevesebb idõt lehet eltölteni.
Nincs beírva úticél.
), akkor már "csak" 7-et kell alukálnom. Bár, amilyen hõség van a lakásban, nem is tudok aludni, lehet, hogy a felével is ugyan oda lyukadok majd ki. 
Nekem már csak 32-t kell 
én két helyen jártam már Horvátországban, Sibenik környékén, és most Dubrovnik környékén, de m indenhol ezt tapasztaltam. hozzáteszem, mindenhol körbekirándultuk a helyeket kb 100 km-es körzetben, szóval úgy érzem, hogy eleget láttunk belõle. 
