Ha már az egyéb utazásaink a téma akkor én is írnék ide egy úticélt amit mindenkinek ajánlok: tavaly nyáron jártam Németországban a Rajna partjainál. Gyönyörû helyek vannak arrafele. Tele van sziklákkal, várakkal és a Loreley szikla egyszerûen lenyûgözõ. Engem nagyon elvarázsolt a hely. Mindenkinek csak ajánlani tudom hogy egyszer nézze meg!
Bár ez már nem ez a téma, de gyorsan és röviden: úgy látszik mindenki most ebben a stádiumban van, nekünk az idén tavasszal kellett volna kicsit felújítgatni (mi bérelünk lakás, itt mindeki bérel, venni lehetetlen, 200 ezer Eurónál kezdõdik) és már a bérbeadó is cseszeget, hogy festenünk kell (mert azt pár évenként kötelezõ...na de nem akarom ragozni). Ez úgy függ össze az utazással, hogy elõbb tavasszal halasztottuk el, mert hirtelen lett 5 szabadnapunk (ami ugyebár tökéletes lehetõség lett volna renoválni) és mi inkább elmentünk a Dolomitokba sátrazni, aztán most õsszel is elhalasztottuk, igaz rajtunk kívül álló okból. Ez is mindig nagy kérdés, most nem is annyira a pénzé, minthogy az idõé. Mert mi minden egyes (még ha csak kettõ is) szabadnapunkban már azon gondolkozunk, hogy irány...el...valahova. Ilyenkor szoktunk csak úgy beülni az autóba és valahol sátrazni. Szóval annyira utaznom kell, hogy inkább nézem a koszos szürke falakat még egy kicsit, mint hogy abban a pár napban el ne utazzak. Ez sem normális tudom, mert a lakásra már nagyon sok pénzt kellene költeni, hogy valahogy kinézzen, de ez a fanatizmus. Nem mondom, hogy ez normális, de ez van és mi így szeretünk élni Mi a párommal mindketten váltakozó mûszakban dolgozunk, így annyi elõnye van a rémes munkabeosztásunknak, hogy ha sok túlóránk van, akkor egyszercsk kapunk egy halom szabadnapot, így több az évi szabadnapunk, mint az évi szabi engedné. Így sokszor van, hogy nem is tudjuk még mi vár ránk, aztán megkapjuk a jövõ havi beosztást és két nap múlva már pakolunk, vagy last minute utak után kutatunk. Vagy egyszerûen csak hazautazok.
Rebi, örülök, hogy nem hûtlenkedsz, már féltem, hogy valaki elûzött inenn
A Kanári-sziegetek, olcsóbbak, mint Görögország. Most nem úgy értem, hogy maga az utazás, hanem ott lenni. Pl. két éve 60 Euróért béreltünk 3 napra autót és 50 Cent volt egy liter benzin. A kaja nagyon olcsó volt, mind a boltban, mind étteremben, apartmanban voltunk (most is oda megyünk), minden olcsó volt, csak a belépõk nem. Amivel kicsivel többet adsz ki az utazásért, azt behozod a kaján, meg máson, de nekünk maga az utazás is csak 500 Euro volt.
Banyaveron, igazad van ám nekd is, csak olyan nehéz dönteni. Én is kétszer voltam már Korfun, de hasonlóképp, mint te, én sem kétszer ugyanazon a helyen. Persze, hogy ahol nagyon tetszett, oda visszavágyunk...én is. Most pl. nagoyn vágyakozom vissza Thassosra, miután annyi ember áradozott róla itt az idén, felidézte bennem a sok emléket. De egyelõre új helyekre jobban vágyom.
Nekem is fûrészporos tapétát kell felragasztanom mielõtt festeni kezdek. Van 4 hálószoba, két fürdõszoba, nappali, stb. Havonta egy szobát szeretnék megcsinálni. Kitart a következõ nyaralásig.
Ha vezettél autót, a traktor sem jelenthet gondot.
Nem kell a festéstõl félni, nálunk évek óta nem járt festõ. Mióta feltalálták a teddy hengert nem gond, bár én ritkán dolgozom vele, inkább az egyéni technikákat alkalmazom. Imádom, hogy a festéket is pont olyan színre keverik mint ahogy én elképzelem.
Nos én traktort még nem vezettem, de a festést azt megoldom. Bár én éppen tapétázom a lányaim szobáit, az sem rossz!
Én a festésnek szeretnék neki látni teljesen egyedül, hogy jövõre is nyaralhassunk. A festõk ugyanis 600 ezer Ft-al nyitnak, ha megkérdem, hogy mennyi. A szerelmem állandóan dolgozik, úgyhogy magamra vállaltam. Aki egy traktort elvezet, annak a szobafestés sem jelenthet gondot, mondom én. Majd meglátjuk az eredményt. Így min. 500 ezret spórolok, az jól jön majd a nyaralásra. Két hét lazán kijön belõle.
Andi!
Tényleg eltüntem egy kissé, sajnos még olvasgatni sem volt idõm. Nem hûtlen lettem a Hellaszhoz, csak nagyon összejöttek a dolgaim. Hírtelen nagyon sok munkám lett, itthon meg belevágtunk egy átalakításba. Most fogadkozom, hogy évekig nem mozdulhat ebben a házban egyetlen fal sem, elég volt. A mesteremberekkel meg a hócipõm is tele van, így SK. csináljuk a dolgokat. Persze ez is a spórolás egy fajtája, mind anyagiakkal, mind az idegekkel. Csak fárasztó.
Ahogy itt olvasgatom a hozzászólásokat nagyon hasonlóan gondoljuk a dolgokat. Ez az "úgy érzem megcsalom Görögországot, ha máshová megyek" nagyon ismerõs, örülök, hogy nem csak én érzek így. Azért számomra tiszta szerencse, hogy egy olyan országba szerettem bele ami azért anyagilag is elérhetõ. Imádhatnám én a Kanári szigeteket esetleg, minden nyáron nem tudnám bevállalni, fõleg 4 fõre. Sajnos úgy néz ki, hogy a mostani megszorítások miatt még más is veszélybe kerül ha nem találok ki valami jövedelmezõ dolgot. De ha nem "hoz a postás" még pár csomagot jövõre újra Görögország. Konkrétabban majd az ajánlatok tükrében. Végül is majdnem mindegy: tenger legyen, nyugi, halljam a kabócákat és körülöttem mindenki úgy köszönjön: Καλημέρα!
Most úgy érzem nagyon messze van a jövõ nyár!
Ne higgyétek, hogy nekem nem kell spórolni ahhoz, hogy nyaraljunk. A férjem minden pénzt a számítógépre vagy egyéb számomra lényegtelen dologra költene. De Õ is képes lemondani a heppjeirõl, ha a nyaralásról van szó.
Mi is nagyon szeretünk utazni, megyünk is állandóan egész Európában, hacsak néhány napra is. Szerencsére már neki is a tengerparti nyaralás elsõsorban Görögországot jelenti. Holott egy éve nem értette , hogy én mit eszek rajta. Már nem érdekli az sem, ha ugyanoda megyünk jövõre, mint ahol az idén voltunk, csak kint legyünk.
Hát nálam is .egész éves sporólás megy arra hogy oda az év egy hetében eljussak.nem nagy teher így számomra mert megéri minden forintját. az meg hogy nem tudunk mi imádok más országba menni szintén osztom.
de én azért ha tehetem szülökkel elmegyek nyugatra meg dél más országaiba is szivesen
csak azokkal barátaimmal akikkel 3 éve kijárok "haza" téleg soha nem fogok máshova betérni
mert nem akarom és nem is fogom görögöt máshoz hasonlítani
nem lenne korrekt mert nem lenne egy szinten semelyik másik országgal sem
az országot meg fel kell fedezni de mi az egy helyre egymás után 2szer megyünk el majd csak utána tudunk váltani
nem elég ugye 1szer látni rögtön utána újra vissza is kel menni oda
jövõre így másodszorra megyünk Korfura, de most Sidariba ha mindenigaz
Jól esik hallani, hogy hasonlókat gondolsz, mit én. Amúgy meg örülök, hogy újra látlak itt, mert bizony nagyon eltûntél (a Krisztával egyetemben) !
Még mindig nem tudtam igazából megfogalmazni azt, hogy pontosan mit is akarok mondani. Valami olyasmirõl van szó, hogy tegyük fel, valaki imádja a csoki fagyit, de szereti a vaniliát, meg másikat is. De ha van csoki fagyi, mindig azt enné. Szóval, ha van pénzem utazni, akkor a csoki fagyi nálam Görögország. Az a nagy gond vele, hogy a rengeteg sziget miatt nem lehet beosztani egy életre sem. Na már most, nekem célom, hogy az életem során, annyi helyre eljussak Görögországban, amennyire csak lehet. De emellett máshova is akarok menni. Ha viszont máshova megyek, úgy érzem, hogy megcsalom Görögorságot. Annyira erõsen kötõdök hozzá. Ezt kevesen értik meg. Nem is kell, hogy megértsék. De ez a kettõsség nehezíti meg a döntéseket.
Nos az az igazság, hogy megértem az Andit. Én is amolyan spórolós fajta vagyok, igyekszem megnézni mire adom ki a pénzt. Persze saját példáimon néha azt látom, hogy sokszor ez jó nagy marhaság, egyszerûen vannak dolgok amire nem szabad, vagy kár volt sajnálni a pénzt. A hófehér homokú, pálmafás, kristálytiszta vízû tengerpart sajnos számomra sokáig csak álom lesz, amíg a gyerekek rám lesznek utalva mindenképpen, de talán utána....
Mindegy, csak azt akartam itt írni, hogy én maximálisan érzem mire gondolt az Andi. Ugyanakkor addig kell menni messzi, vágyott utakra amíg lehet. Persze ameddig az a bizonyos takaró engedi.
Én megtanultam lemondani. Néha, ha valami célt tûzöl ki magad elé, bizonyos dolgokról le kell mondani. Mérlegelj! Én sem jutok el minden évben Hellaszba. Nem elsõsorban a pénz miatt, inkább az idõ hiány.
Mivel megfertõztem a férjem a görög imádattal, remélem sûrübben szakít rá idõt. Kicsit munkamániás.
Oké, most értem, te hogy érted. Síelni meg nem tudok, nem is akarok
Félretéve a viccet. Kicsit arra célzol, hogy önzõ vgayok? Igen, az vagyok, ezt tudom. De ez egy picit komplikáltabb dolog. Mert ahova õ vágyik, oda vágyom én is, csak én piszok zsugori vagyok és sajnálok egyszerre annyi pénzt kiadni, ezért inkább elvonom magamtól is azt az utazást. Pl. az õ élete vágya Új Zéland, nehogy azt hidd, hogy én nem mennék szívesen oda, de akkor 1-2 évig nem utazhatnánk, mert arra kellene spórolni, nekem meg nem éri meg ez a kompromisszum,mert nekem muszáj mennem, bennem állandóan ott van a mehetnék és megbolondulok, ha egy év kimarad.
Nem bírom elmagyarázni, amit mondani akarok. A lényeg valami olyasmi, hogy én is akarok más helyekre utazni, de nem annak árán, hogy esetleg 1-2 dolog elmarad emiatt...ez a saját magam bonyolultsága...mert nem vagyok ám egy egyszerû eset
Spórolni meg annál jobban már nem lehet, ahogy mi spórolunk, mert mi csak az utazásra költünk, semmi másra, csak amire nagyon muszáj. Más meg ezért õrültnek tart.
Csak az utazásért érdemes élni, az a legnagyobb élmény az életben, minden más csak körülmény, hogy az utazást megteremthessük.
Azért jövõre már megalkudtunk egy nem görög útban.
Teljesen félre értettél. Nem úgy értettem, hogy vita van köztetek.
Tényleg szükség van arra, hogy idõnként az Õ kívánságai is teljesüljenek.
Te is többet látnál a világból és neki is örömet okoznál. Biztos, hogy szívesebben töltene utána egy hetet Görögországban, legfeljebb ha spórolsz, elmarad a síelés.
Én úgy vagyok vele, hogy ha szeretném, hogy teljesüljenek a vágyaim, segítek, hogy a férjem vagy a gyemekeim vágyai is teljesüljenek(vagy bárkié, aki közel áll a szívemhez, nem mintha bárkinek rosszat akarnék). Igy én örülök annak, ha elérik amit szeretnének és Õk örülnek annak ha az én vágyaim teljesülnek.
Aranyos vagy, hogy elláttál pár trükkös tanáccsal, de szerencsére nincs rájuk szükségem ,de azt hiszem félreértettél valamit. Nálunk ebbõl még sosem volt vita. Igazából nálunk sosincs semmin sem vita, mert tök egyformán gondolkozunk és amit az egyik gondol, azt a másik már ki is mondja.
Az utazást nálunk én szervezem és a párom szívesen eljön velem mindenhova, mert alapjában õ is imád utazni. Görögországot is nagyon szereti, de nem úgy, fanatikus módjára, mint én. Ez eddigi 4 közös évünkben is úgy volt, ahogy írtad, hogy volt egy görög nyaralás és egy másik is (igaz a másikat is én választottam ).
A barátom azelõtt Európán kívül utazgatott és most is arra vágyik. Szerinte visszahúzom õt, mert én sajnálom a pénz egy nagyobb útra. Én is vágyom rá, de én mindig azt szajkózom, hogy egy "olyan" nyaralás árából kijön másik három "ilyen". Én nekem inkább kell a másik három kicsi, mint egy "nagy utazás". Szóval csak ennyi volt a lényege. Én az egész világot szeretném látni, bárhova szívesen megyek, ahova õ is. Csak nehezen tudok elszakadni az imádott Görögországomtól. Ha két életem lenne, egyikben csak Görögországba utaznék, a másikban pedig mindenhova máshova. Mi még sosem vitáztunk semmin, de fõleg nem utazáson, mert abban mindig egyet értünk...csak neki most egy kicsit elég Görögbõl, és ez engem sem zavar, csak hiányozni fog.
Nincs beírva úticél.
Mi a párommal mindketten váltakozó mûszakban dolgozunk, így annyi elõnye van a rémes munkabeosztásunknak, hogy ha sok túlóránk van, akkor egyszercsk kapunk egy halom szabadnapot, így több az évi szabadnapunk, mint az évi szabi engedné. Így sokszor van, hogy nem is tudjuk még mi vár ránk, aztán megkapjuk a jövõ havi beosztást és két nap múlva már pakolunk, vagy last minute utak után kutatunk. Vagy egyszerûen csak hazautazok.
